Őrangyalok kísérték minden műtétemet
Márta azt mondja, hogy attól a perctől kezdve, hogy a tűzoltóknak kellett őt lángvágóval a totálkárosra tört autóból kiszedni, őrangyalok vigyázzák lépteit. 19 éves volt akkor, bulizós vadóc és bolondul szerelmes.
A fiú, akiért majdnem az életét adta, Kalocsán volt katona éppen. Bedő Márta hozzá ment látogatóba, frissen megszerzett jogosítványával és apja vadonatúj, kockalámpás Zsigulijával. 1989. május ötödike, péntek volt, amikor a lány és fiú Kalocsáról elindultak bulizni a Balatonra.
– Fiatalok voltunk és könnyelműek – meséli Márta majd harminc évvel a tragédia után. – Három napot és két éjszakát buliztunk végig szinte alvás nélkül. Ha aludtunk is, csak a strandon, épp csak egy padon egy kicsit. Így ültünk be az autóba hetedikén este.
Pécsre akartunk lejutni a szerelmem szüleihez. Az autóban mindenki aludt, Tibi, az ő barátai és valószínűleg én is elaludtam. Ami ezután történt, arról semmiféle emlékem nincsen.
A rendőrök és az orvosok mesélték később, hogy mi történt. Szigetvártól nem messze az út kétfele ágazott, s én a két út közötti betonárokba hajtottam, valószínűleg elég nagy sebességgel.
Miután a tűzoltók lángvágóval kiszedtek, a szigetvári kórházba vitt a mentő, ahol azonnal látták, hogy a sérüléseim olyan súlyosak, hogy ők nem tudnak ellátni. Ezután a pécsi idegklinikára, majd Budapestre a Traumatológiai Intézetbe vitt a helikopter, ahol végül vállalkoztak az életmentő gerincműtétre.
– És a többiek?
– Valamennyien a saját lábukon másztak ki az autóból. De az egyik lány, akit én nem is ismertem, a barátom barátjának a barátnője, később meghalt – hajtja le a fejét Márta, talán hogy leplezze a könnyeit…
Őrangyalok, sorakozó
Mártának eltört a gerince, az arccsontja, a felkarja, a térde és a bokája, a szeméremcsontja, megsérült a koponyája, sorozat-bordatörése következtében egyik bordája beleállt a tüdejébe.
Amikor a baleset után két héttel az intenzív osztályon magához tért, testének bal oldala béna volt, a szemét összevarrták, mert pislogni sem tudott. Szüleinek azt mondták az orvosok, hogy talán egyszer majd képes lesz az ágyban felülni. Ő azonban nem így gondolta.
– Őrangyalok kísérték minden műtétemet – bólint Márta. – Az idegsebész, aki a gerincemet operálta, aztán aki a mellkasomat becsövezte, az arcsebész, aki a teflonimplantátumot ültette be az arccsontom helyére, a nővérkék az intenzíven, a gyógytornászok, az akupunktúrás orvos, valamennyien hivatásuk legjobbjai voltak.
Ráadásul egy fantasztikus család és rengeteg barát is erősített. Nyolc hónap után kerültem rehabilitációra Budakeszire.
– Már tudtál járni?
- Ó, dehogy!
– Ott megtanítottak?
– Sok mindenre igen, és egy járógéppel engedtek haza, amit viszont felvenni sem tudtam egyedül. De az őrangyalaim akkor is segítettek. Édesapám olyan munkakörbe került, hogy sokat tudott velem lenni. A hátán cipelt mindennap úszni, gyógytornára, akupunktúrára, manuálterápiára.
– És javult az állapotod.
– Ez úgy derült ki, hogy egy napon, amikor egyedül voltam otthon, és járógéppel kimentem vécére, elestem. A gép eltört, és én addig kapaszkodtam, amíg rájöttem, hogy a bal lábam nem halott, rá tudok állni. Ettől kezdve a gyógytornán ezt a lábamat erősítettük.
Végül két mankóval, majd kettő, később egy bottal, s hat évvel a baleset után, igaz sántikálva, de már bot nélkül is tudtam járni.
Munka és szerelem
Márta azt mondja, hogy mindez azért történt vele, hogy kijelölje számára azt az utat, amelyen járnia kell.
– Ha ez a baleset nincsen, valószínűleg 20 évesen férjhez megyek ahhoz a fiúhoz, szülök két gyereket, és soha nem ismerem meg az igazi hivatásomat, és nem találkozom az igazi párommal.
– Mi is ez?
– Az én igazi hivatásom az, hogy az emberek közötti kapcsolatokat megjavítsam. Speciális tréningeket, úgynevezett enneagram tréningeket tartunk. Az enneagram – magyarázza Márta, egy típustan.
Azt tanítja, hogy mindannyian a háromféle érzelmi dominancia, a szeretet, indulat, félelem valamelyikének hatása alatt élünk. Ezek akkor is befolyásolnak bennünket és kapcsolatainkat, ha nem akarjuk.
A karakterünket nem vagyunk képesek megváltoztatni, végigkísér bennünket egész életünk során, irányítja döntéseinket, cselekedeteinket. Tréningjeinken megtanítjuk ezeket a karaktereket felismerni és elfogadni.
Eleinte nem volt könnyű az emberek elé kiállni. Az első előadásomon annyira féltem, hogy nekem, a nyomoréknak ezt kell csinálnom, hogy véletlenül magamra zártam a mellékhelyiség ajtaját. Tudat alatt így akartam megúszni az első „szereplésemet”.
– Gondolom, azóta belejöttél.
– Persze. A férjemet is azzal „fogtam” meg, hogy, amikor először beszéltünk telefonon, áradoztam neki az enneagramról. Ő pedig elment egy tréningre, mielőtt személyesen is találkoztunk. Ennek 19 éve.
Különleges kapcsolat a miénk. Mi tényleg nagyon szeretjük egymást. Gyula az én igazi párom, ahogyan az enneagram az igazi hivatásom. Egyiket sem ismertem volna meg, ha nincs az a baleset 28 évvel ezelőtt. Talán furán hangzik, de ha ez volt az ára, hogy most ilyen földöntúli boldogságban élhetek, akkor azt mondom, megérte!
Még nincs hozzászólás