'Olyan, mintha meditálnék'
Huszárik Katáról tudjuk már, hogy szeret barkácsolni, és nem ijed meg egy akkus csavarhúzótól meg egy csiszológéptől. Nem győztük hallgatni, milyen lelkesedéssel beszélt a bútorfelújításról.
„Már gyerekkoromban nagyon szerettem mindenfélét készíteni, bütykölgetni. Varrtam például ruhát a babáimnak, sőt, magam csináltam nekik babaházat, amibe az összes bútort én készítettem, és rendes, kapcsolható villanykörte is volt a házban!
Nem szokatlan ez a családunkban: a nagymamám szépen varrt, nagyapám hűtőgépszerelő volt, édesapám felmenői között pedig szobrász és festő is akadt. Amikor kertes házba költöztünk, és kevés volt a bútorunk, akkor kezdtem el a nagymamámtól örökölt bútorokat felújítgatni, mert pénzünk már nem lett volna asztalosra.
Elkezdtem utánanézni a neten, és rájöttem, hogy nagyon sok mindent én is meg tudok csinálni. Felújítottam már tálalószekrényt, sublótot, komódot, de a ház körüli munkákkal sem lehet megfogni: polcszerelés, képfelfúrás nem gond, de javítottam már WC-tartályt is.”
Olykor azért előfordul, hogy Kata is szerelőt hív: „Ilyenkor nagyon figyelem, mit, hogyan és mivel csinál – miután nem születtem kétbalkezesnek, egy csomó mindenre én is képes vagyok. De persze tudja az ember a határait.
Ez a munka engem mérhetetlenül kikapcsol – folytatja a színésznő. – Főleg, mikor már az elején érzem, hogy az anyag maga is formálódni akar, az nagyon jó! Remekül lehet gondolkodni is, miközben az embernek jár a keze, olyan, mintha meditálnék.
De azt is tudom: van egy olyan fázisa a dolgoknak, mikor nem megy sehogyse. Akkor le kell tenni, nem szabad tovább csinálni, ott akkor valamitől ellenáll az anyag. Pihenni kell, és később folytatni.
És igen, a férjem örül a barkácsszenvedélyemnek. Úgy van vele, hogy legalább nem neki kell megcsinálnia. Csak ritkán fordul elő, hogy a családom kicsit morgolódik, például amikor elvállaltam egy nagy tálalószekrény felújítását, csakhogy nem sok időm volt rá, és hónapokig kerülgettük a nappali közepén. Végül is érthető…”
Még nincs hozzászólás