Örök kérdés: ki kezeli a pénzt?
Éva úgy véli, helyes, hogy ő kezeli azt a közös kasszát, amelynek nagy részét férje keresi meg. Nincs ezzel egyedül. Az interneten hasonló témában hozzászólók többségénél bizony a nők ezt tartják helyesnek.
Érzésük szerint ők tudják igazán, mire van szükség a családban, a háztartási igényeket is ők tudják a legjobban felmérni, amiben, valljuk meg, kétségtelenül van igazság. A nagyobb beruházásokat a nők többsége megbeszéli a férjével, és így van ez a nyári nyaralások költségvetése esetében is. A napi kiadásokban meglévő egyeduralom lehetőséget teremt arra, hogy a hölgyek némi dugipénzre tegyenek szert, s ebből ezt-azt, sokszor nagyon feleslegesen, megvegyenek. Valójában a gyengébbik nem többsége ellenállhatatlan késztetést érez a vásárlásra, amelyben a munkáján kívül kiélheti magát. Talán nem is ismertem olyan hölgyet, akinek ne lett volna valamilyen sztenderd pénzköltési hobbija. Persze, pénztárcától függően ez erősen változó.
A kevésbé tehetősek az akciókban élik ki magukat, amely kiváló alkalom, hogy teljesen feleslegesen vegyünk meg olyan dolgokat, amikre semmi szükségünk, de épp a felébe kerülnek, mint korábban. A vastagabb pénztárcájúak kedvenc hobbija tipikusan a cipő, táska, felső szférájában mozog. De találkoztam már olyannal is, aki, hogy magát mentse, folyamatosan a gyerekeinek vásárolt teljesen felesleges cuccokat.
Ezért fordul elő, hogy közös kassza esetén a férfiak, akik általában többet keresnek a gyengébbik nemnél, időnként igen szigorúan kérdezik meg a kedvesüktől, hová is tűnik az a szerintük rengeteg pénz.
Tapasztalataim szerint az online webáruházak csak rontottak a helyzeten. Már ki se kell mozdulni ahhoz, hogy komolyabb összeget költsünk el a lehető leggazdaságosabban. Nagy öröm, ha valami komoly márkát 70 százalékos leárazásban sikerül megvenni. Legalábbis mi mindenképpen így gondoljuk: gazdaságosan. Lehet ez ellen védekezni?
Teljesen nem, de azért késztetést kellene érezni rá. S bár sokan azt mondják, hogy aki sokat dolgozik, gyermeket nevel, vezeti a háztartást, annak ilyesmire nincs ideje, nézzünk magunkba: egy kis vásárlás, bizony, komoly mennyiségű örömhormont szabadít fel, pláne, ha a zsákmányt a barátnők elismerő pillantása kíséri. Ezért mindig lesz rá idő.
Érdekes, hogy amellett, hogy a hölgyek megveszik a kicsi, örömszerző dolgaikat, általában mégis jól gazdálkodnak, s mindig jut pénz mindenre. Ott, ahol a férfi kezeli az anyagiakat, és erőteljesen rajta tartja a kezét a pénzügyeken, sokkal szigorúbb gazdálkodású a család, mégis ezek a gazdagabb famíliák. Edina azt mondja, esténként alig várja, hogy férje hazaérjen, és kivehessen a zakójából egy kis pénzt, s ezt ő eddig sohasem vette észre. Sőt, jó múltkorában azt mesélte, hogy talált egy nagyobb összegű eurót a fiókban, s amikor szólt a férjének, az egyáltalán nem emlékezett rá, hogy rakott oda pénzt. Edina hazatérve rohant előre, hogy a lehető legtöbbet kimentse a fiókból, mielőtt a férje ráteszi a kezét. Sokak szerint ott, ahol a férfi szigorúan kezeli a pénzt, minden asszony késztetést érez ilyen csenésekre.
Újabban egyre több családban van három számla: a férjé, a feleségé és a közös. Mindenki a sajátjával gazdálkodik, és ráutal bizonyos összeget a közösre is. Talán ez tűnik a legegészségesebbnek, de csak egy esetben, ha válásra kerül a sor. Akkor tiszta, ki mit költött és mennyire. Egyéb esetben viszont az a legjobb, ahogy megállapodunk a párunkkal.
Még nincs hozzászólás