Odalent télen van nyár
Na, idén sem volt nyarunk! - mondta Árpád, a kis cukrászda tulajdonosa feleségének, amikor egy őszi napon lassan kifogyott a fagyi az utolsó tégelyből. A fagylaltospult előtti sorban állt egy férfi, aki mosolyogva kapcsolódott be a beszélgetésbe. - Lássanak csodát, én csinálok maguknak nyarat még az idén. És meghívta őket Ausztráliába. Hát, így kezdődött, hogy Árpádék decemberben kijutottak a nyárba. Azóta is csak mesélnek és mesélnek. Mert igaz, Ausztrália nagyon messze van, mégis érdemes eljutni oda.
Nyugi, pajtás, lazíts, semmi pánik!
Bárhol is érj földet Ausztráliában, az északi trópusi vagy Nyugat-Ausztrália mediterrán éghajlatú részén, Queensland valamely szubtrópusi városában, esetleg a kellemes klímájú Új-Dél-Walesben vagy Dél-Ausztráliában, kell egy jó félóra, amíg átállsz. Igen, átáll a füled az ausztrál angolra, ami először sokkolóan érthetetlennek tűnik, aztán rájössz a szabályokra.
Hamar kiismered a sajátos kiejtési módot, ami a mindenütt hallható ’G’day’ (Good day) alapján, a hangkiesést mutatja, másrészt a ’Go’ úgy ejtődik, hogy ’Gow’, elnyújtva az utolsó magánhangzókat, viszont a szóvégi r-t felejtsd el, amikor autót bérelsz, mert az a ’Car’-ban sóhajtásszerűen elhal. Át kell állnod a bal oldali közlekedésre is, rögtön a repülőtéri lépcsőkön, a járdán, az utakon.
És meg ne sértődj, ha Pajtásnak szólít mindenki (’Mate’), mert a királyon kívül itt mindenki pajtás. Türelmesek veled, kedvesek és segítőkészek – „No worries” – ezt fogod hallani biztatón lépten-nyomon. Mondom, fél óra, és átállsz. Már tudod, hogy a ’Dunny’ az a WC, már ettél ’Tucker’-t, és leöblítetted egy ’Stubby’-val, egy kisebb üveg sörrel.
Sör? Már túl vagy az első viccen. Egy brit, egy amerikai és egy ausztrál vitatkoznak, kié a legjobb sör. A brit: „Miénk a Guinness!” Az amerikai: „Miénk a Budweiser!” Az ausztrál: „Miénk a VB – és ha nem ízlik, akkor gyere ki a hátsó udvarra, megbeszéljük!” Hogy mi a VB? Ott tartod a kezedben – a Victoria Bitter, ezt iszod majd a végtelenségig.
Mozi, zene, sport
Valamikor a középkorban az európaiak úgy gondolták, a Föld nem lehet gömbölyű, mert akkor az alul lakók leesnének a bolygóról. Mára kiderült, nem potyognak ki az űrbe. De a kifejezés, hogy ’Down Under’, azaz ’Lent, alul’, mára Ausztrália másik, népszerű neve lett.
Zene? De hiszen mennyi sztárt ismersz Ausztráliából! Az AC/DC, az Inxs, Kylie Minogue, Sia, Gotye, és hányan jöttek még innen. Mozi? Tudtad, hogy Nicole Kidman, Margot Robbie, Cate Blanchett, Russel Crowe, Hugh Jackman, Geoffrey Rush és fél Hollywood ausztrál? A híres sportolók felsorolásába bele sem kezdek. Elég, ha csak arra gondolsz, hány sportközvetítést látsz évente ’Lentről’, F1-es autóversenyt, teniszt, úszást, vitorlázást, szörföt, golfot, krikettet.
Mégis mekkora!
Vannak olyan térképek, amelyeken az ausztrál kontinenst rávetítik Európára, hogy érzékeltessék a nagyságát. Igazság szerint az azonos nevű ország nagyobb, mint a kontinens, mert még jó pár szigetre és az Antarktisz egy részére is kiterjednek földjei. Alaposan meg kell fontolni, mit akarsz megnézni belőle. Ugyanakkor az a jó, ha sok lehetőséget alakítasz ki, vagy hagysz arra, hogy spontán kalandjaid legyenek.
Mert – mondjuk – az északi tagállamokban, tehát a trópusi területeken járva inkább fiatal turistákkal fogsz találkozni, és a sokkal lassabb, barátkozósabb, ember- és természetközelibb ausztrál életben könnyen kötődnek barátságok. A barátság azzal is járhat, hogy együtt béreltek autót, s ezzel több költőpénzetek marad.
Legészakabbra, Darwinban a medúzáké és a krokodiloké az óceán, de a homokos part csodálatos. Amikor egy kroki már a grillen perzselődik, és utána friss mangót eszünk, vigasztal a gondolat, hogy majd Cairns partjainál, a Nagy Korallzátony felé hajózva végre kiélvezzük a tengert.
Legbiztonságosabb választás, ha a kontinens déli partjain utazgatunk, ahol kellemesebb a klíma, és a világvárosok, Sydney és Melbourne közötti táj mindent kínál, amire a távoli vendég csak kíváncsi. Nem csak a hegyeket vagy a hófehér homokkal borított strandokat nézve, hanem kicsit az út menti fákat is fürkészve, végre koalákat is láthat az ember.
És lassan kitárulkozik ez a sajátos világ. Jönnek a kenguruk, a wallabik, kvokkák, a törpepingvinek, és a többi, csak itt élő állat. Azért kacsacsőrű emlőst és hangyászsünt ne akarjunk már kocsiból látni, értük ki kell szállni. Az álomszép Great Ocean Roadról a tengert nézve gyakran pillanthatunk meg delfineket és bálnákat.
Itt, a szomszédban, 800 kilométerre
Kevesen vállalják az utat kocsival Melbourne-ből Adelaidbe. Nem csak a távolság miatt, ami nagy, hanem a várható élmény miatt is, ami viszont kicsi. A táj itt bozótos sztyepp, végtelen pusztaság, de még nem az a sivatag, ami az ország belsejében vár. Aki mégis autóval jön, az leginkább a Twelve Apostles, a Tizenét Apostol óceánban álló sziklái miatt teszi. A fenséges látvány feltölti az embert. A magas parton kilátó sétányt építettek, jólesik az erős szélben kószálni kicsit, és társa lenni sok ember örömének, hogy itt lehetünk.
Adelaidbe legtöbben repülővel jönnek. Naponta sok járat van. Szép város, be is nevezték a világ legszebb városainak, teljesen fölösleges, eldönthetetlen versenyébe. A legélhetőbb város címét már gyakorlatias szempontok szerint lehet kiosztani, s ebben a mezőnyben Adelaide előkelő helyen áll. Mégis, legvonzóbb tulajdonsága a szelíd nyugalom. Tiszta, csendes, kényelmes, barátságos. Ausztrália egyre híresebb borvidékének központjában kihagyhatatlan egy-két pohár kóstoló, amelyek még inkább lelassítják nyugtalan vágyunkat, hogy gyerünk tovább. Hová tovább az Édenből?
Hogy hány óra van – az bonyolult kérdés
Adalaide-től nyugatra már csak egy nagyváros van, Perth. A ’szomszéd város’ távolsága 2700 kilométer. Egy napnál is hosszabb volna az út kocsival. Bizony, ebben az országban, ezen a kontinensen a városok közötti távolságot az is jellemzi, hogy más-más időzónában vannak. A végtelennek tűnő úton azt sem könnyű megmondani, hogy melyik városban éppen hány az óra. És hogy otthon, Magyarországon mennyi az idő? Még azt is figyelembe kell venni, hogy Pesten téli időszámítás van, itt meg éppen nyári.
Perth felé lassan, de egyre erősebben kizöldül a táj. Sőt, fák, ligetek, erdők között vezet az út, a hangulat tényleg kezd mediterrán jelleget ölteni. Nem véletlenül. Ez itt Ausztrália legcsapadékosabb vidéke, bár a klímaváltozás errefelé is hat, és egyre kevesebb az égi áldás. Perth első látásra modern városnak tűnik, felhőkarcolókkal a közepén, nem is gondolnánk, hogy van egy viktoriánus, történelmi negyede a Fremantle, ahol – ha nem sütne úgy a nap –, az 1800-as évek elejének Angliájában érezhetnénk magunkat.
Vannak sörfőzdék és persze kocsmák. Betérsz? A csapos hölgy kedvesen megkérdezi tőled: „What’ll it be, mate?”, mit kérsz, a ’pajtás’-t már megszoktad rég. Talán ’parma’-t a parmezános csirkemellet sült krumplival, vagy ’bangers and mash’-t, kolbászt krumplipürével. S miközben falatozol, megkérdik, Új vagy itt? – „You new around here?” Mindenki beszélgetni akar veled.
Hely itt bőven van
Az Ayers Rock (Uluru), azaz a vörös homokkő sziklatömb Ausztrália legismertebb szimbóluma. Nehezen elérhető a kontinens szinte lakatlan közepén. Az őslakosok szemében szent hely, s az újabb betelepülők szívében is már az otthon jelképe. A 340 magas szikla színe együtt változik a napszakokkal, a ritka esők alkalmával fekete csíkok jelennek meg rajta. A ’közelben’, azaz mintegy ötven kilométerre innen kisebb, de jóval magasabb, ezerméteres sziklák is vannak. Ha már ennyit utaztál a látványért, ne fáradj a legjobb hely keresgélésével, kialakítottak ugyanis egy pontot, ahonnét legteljesebb a hatás.
Ausztráliának persze vannak más jelképei is. Ilyenek, a semmi közepén kanyargó, végtelen hosszú ércszállító vonatok, vagy a három-négy-öt pótkocsit vontató hatalmas kamionok a néptelen utakon. Road Train a nevük.
Hely van bőven Ausztráliában, négyzetkilométerenként ketten laknak. A ’körzeti orvos’ sokszor repülógéppel jön, a virtuális iskolákban az osztálytársak olykor száz kilométerekre laknak egymástól, és csak a képernyőkön találkoznak. Igaz, a metropoliszok zsúfoltabbak, de azért ott is sokkal tágasabb a tér, mint mifelénk. A nagyvárosok kertes övezeteiben egy-egy házhoz 6-800 négyzetméter zöld tartozik, mert a helyiek imádnak mindent a szabad téren csinálni. Sportolni, húst sütögetni, partit rendezni.
Ahol túléled a világvégét
Hamarosan szilveszter, és a világ látni fogja, hogyan világítják be az új év első tűzijátékának fényei Sydney tengeröblét a Harbour Bridge és az Operaház között. (Nálunk délután két óra lesz akkor.) Ez az időeltolódás ihletett egy művészt arra, hogy azt mondja: „Ne aggódj amiatt, hogy ma jön el a világvége. Ausztráliában már holnap van.”
Sydney világváros. Rendkívül színes. Jól mutatja, hogyan lett az egykor angol fegyencek letelepítésére szolgáló helyből előbb európai – olasz, görög, lengyel, magyar – lakosságú város, majd az 1970-es évektől hogyan fordult tudatosan Ázsia felé, s hogy lettek pakisztáni, kínai és indonéz polgárai. Energikus, üzleti város, szédítő gyorsasággal pörög benne a pénz, de azért ez Ausztrália, és mit érne az egész egy hatalmas és gyönyörű városi strand, a Bondi Beach nélkül.
A kultúra és a jog jó üzlet
Melbourne más. Szintén nagy metropolisz, de vannak öreg városrészei is, gótikus templomai, viktoriánus negyedei, meghitt sikátorai, a ’Laneways’. Itt nincs annyi komp, mint Sydney-ben, de több a csilingelő villamos, és az egész hatalmas város kávéillatba merül. Melbourne Ausztrália barista fővárosa – ahogyan mondják. Az ausszik szenvedélyesen kávéznak, és még mindig – ebben az ’embertelen’ telefonos világban – sokat beszélgetnek egymással a kávéházi teraszokon.
A városra jellemző a sok színház és galéria. A sportpályák. A tradíciók és az újítások nyugodt egyensúlya. Ez a kényelmes és kiszámítható élet nagy bevételt eredményez az országnak a stabil pénzügyi és jogi szolgáltatások révén, ha nem volna elég az a rengeteg ásványkincs, amit a kontinens mélye rejt. Az emberek sokat keresnek – igaz, a megélhetési költségeik is csillagászatiak –, de a társadalmi békesség egyik alapja, hogy a gazdagság szokatlanul egyenlően oszlik el.
Még nincs hozzászólás