Ölellek, Duna!
Mióta a Római-parton élek, viszonyom van. A Dunával. Régi kapcsolat már ez. Gyerekkoromban, Leányfalun ismerkedtünk meg, és azóta is tart. Pár éve viszont egyre intenzívebb ez a szerelem, egyszerűen minden nap magához vonz a folyó.
Ebből kifolyólag a Duna ölelése sem áll tőlem távol. Május 8-án ki is próbáltam: több száz emberrel közösen megöleltem a folyót. Az „Öleld meg a Dunát!” a Szabadság hidat és az Erzsébet hidat összekötő emberlánc-akció volt, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Dunára, így olyanok csatlakoztak hozzá, akiknek szívügyük a folyó. Az ötlet egy nonprofit szervezeté, melynek megálmodója és ügyvezetője Kobrizsa Ádám, aki a szó szoros értelmében a Dunán nőtt fel, Győrben.
A Duna mindenkié
„Éppen ezért mindenkit meg lehet szólítani vele – mondja Ádám. – Azt hiszem, aki ott volt, annak nagyon tetszett: kapott egy közös élményt, hozzá tudott tenni valamit a »dunás ügyhöz«, és ez volt az ereje az egésznek."
A Duna több millió ember életének része. Naponta átkelünk felette, alatta, elmegyünk mellette, de nem használjuk ki eléggé, nem élünk együtt vele. Pedig régen természetes volt, hogy az itt lakók lejártak a partjára. Ádámék csapata pontosan azért hozta létre a Danube Flow – Hív a Duna! projektet, hogy bebizonyítsa: a Duna összehozza az embereket, közösséget teremt. Az építészmérnök és szociológus végzettségű fiatalembernek erről bőven van tapasztalata.
Az első évben például az volt az alapötlet, hogy Budapest közvetlen környezetében fölhívjuk a figyelmet a partra. A Rómaira már nem kellett akkor sem, utána délen is lett pár hely, a Lánchíd környéke is felkapott lett, és ezeket azóta kezdik újra felfedezni az emberek.
Jelenleg a fővárosban mindenhol tilos a fürdés a Dunában, pedig a víz egyre tisztább. A fürdőzők viszont engedély nélkül is szeretnek megmártózni a folyóban a forró nyarakon. Ádám szerint rengeteg jó példa van külföldön: Párizsban, Berlinben, Madridban mind folyó-rehabilitációt terveznek.
„Sok olyan dolgot látok, ami még nem látványos, a fejekben megvan, dolgoznak rajta emberek, lassú a folyamat, de a szándék jelen van. Bécs is így kezdte, az 1970-es évek elején borzasztóan nézett ki a Duna-part s aztán megcsinálták a Duna-szigetet, és így lett még két partjuk a belső részen. A keletkezett mellékágban a víz tökéletes minőségű, így a sziget huszonegy kilométeres partszakaszán végig lehet fürdeni. Három év múlva talán már a mi fővárosunkban is lehet újra fürödni bizonyos részeken. Ez egy nagyvárosi probléma, vidéken azért jobban le lehet jutni a partra, és ott ki is használják az emberek az adottságokat."
Hol van az a nyár...
Egy másik nagy lehetőség a Dunán a hajókázás. Az 1800-as évek második felében már komoly evezősversenyzés folyt a folyón. Ma pedig alig akad olyan hely, ahol csónakot, kenut, kajakot stb. lehetne bérelni, és keveseknek jut eszébe evezni a Duna-parton. Kivéve a Rómain és a Kopaszi-gáton, ott azért van még egy kis élet, főleg hétvégéken, ha jó az idő.
„Egy éve már menetrend szerinti hajójáratokon is közlekedhetünk a fővárosban – teszi hozzá Ádám. – A tendencia jó, és van a MAHART-nak programja az elővárosi közlekedés megoldására is. Tervek vannak, a nagy kérdés az, hogyan lehet megvalósítani őket. A mi következő ötletünk egy dél-amerikai kezdeményezés, ami Bogotából indult, és mára elterjedt a világ nagyvárosaiban. A Ciclovía azt jelenti, hogy vasárnaponként a belvárosban időszakosan lezárnak szakaszokat, és reggel 9-től délutánig egy nagy belvárosi rész korzóvá válik. Jó lenne idén nyáron mondjuk három vasárnapra lezárni a pesti vagy a budai rakpart egy részét, kivinni virágládákban fákat, és szolidan rávenni az embereket, hogy itt ez a folyó, lehet vele valamit kezdeni."
Rengeteg a lehetőség a Duna partján. Hódítsuk meg, éljünk vele, élvezzük. Menjünk le a partjára, vagy üljünk fel egy hajóra, és úgy menjünk be a belvárosba. Legyen újra olyan élet a partján, mint száz évvel ezelőtt. S ha van kedvük, önök is öleljék meg nyugodtan! Jó érzés, majd meglátják!
Még nincs hozzászólás