Nők szkafanderben
'Feltehetek én is egy kérdést?' - kérdezte Jelena Szerova orosz űrhajós az egyik újságírótól azon a sajtótájékoztatón, amelyet a nemzetközi űrállomásra utazó csapat tagjai tartottak. - 'Érdeklődik a társaim frizurája iránt is?' - A többiek természetesen mind férfiak voltak, s a tájékoztatón nem mindenki értette az iróniát.
A kívülálló azt gondolná, ha valahol, hát az űrkutatásban nem játszik szerepet a nemi megkülönböztetés, hiszen ezen az aránylag fiatal tudományos területen 1963, azaz Valentyina Tyereskova űrrepülése óta nem kérdés, hogy a nők mind az elemzések, a kutatások, mind a repülés terén a férfiakkal azonos értékű munkát végeznek. De épp az említett, 2014-ben zajlott eset mutatja: vannak kétségek az egyenlő megítélést illetően.
Hajmosás súlytalanságban
Tavaly például egy másik sajtótájékoztatón arról volt szó, hogy a 2029-re tervezett orosz Hold-misszió lehetséges asztronautái közül hat nőt zárnak össze Moszkvában egy űrhajókabint imitáló helyiségbe nyolc napra, hogy teszteljék egy rövid küldetés fizikai és pszichológiai hatásait – mintha maguk a programnak a vezetői sem lettek volna tisztában a szavaik jelentésével.
Szergej Ponomarjov, a kísérlet tudományos vezetője arról beszélt – az angol The Guardian nagybetűkkel emelte ki szavait, annyira el voltak képedve : „Úgy gondoljuk, a nők valószínűleg nem hogy rosszabbak lennének bizonyos feladatok végrehajtásában a világűrben, hanem akár jobbak is”.
Majd erre az otrombaságra előlépett a moszkvai Bioegészségügyi Problémák Intézetének vezetője, Igor Usakov, s azzal a „jóízű” humorral folytatta, hogy reméli, kevés konfliktus lesz majd az űrben, „bár a szólásmondás szerint két feleség ritkán fér meg egyetlen konyhában”.
A hat magasan képzett, több diplomával rendelkező, profi kiképzésen átesett nőtől azután még az újságírók is megkérdezték, hogy viselnek-e majd sminket, hiányoznak-e nekik majd a férfiak, és tudják-e, hogyan fognak hajat mosni. Ezután az angol lap utánanézett, hogy a világon – teljes joggal – diadallal körbeutaztatott Tyereskova óta hány orosz nő járt a világűrben, s valahogy nem csodálkoztak, amikor kiderült, hogy Szerova volt, írd és mondd, a negyedik (!) az eltelt ötvenhárom év alatt.
Feladni nem lehet
Az űrkutatás következő, a laikusok fantáziáját is foglalkoztató nagy lépése a Marsra szállás lesz. A NASA, az amerikai űrközpont úgy tervezi, hogy 2030-ban embert küldhet a vörös bolygóra. Az út hattól kilenc hónapig tarthat, a Marson hatalmas porviharokkal kell majd megküzdeni, télen mínusz 175 fok lesz, és a felszínen rákkeltő galaktikus – naprendszeren kívüli – sugárzás várja az űrhajósokat.
- Az első nő az űrben, Valentyina Tyereskova 1963 júniusában három napot töltött a Vosztok-6 nevű űrhajó fedélzetén. Első szavai a következők voltak: 'Elfoglaltam a helyem a kabinban. Ellenőriztem a berendezéseket... Az űrruha jól működik. A beáramló levegő rendben. Az űrruha szellőzése automatára állítva.' - Majd így folytatta: 'Igen, adjanak zenét. Jó lenne!' (Aranyi László: Az első nő a világűrben, Haditechnika 2009/5-6.)
- Sally Ride volt az Egyesült államok első női asztronautája. 1983-ban repült, küldetése során többek közt a Pille nevű, magyar fejlesztésű, a kozmikus sugárzás mérésére szolgáló eszközt tesztelte.
- A Magyar Űrkutatási Iroda vezetője is nő, dr. Tari Fruzsina űrjogász.
Ha valami elromlik, a NASA 10 perc múlva tud csak reagálni, s nem lehet egyszerűen visszafordulni. „Ez nem egy háromnapos kiruccanás, mint manapság a Hold elérése – fogalmazott a NASA egyik vezetője –, aki a Marsra megy, annak végig kell csinálnia a programot: két-három évet jelent. Feladni nem lehet.”
Az űrhajósok felkészítését 2013-ban toborzással kezdték, a felvételi folyamat másfél évig tartott, a 6100 jelentkező közül kiválasztott és rettentő nehéz tesztfolyamatokon keresztülment mai nyolcfős csapatnak a fele nő.
Jessica Meir tengerbiológusként szerzett doktori címet, császárpingvineket tanulmányozott az Antarktiszon, Christina Hammock Koch teleszkópokat szervizelt a Déli-sarkvidéken, Nicole Aunapu Mann a haditengerészet vadászpilótája volt, Anne McClainnek légiközlekedési mérnöki diplomája van, és tizenöt hónapig szolgált harci repülőgépeken Irakban.
Valamennyien harminchat–harmincnyolc évesek, s az utóbbi két évben intenzív kiképzést kaptak: szálltak szuperszonikus repülőkön, mélytengeri körülmények közt búvárkodtak, és a viccesen csak „hányócsillagnak” nevezett, a nulla gravitációt 25 másodpercen át a felszín felé zuhanva modellező repülőknek is rendszeresen utasai voltak.
Életük következő tizenöt éve hasonlóan intenzív felkészüléssel telik majd, ám végül valószínűleg négyen jutnak csak el közülük a Marsra. Azt mondják, bár mindennél jobban akarták, hogy űrhajósok lehessenek, a legnagyobb nehézséget a családjuktól való távollét jelenti majd számukra.
Még nincs hozzászólás