Online társtalálás
Ábrándképeink közös vonása, hogy a nagy Őt meglátjuk, és megszeretjük. De vajon működhet ez fordítva? Megszeretni, majd meglátni? A való életben a nagy Ő sokszor túl sokáig várat magára, ezért alternatív pártalálási módszerekhez folyamodunk: a hatékonyság jegyében online társkeresésbe vágunk.
Globalizált és digitalizált világunkban a monitorok mögött párt kereső emberek ezrei ülnek, akik csak egy jelre várnak. Az időhiány és a térbeli távolság leküzdésének vágya egyre elterjedtebbé teszi az internetes társkeresést, melynek köszönhetően olyan emberek találhatnak egymásra, akikből egyébként soha nem lenne egy pár. Előnyei mellett ugyanakkor buktatói is lehetnek a virtuális térben alakuló kapcsolatépítésnek.
Az internetes társkeresés előnyei…
A világhálón rengeteg emberrel léphetünk kapcsolatba, akár naponta: nézegethetjük a fotóikat, olvasgathatjuk az önjellemzéseiket, kedvünkre válogathatunk a társkeresők „piacán”. A rugalmasság, illetve a gyors ismerkedés lehetősége kedvezőnek tűnhet, hiszen egy társkeresőoldal éjjel-nappal az egyedülállók rendelkezésére áll, ráadásul mindenki ugyanazzal a konkrét céllal látogatja (a szélhámosoktól és a hazug csalóktól most tekintsünk el). Mivel egyértelmű, hogy a másik is társat keres, a „felesleges körök” elkerülésével jelentős idő takarítható meg.
Az interneten létrejött ismeretségek gyorsabban fejlődnek a hagyományos kapcsolatoknál. Az általában jelenlévő gátló tényezők (például a fizikai megjelenés) hiánya és az anonimitás miatt megnő az önfeltárulkozás mindkét irányban, és ez az intimitás érzését keltheti. A kommunikáló felek érdeklődési köre gyakran egybeesik – köszönhetően a társkeresőoldalakon beállított szűrési feltételeknek és a profilon megjelenő önjellemzésnek –, ami tovább növelheti a szimpátiát.
Ugyanakkor az internetes párkeresés egyik legnagyobb előnye épp a legnagyobb hátránya is: az ismerkedés nem személyes. Az esetek többségében idealizált, álszemélyiséget közvetítő profilokon keresztül folyik a kommunikáció.
...és hátrányai
A legnagyobb hátrány egyértelműen a személyes első benyomás hiánya. Azok, akik ellenzik az internetes ismerkedést, általában azzal érvelnek, hogy egy fotó alapján nem tudják eldönteni, az illető a való életben is fog-e nekik tetszeni. Főként, ha a kép retusált vagy már jó pár éves.
A legnagyobb nehézséget ugyanakkor talán mégis az jelenti, hogy a tudatosan felépített online személyiség nagymértékben eltérhet az illető valódi egyéniségétől. Az interneten bármit állíthatunk magunkról. A világháló szinte üvölti: gyere, és a segítségemmel szépíts magadon, kívül-belül! A gyakorlottabb netes társkeresők valószínűleg gyorsabban átlátnak már a kozmetikázott „árun”, és ki tudják szűrni a „ferdítőket”, a kezdők viszont beleszaladhatnak egy-két, csalódást okozó személyes találkozásba.
A való életben az első benyomás meghatározó része a fizikum, amelynek nyomán kialakulhat a külső vonzalom. Ha ez megvan, következhet egymás belső világának a feltárása. Az internetes ismerkedés fordított sorrendet követ: elsőként a másik gondolatait ismerjük meg, és csak később derül ki, van-e testi vonzódás is, ami viszont a tartós párkapcsolat egyik alapfeltétele.
Rizikónak minősül, hogy az online ismerkedés során, a kezdeti bizalmatlanság leküzdésével túl gyorsan teret kapnak az intim közlések, és a kapcsolat épüléséhez szükséges nonverbális jelzések nem követhetők: pl. nem látszik, ha valaki csodálkozik, feszült vagy kétkedve felhúzza a szemöldökét. Az írásbeli kommunikáció hátrányai közé sorolható továbbá, hogy gyakran félreérthető: a befogadó nem azt érti az adott szavakon, amit a közlő mondani kíván.
Előnyként soroltuk fel, hogy a felhasználók a virtuális közösségi térben egyszerre akár több száz potenciális partnerrel is felvehetik a kapcsolatot, ám az éremnek van egy másik oldala is: a túlkínálat inkább csökkenti annak az esélyét, hogy alapos mérlegelés előzze meg a választást. A bőség zavara azt eredményezheti, hogy a társkeresés az álláskereséshez kezd hasonlítani: másnap mindig ott egy új lehetőség.
Egyensúly a valóságos és a virtuális tér között
A pszichológusok figyelmeztetnek: könnyen elmagányosodhatunk, ha nem találjuk meg a helyes egyensúlyt személyes kapcsolataink ápolása és az internetes ismeretségek építése között. Könnyű elveszíteni az ismerőseinket és barátainkat, ha az energiáinkat szinte csak a klaviatúrára és a monitorra fordítjuk.
Az online kapcsolatok hatására illuzórikus fantáziavilágot építhetünk ki magunk körül, de vigyázat: ebben a világban az elérhető partner(ek) csupán fantazmák. Ezek a kapcsolatok nélkülözik a meghittséget és a valódi mélységet; igaz, a hétköznapok kapcsolati konfliktusait is – éppen ezért oly csábítóak és veszélyesek.
Az online műfaj ugyanakkor minden kétséget kizáróan hozzásegíthet új ismeretségekhez, amelyekből szerencsés esetben akár párkapcsolat is létrejöhet – amennyiben a személyes találkozásokat követően valódi érzelmek alakulnak ki a felekben. A kapcsolat további fejlődése pedig már semmiben sem különbözik a spontán, személyes ismerkedésen alapuló kapcsolatok fejlődésétől.
Még nincs hozzászólás