Online agora
Más kerületben lakunk, mint ahol dolgozunk, kilométereket utazunk a nagybevásárlás elintézéséhez és a szórakozásnak is megvan a maga külön városrésze. Esélyünk sincs rendszeresen ugyanazokkal az emberekkel összefutni, ezért könnyen előfordulhat, hogy a nagy rohanásban számos kedves ismerősünket örökre elveszítjük.
Az emberek évezredeken át kis közösségekben éltek. De a modern metropolisok és az ingázást lehetővé tevő tömegközlekedés – számos áldásos hatása mellett – felbomlasztották a helyi kapcsolatrendszereket. Mivel annak idején ugyanott vásároltak, dolgoztak és szórakoztak az emberek, mint a szomszédjuk, előbb-utóbb beszédbe elegyedtek egymással. Voltak állandó közös terek, amelyek lehetőséget biztosítottak egyfajta passzív ismerkedésre, szociális tájékozódásra. Ilyen agoraként funkcionáltak a vásárok, a búcsúk, a piacterek, és bizonyos szempontból a templomok is. Manapság ezt a szerepet egyre inkább az internetes közösségi oldalak töltik be.
Időhiány
Milyen kár, hogy soha többé nem hallunk arról a kedves hölgyről, akivel jól elbeszélgettünk a buszra várva! Vajon mi lehet a gyerekkori szomszéd fiúval, akivel annak idején végigfociztuk a nyári szünidőt? Gyakran elhangzó mondatok ezek, mégsem szakítunk időt rá, hogy felkeressük sóhajtozásunk tárgyát, nem teszünk semmit a jó viszony ápolásáért. És ez igazából így is van rendjén. Mindenkinek csupán 24 órából áll egy napja. Örülünk, ha tudunk energiát fordítani az elsődleges kapcsolataink életben tartására: azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk.
Ám ha még létezne az a bizonyos valódi agora, ahol néha összefuthatnánk távoli ismerőseinkkel, pár perc erejéig szívesen elbeszélgetnénk velük. Ezt a hiányt pótolják az online közösségi oldalak: összemosolygás helyett like-olhatunk (tetszikelhetünk), elbeszélgetés helyett kommentelhetünk, és téma is mindig akad: amit közösen látunk (linkek, képek, cikkek, viccek), ahogy régen a valós környezetből származó közös élmény adta a csevegés apropóját (pl. időjárás, nagy tömeg, új hajszín).
A másodlagos kapcsolatok pszichológiája
Nem szabad lebecsülni a gyakran felületesnek titulált emberi kapcsolatokat, hiszen pszichés egyensúlyunk szempontjából – a család és a baráti kör kiemelt fontossága mellett – távoli ismerősökre is szükségünk van. A tágabb értelemben vett baráti kör nyújtja az önmegismeréshez elengedhetetlen összehasonlítási alapot. Ám nemcsak az a fontos az énképünk szempontjából, hogy mi hol helyezzük el magunkat másokhoz képest, hanem az is, hogy mások hová helyeznek minket: „A tükrözött-self elmélet szerint önmagunk helyes értékeléséhez szükségünk van visszajelzésekre. Hiába kapok jó jegyet az iskolában, nem fogom okosnak érezni magam, ha senki sem dicsér meg érte. Bár szeretteink véleménye a legmeghatározóbb, minél változatosabb és szélesebb kör reflektál a cselekedeteinkre, annál erősebb lesz az önmagunkról kialakított kép” – magyarázza Sallay Wanda pszichológus.
Hámori Dorottya viselkedéselemző ezzel szemben evolúciós szempontból vizsgálja a kérdést: „Az ember társas lény: minél nagyobb létszámú csoporthoz tartozott, annál jobbak voltak az esélyei a túlélésre. Így a szociális biztonságérzet kialakulásához kell egy nagyobb közösség. Ám nem növelhetjük a végtelenségig a létszámot: bebizonyították, hogy a 150-nél több főből álló csoport az egyén számára átláthatatlan.”
Elektronikus romantika
Arra is sokan panaszkodnak, hogy manapság nehéz ismerkedni. Hogyan lehetséges az, hogy a nagy rohanásban nem futunk bele az Igaziba? A válasz egyszerű: belefutunk, akár el is beszélgetünk egy kicsit, majd továbbsietünk. Hiába hívja el az egyik fél a másikat egy randevúra, ki mondana igent egy félig ismeretlen embernek? Ez nem párkeresés lenne, hanem hazárdjáték. Nem feltétlenül az a kockázat merül fel, hogy egy sorozatgyilkossal állunk szemben, hanem hogy esetleg egy nagyon kellemetlen személlyel kell majd eltöltenünk a szombat esténket. Továbbá, ha mindenkivel randiznánk, aki tíz perc beszélgetés után nem végtelenül antipatikus, gyakorlatilag semmi másra nem maradna időnk. Nagyanyáink idején is volt egyfajta fokozatosság: az első összenézést több rövid beszélgetés követte, majd jöhettek a kacérkodások, csipkelődések... Hosszú udvarlási folyamat előzte meg az első, édes kettesben töltött találkát, hiszen a fizikai közelség miatt könnyű volt néha csak úgy „véletlenül” összefutni.
Csakhogy a mai gavalléroknak esélyük sincs tenni a szépet, és a mai lányoknak nincs idejük kicsit kéretni magukat: ha ott és akkor nem egyeztetnek egy találkozót, valószínűleg soha többé nem látják egymást. Ez a dupla vagy semmi felállás megöli a romantikát. Ám egy Facebook-elérhetőség elkérése nem olyan intim, mint egy telefonszámcsere, és a közösségi portálon esély nyílhat az ismerkedésre, körbepuhatolózásra, játékra. Ki ír előbb a másiknak? Vajon mit fog szólni ehhez a bejegyzésemhez? Nem túlzás, ha még egy képét like-olom? Tetszik, nem tetszik, a felgyorsult világban csak így pótolható a szerelmi évődés.
Még nincs hozzászólás