Nobel-díjasaink érdekes élete
Idén, amikor két külföldön élő magyar tudós is Nobel-díjat kapott, újra fellángolt a vita, kit sorolhatunk a magyar Nobel-díjasok közé. Azt gondolom, hogy helyesen járunk el, ha azt mondjuk, magyar Nobel-díjas az, aki magát magyarnak tartja, tartotta, függetlenül attól, hogy hol élt, amikor a díjat megkapta. A Nobel-díjasokról mindig mindenki tisztelettel teljes komolysággal beszél, ír, emlékezik. Ezért ritkán ismerjük életük érdekességeit. Mi összegyűjtöttünk néhányat.
Szentgyörgyi rossz diák volt és nőimádó
Szentgyörgyi Albert 1937-es Nobel-díját a biológiai égés, más néven oxidáció vizsgálata, illetve a C-vitamin izolálásáért kapta.
Első magyar Nobel-díjasunk a középiskolában eleinte kifejezetten rossz tanuló volt, egyes szakemberek utólag diszlexiásnak tartották. Ötödikben, félévkor három tárgyból is bukott. Ezért a fiút a neves orvosprofesszor-dinasztia sarját egy ideig eltiltották az orvosi egyetemtől, nehogy szégyent hozzon a családra.
Ritkán esik szó arról, hogy Szentgyörgyi imádta a nőket. 1917-ben, 24 évesen vette feleségül a 19 éves Demény Kornéliát, akitől Nelli lánya született. Kornélia teniszbajnoknő volt, a postaügyi miniszter lánya. A kortársak emlékei szerint gyönyörű és intelligens. Esküvőjük után 21 évvel elhagyta a tudóst.
Szentgyörgyi néhány évvel később összeházasodott a kétgyermekes Borbíró Mártával. Második feleségénél rákot diagnosztizáltak, s miután 1963-ban elhunyt, Szent-Györgyi a rákkutatással kezdett foglalkozni. 1965-ben ismét megházasodott, a nála 47 évvel fiatalabb Susan Wichtermant vette feleségül, de a kapcsolat nem működött, 1968-ban válás lett a vége.
1975-ben a nála 50 évvel fiatalabb Marcia Houstonnal házasodott össze. Unokái zokon vették a 83 éves Szent-Györgyi negyedik házasságát, csúnyán összekülönböztek, ezért Szentgyörgyi örökbe fogadta Marcia lányát, Lolát, és kizárta az örökségből három unokáját.
Egykori tanítványával, Straub F. Brunóval közösen izoláltak két, az izom-összehúzódáshoz elengedhetetlen fehérjét, az aktint és a miozint. Felfedezéséért komoly esélyesnek tartották egy újabb Nobel-díjra, de azt már nem kapta meg.
Nemesi származására volt a legérzékenyebb
Hevesy György 1943-ban kapott kémiai Nobel-díjat az izotópok indikátorként való alkalmazásáért. A radioaktív nyomjelzés felfedezője feltárta azt is, hogy módszere alkalmazható az élő szervezet vizsgálatára. Felfedezésével új tudományágat, a nukleáris orvostudományt alapozta meg.
Családja gazdagságát és tekintélyét apai ágon egyik nagyapja kereskedői tevékenysége, később sikeres földbérletei alapozták meg. Például az egyik Eszterházy-birtokot is ő bérelte és műveltette. Anyai ágon pedig a Schossberger család olaj- és dohányüzleteire tudott támaszkodni a tudós férfi.
A család történetében – mint az a tizenkilencedik században gyakran megtörtént – volt egy kis csavar. Bár az apai nagymama alapította meg a pesti zsidó nőegyletet, az anyai nagypapát pedig maga a császár nevezte ki a pesti zsidó közösség elnökének, Schossberger nagyapa gazdagsága és lojalitása miatt, 1863-ban magyar nemesi címet kapott. Ő volt az első, aki nem kikeresztelkedett zsidóként a század végén már bárói rangra emelkedett.
Minthogy a család végül áttért a katolikus hitre, Györgyöt és testvéreit a piaristák budapesti gimnáziumába íratták be, biztosítva számukra a katolikus neveltetést. Ez a generáció már értelmiségi pályára lépett. Vilmos, a legidősebb, repülőgépmérnök és felfedező lett, Andor író, Ödön, bányaigazgató, Pál pedig a császár nagykövete. Csak az ötödik fiú, az 1885. augusztus 1-jén született Hevesy György vált tudóssá.
Tudományos karrierjének sajátossága volt, hogy érdeklődési köre szerint gyakran változtatta munkahelyét. Megtehette, hiszen családja támogatásának köszönhetően soha nem kért fizetést. Talán még a Nobel-díjnál is büszkébb volt azonban nemesi származására, s élete végéig elvárta, hogy írásban és szóban is őt nemesnek szólítsák.
Nem cigizett, nem ivott, soha nem tanult meg vezetni, és társaságkerülő volt. Egyfajta depressziós tünetként munkamániás időszakait gyakran követte kiábrándultság.
Emberfej az aktatáskában
Békésy György 1961-ben kapott orvosi-élettani Nobel-díjat a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért.
1899. június 3-án született Budapesten. Diplomata apjával Európa egyik országából a másikba költöztek, így elemi iskoláit Münchenben, a gimnázium alsó négy osztályát Konstantinápoly egyik francia nyelvű jezsuita iskolájában, az ötödiket Budapesten végezte, az érettségit Zürichben tette le.
A vándorélet következményeként tanult ugyan németül, franciául, olaszul, de akkor még egyik nyelvet – a magyart sem – beszélte tökéletesen. Kiváló zenei tehetsége volt, némi tanulással zongoraművész lehetett volna, őt azonban a természettudományok vonzották.
Egészen új kísérleti módszereket talált ki és alkalmazott kutatásai során. Az állatkísérleteken túl vizsgálataihoz értelemszerűen valódi emberi fülre, ill. koponyákra is szüksége volt. Az egyetemen sikerült egy bennfentes jóindulatát megnyernie, és a hullakamrából időnként kapott egy-egy emberfejet, amelyet villamoson az aktatáskájában szállított laboratóriumába. Önéletrajzában megemlíti, hogy fölöttébb kellemetlen helyzetbe került volna, ha egy rendőr netán érdeklődni kezd a táska tartalma iránt.
Bár valóban gyenge fizikumú és gyakran betegeskedő volt, kortársai szerint ez nem indokolta erős hipochondriáját, ami miatt a mégoly kecsegtető meghívásokat sem fogadta el soha a hideg északi országokba. Élete végén Hawaiiban telepedett le. Ott is halt meg, ahol végakaratának megfelelően hamvait az óceánba szórták.
Jenő, akit mindenki Jancsikának hívott
Wigner Jenő Pál 1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért. Ugyan a Jenő Pál nevet kapta, de a családban Jancsinak hívták.
Csak 3 éves korában kezdett el beszélni. Édesapja egy ízben azt mondta, ne bántsátok, különösen a fejét ne, az testének leggyöngébb része. A cipőgyáros családban németül és magyarul beszéltek, de francia nevelőnőtől franciául is megtanult.
„Jó apám megkérdezte, mi akarok lenni, amikor felnövök. Egy kis gondolkodás után bevallottam: Jó Apám, ha őszinte vagyok, bevallom, tudományos pályára szeretnék lépni, és ha lehet, fizikus szeretnék lenni. Azt hiszem, jó apám várta ezt a választ, és megkérdezte: – Fiam, mit gondolsz, hány fizikus alkalmazott él az országunkban? – Egy kis gondolkodás után úgy éreztem, azt kell mondanom, Négy. Erre apám megkérdezte: – Gondolod, hogy megkapod a négy állás egyikét?”
Wigner Jenő végül édesapja pesszimista jóslata ellenére megkapta a négy állás egyikét, igaz, ehhez el kellett hagyja szülőhazáját. Újpesti gyökereit azonban soha nem felejtette el, és egész életében szívesen magyarázta el bárkinek, hogyan kell igazán szép bőrcipőket készíteni.
A híres Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója volt. Magyarságáról így vallott visszaemlékezésében: „Az Egyesült Államokban eltöltött hatvan esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai, az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra.”
Udvariassága legendás volt. Egy ízben, amikor Princentonban egy mellékutcából szabálytalanul autója elé gördült valaki, kiszaladt a száján, hogy „menj a pokolba”, majd hozzátette, „kérlek szépen”. Fennmaradt udvariasságáról még egy jellemző anekdota. Egy ízben barátjával a strandon hevertek, amikor társa látta a lábán mászkáló hangyákat. Nem csípnek? – kérdezte. – De igen – válaszolta, majd az újabb kérdésre, hogy – Miért nem ütöd agyon őket? – azt felelte: – Azért, mert nem tudom, melyik csípett meg.
A pazarlás kora lejárt
Gábor Dénes 1971-ben kapott fizikai Nobel-díjat a holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért.
Kisfiúként testvéreivel nagypolgári nevelést kapott, a nevelőnőktől már gyerekkorukban megtanultak németül, angolul és franciául. Kisiskolás korában mégsem volt jó tanuló. Fizikából már akkor is többet tudott tanítóinál, és ezt nem is titkolta. Egyik tanára a nehezen kezelhető gyerekek intézetébe akarta áthelyeztetni. Iskoláira mégis így emlékezett: „Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag tehetségekben, kitűnő iskolákban és kiváló tanárokban.”
Szakmai sikerei csúcspontján figyelmét mindinkább az emberiség élete, jövője kötötte le. „Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk…” – vallotta 1972-ben, egy budapesti tévériportban.
Nézete szerint a tudománynak szembe kell nézni két nagy problémával. „Az egyik, hogy meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik pedig, hogy miként előzhetjük meg a katasztrófát.” A világhelyzet átfogó felmérésének eredményeit az Umberto Colombo professzorral közösen kidolgozott jelentésben tette közzé, „A hulladékkorszak után” címmel. Ez az értekezés lett a Római Klub 4. számú jelentése, mely az első fontos mérföldkő annak tudatosításában, hogy a pazarlás, a rablógazdálkodás kora végérvényesen lejárt.
A világ új gazdálkodási módot és új gondolkodási módot követel. Mondta ötvenegy évvel ezelőtt. Úgy tűnik, teljesen hiába.
Eszébe sem jutott, hogy kémikus legyen
Oláh György 1994-ben mégis kémiai Nobel-díjat kapott a karbolkation kémiához való hozzájárulásáért.
A vele készült interjúkban mindig elmondta, hogy az érettségiig eszébe sem jutott, hogy kémikus legyen. A kémiatanárára nem is emlékszik. Öveges Józsefre, aki a fizikát tanította, annál inkább. „A két világháború közötti időszakban nőttem fel – emlékezett vissza ifjúkorára. –
„Színvonalas, gondos nevelésben volt részem, amilyet egy olyan ország középosztálybeli gyermekei kaptak, melynek iskolarendszere még az Osztrák–Magyar Monarchiában gyökerezett. Budapest egyik legjobb középiskolájába, a Piarista Gimnáziumba jártam. Szigorú, magas követelményű tananyaga volt, és nagy súlyt helyezett a humán tárgyakra: 8 évig tanultunk latint, továbbá németet és franciát. Jóllehet volt egy kiváló természettantanárunk, aki később a budapesti egyetem professzora lett, nem emlékszem, hogy ebben az időben különösebben érdekelt volna a kémia.”
Életének első másfél évtizede polgári jólétben telt, szüleivel és három évvel idősebb bátyjával boldog családot alkottak Az 1930-as évek végétől a zsidóellenes törvények megjelenésével azonban életük egyre nehezebb lett. A vészkorszak végén már bujkálnia kellett, és életben maradását a legendás evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor gyermekmentő akciójának köszönhette.
Örökké menekülnie kellett
Harsányi János 1994-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat John Forbes Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva – a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságáért.
Élete nem volt éppen kalandoktól mentes, miközben sokszor menekülnie kellet, hol származása, hol nézetei miatt. Életében három diplomát is szerzett.
Először gyógyszerész édesapja kívánságára 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerészoklevelet, majd 1946-tól filozófiát tanult az egyetem bölcsészkarán, ahol 1947-ben ebből doktorált. Az MTA szociológiai intézetében lett tanársegéd, de ismert marxistaellenes nézetei miatt le kellett mondania állásáról.
Gyógyszertáruk államosítása után szerelmével, Klauber Annával a Fertő tó nádasain át Ausztriába szöktek, majd Ausztráliába emigráltak. Sydney-ben három évig gyári munkásként dolgozott, ugyanis nem ismerték el magyarországi diplomáját. Így munka mellett ott végezte el a közgazdasági egyetemet.
Élete végén Alzheimer-kóros lett. De soha nem felejtette el magyar gyökereit és iskoláit.
„Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődésük. Amerikában az ilyen nem fordul elő. Az általános műveltség Magyarországon sokkal magasabb. Szerencsém volt, hogy pesti gimnáziumba jártam.”
Csak a Sorstalanságban vallott gyerekkoráról
Kertész Imre 2002-ben kapott irodalmi Nobel-díjat önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló művéért, a Sorstalanságért. Szent-Györgyi Albert után ő a második olyan magyar Nobel-díjas, aki itthon végzett munkájával érdemelte ki ezt.
Kertész gyerekkori önmagára visszaemlékezve azt nyilatkozta, hogy rossz gyerek és rossz tanuló volt, főként a latinnal és a matematikával gyűlt meg a baja. Azonban nem szívesen beszélt gyermekkoráról, hiszen szülei hamar elváltak, őt pedig ötéves korában fiúnevelő Intézetbe adták.
Apja fakereskedő volt, hamarosan újra nősült. Ettől kezdve a fiú náluk élt és nevelkedett a VIII. kerületi Baross utcában. Zsidó származása miatt a II. világháború idején gettóban élt. Innen járt dolgozni a csepeli gyárnegyedbe.
1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs után munkába menet elfogták, bevagonírozták és Auschwitzba deportálták. 14 éves volt ekkor. Több koncentrációs táborban is megfordult 1945-ben az amerikaiak által felszabadított Buchenwaldból tért haza.
Bár felajánlották neki a svédországi letelepedést, ő Budapestet választotta, mert tudni akarta, mi történt a családjával. Apja munkaszolgálatosként, anyai nagyszülei, rokonai a koncentrációs táborokban haltak meg. Csak anyja és nagyon idős apai nagyszülei élték túl a holokausztot.
Az idei magyar díjazottak
Karikó Katalin biokémikus, kutatóbiológus, a koronavírus elleni, mRNS-alapú oltóanyag egyik kifejlesztője idén élettani és orvosi Nobel-díjat kapott. A sajtó szinte mindent elmondott életéről, gyerekkoráról.
Kevesebbet tudtunk a másik ide díjazottról, Krausz Ferenc Németországban élő, magyar születésű Wolf-díjas fizikusról, aki a francia Pierre Agostinivel és a francia Anne L’Huillier-vel megosztva kapta az idei fizikai Nobel-díjat az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért.
Szülei kétkezi munkások voltak, akik erejükön felül mindent megadtak neki és testvérének. A fizikus Móron született, gimnáziumba is ott járt, ahol tanárai megpróbálták lebeszélni a fizikusi pályáról, hiszen bármilyen szép is, nehéz vele elhelyezkedni. Szerencsére nem sikerült nekik.
A magyar származású díjazottak
- Lénárd Fülöp, osztrák–magyar fizikus, egyetemi tanár, az első magyar származású Nobel-díjas tudós.1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat. Pozsonyban végezte az elemi, majd a reáliskolát. Családja németül beszélt, de ő magyar iskolába járt és magyar nevelést kapott.
- Bárány Róbert Bécsben született egy magyar–osztrák családban. Nem élt, nem tanult, nem kutatott Magyarországon. 1914-ben a belső fület érintő kutatásaiért kapott orvosi Nobel-díjat.
- Zsigmondy Richard 1925-ben kapott kémiai Nobel-díjat a kolloidoldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért. Magyar származása vitathatatlan, de magát mindig osztráknak tartotta.
- Milton Friedman 1976-ban kapott közgazdasági Nobel-díjat a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért. Nem Magyarországon született, egyetlen percet sem élt Magyarországon, szülei azonban magyarok voltak.
- Carleton Gajdusek az Amerikai Egyesült Államokban született. Apja szlovák nemzetiségű volt, anyai ágon azonban magyar gyökerekkel rendelkezett. A kuru fertőző természetének felismeréséért 1976-ban (Baruch S. Blumberggel megosztva) megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
- Elie Wiesel Erdélyben született. Anyanyelve a jiddis volt, de magyarul, németül és románul is megtanult. 1986-ban Béke-Nobel-díjat kapott Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibevevésének feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a béke érdekében végzett gyakorlati munkája miatt.
- John Polányi, 1986-ban kapott D. R. Herschbachhal és Yuan T. Leevel megosztva kémiai Nobel-díjat az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért. Berlinben született és Kanadában élt, édesapja magyar.
(forrás: Dr. Czeizel Endre: Tudósok, gének, dilemmák. Valamint: a Nemzeti Tudósképző Akadémia)
Még nincs hozzászólás