N@tnyelv - 4U

2014. szeptember 8. | Írta: Kocsis-M. Brigitta

Ma már a kommunikációnk jó része elektronikusan zajlik: e-mail, SMS, chat formájában, illetve közösségi oldalakon, a sor végeláthatatlan. Az új közeg pedig kitermelte a saját nyelvét, amit nem árt ismernünk, ha binárisan kódoljuk az üzeneteinket. Már csak azért is, hogy meglegyen a közös nyelv a fiatalabb generációval.

Az internetes nyelv valahol a beszélt és az írott nyelv között helyezkedik el. Gyors és azonnali, mint a beszélt nyelv: éppen ezért, illetve az SMS-ek karakterkorlátai miatt megjelentek az egységes netes rövidítések, amelyek a gépelést gyorsabbá, az üzeneteket rövidebbé teszik. Ezek a kifejezések észrevétlenül szivárogtak át az élőszóba is: a „pill” vagy a „lol” ma már a fiatalok mindennapi szóbeli kommunikációjának részét képezik.

Ugyanakkor az íráshoz hasonlóan a netes nyelv híján van a nonverbális kommunikációnak: ezt próbálják helyettesíteni az emotikonok, hangulatjelek. Egy mosolygós :) vagy röhögős :D „szmájli” egyértelműsíti, hogy csak viccelünk, humorizálunk: az irónia ugyanis gyakran túl mélyen bujkál a sorok között. Vigyáznunk kell azonban a hangulatjelek túlzott használatával is: idegesítővé, harsánnyá válhatunk tőlük.

Emellett többletjelentést hordoznak az írásjelek, és a kis- és nagybetűk is. A pontpontpont (...) például iróniát sugall, míg az írásjelek halmozása (!!!! ?????), és a tőmondat utáni pont (.) agresszivitást. Így aztán egyáltalán nem ugyanaz, ha valamire azt írjuk, hogy „nem”, vagy azt, hogy „nem.” A csupa nagybetű kiabálást imitál, míg a kisbetű közömbösséget, flegma stílust takar: érdemes ezeket is tudatosan használnunk.

Aki úgy véli, hogy mindez csak úri huncutság, nagyot téved: én magam is nem egyszer keveredtem félreértésbe vagy sértődésbe elfelejtett szmájlik kapcsán. Szóval figyelem: egyáltalán nem mind1, h vki tesz-e pontot a mondat végére, v mennyire mosolyog az a :).

Címkék: chat, sms, közösségi oldalak, netnyelv, e-mail, netszótár, „szmájli”