Önzetlen segítők
Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője a kezdetektől, napi szinten figyelemmel követi a Richter Aranyanyu Díj alakulását és a díjazottakat. Mint ötletgazdát arról kérdeztük, mit jelent számára ez az elismerés.
Beke Zsuzsa kiemelte, hogy cége filozófiájának egyik vezérgondolata a nők megbecsülése és elismerése. Mint mondta, a gyógyszergyár vezetősége mindig is kifejezte a vállalat nők iránti érzékenységét, s feladatának érezte a nők társadalmi megbecsülésének és önérzetének növelését. Elkötelezettségük egyik ékes példája, hogy a vállalaton belül a középvezetők mintegy fele nő, ami nem gyakori a mai vállalatigazgatásban.
„Saját bőrömön tapasztalhattam meg, milyen jó érzés, ha kiállnak egy nőért, és elismerik a munkáját. Amikor a gyermekeim születtek, a főnökeim folyamatos támogatásukról biztosítottak. Erre, és természetesen a család támogatására volt szükségem ahhoz, hogy ma vezető beosztásban dolgozhassam. Talán épp emiatt is érzem fontosnak, hogy az élet minden területén elismerjük a női segítők munkáját.”
Mint mesélte, a közvetlen baráti társaságában is van olyan, akire példaképként tud felnézni. Ahhoz, hogy valaki mintaszerű életet éljen, nem kell híresnek vagy ismertnek lennie, a tettei határozzák meg az értékét. „Ezeket az értékeket keressük az Aranyanyu díjazottjai között is. Olyan nők ők, akik önzetlenségük, küzdőképességük és a bennük élő hit által tűnnek ki a tömegből. Szerénységük legékesebb bizonyítéka, hogy sok esetben a díj az, amely ráébreszti őket, hogy amit tesznek, különleges és bámulatra méltó.”
Zsuzsa a díj különlegességének épp azt érzi, hogy most olyan nők kerülhetnek a figyelem középpontjába, akik amúgy többnyire a háttérben végzik a munkájukat. Olyan segítő foglalkozású személyekkel ismerkedhetünk meg, akikre a szerénység, az alázat jellemző. Akik méltósággal tudják kezelni a legnehezebb helyzeteket, és nap mint nap sokat tesznek értünk, a családunkért és a közösségünkért. „Az ő helyzetüket megismerve ráébredtem arra, hogy az, amit sokszor hatalmas problémaként élünk meg, más környezetbe helyezve csak átmeneti nehézségnek tűnik.”
Belülről fakadó késztetés
Dr. Kenessey Andrea kardiológus két kislányt nevel. Életét váratlanul borította fel a nála diagnosztizált mellrák, ám betegsége arra sarkallta, hogy egy alapítványban önkéntesként segítse a rákbetegeket. Példája 2012-ben a közönséget a Richter Aranyanyu Díj odaítélésére késztette.
„Hogy miért éreztem fontosnak az alapítványi munkát? Egyfelől van ennek egy tudatos része, mert az orvosi elhivatottság már gimnazista korom óta él bennem. Rákbetegként magam sem értettem, hogy mi és miért történik velem, és döbbenten szembesültem azzal is, milyen sok a fiatal beteg, akik ugyanezt élik meg. Azt éreztem, hogy muszáj lerombolnom a köztudatban élő tévhiteket, és nem bírtam ki, hogy ne kürtöljem világgá, mennyire rossz úton járunk. Tudatosan nem figyelünk oda magunkra, és rengeteg kárt okozunk ily módon, akár olyan apróságokkal is, amelyeken tudnánk változtatni. Belső szükséglet a részemről, hogy másoknak is a tudtára adjam mindezt. Önkéntesként vagyok jelen, hiszen tudom, mennyire fontos, hogy már az elején kapjon az ember segítséget. Soha nem jelöltek még díjra, s bár belülről érezhetem, hogy jó, amit teszek, nincsenek szavak arra, mennyire meghatott, hogy mások is így gondolják. Ezek szerint az az értékrend, amit fontosnak tartok még nem veszett el teljesen.”
Még nincs hozzászólás