Nincs olyan, hogy később
Volt fenn is, lenn is a Megasztár óta eltelt tíz évben, s jóllehet most szárnyal, megtanulta, hogy ha a népszerűségről van szó, semmi sem magától értetődő. Puskás Petivel arról beszélgettünk, mi tesz valakit képessé a sikerre, hogyan kell azt kezelni, illetve meg lehet-e érni rá.
Szó szerint befut az interjúnkra, késve, de mentségére szóljon, hogy forgatásról jött, no meg többször is elnézést kért. Később, a sikeresség kritériumait firtató kérdésemre nevetve megjegyzi: „Látod, a megbízhatóság például nagyon fontos. Bár a késés sosem volt jellemző rám, régen megbízhatatlanabb voltam.”
Közben azt is elmagyarázza, szerinte nem a kor, hanem sokkal inkább a hozzáállás határozza meg, hogy képes-e valaki éretten kezelni a népszerűséget abban a környezetben, ahol mozog. Tud-e szelektálni a vélemények között, képes-e elfogadni a kritikákat, és odafigyel-e a mások reakciójára. „A legnehezebb azt felismerni, hogy az egészet te csinálod magadnak. Nem várhatod, hogy majd más gyakorol vagy edz helyetted, vagy elintézi az ügyeidet. Minden a te dolgod.”
Ám még mielőtt nagyon belemerülnénk a siker-érettség témakörébe, tisztázzuk, miről is beszélünk népszerűség címén. Peti számára az a siker, hogy azt csinálja, amit szeret, illetve meg tudta vetni a lábát ott, ahová tartozni szeretne, valamint a munkáját nem tehernek tekinti, és szeretik a kollégái. „Ki kell jelölni azt a közeget, ahonnan az elismerést várod – teszi hozzá. – Van, aki attól érzi sikeresnek magát, hogy bejutott a tévébe, más meg sem áll a Nobel-díjig.”
Mégis, mitől lesz valaki sikeres, milyen képességekre van szükség mindehhez? „A múltkor az egyik suliban, ahová beszélgetni mentem, megláttam a falon azt a régi mondást, hogy »öt százalék tehetség, kilencvenöt százalék szorgalom«, ami nyilván kicsit túlzás, viszont nagyon igaz. Elsősorban dolgozni kell, rengeteget, mert a tehetség csak ideig-óráig visz előre. Beyoncé sem úgy lett szupersztár, hogy otthon énekelgetett a kanapén.”
Persze, ha kellően szorgalmas az ember, ambíciózus, és nem lustul el, akkor is működnek hátráltató tényezők, amelyek akadályozzák az álmok, célok megvalósítását: „Mivel nagyon kis piacról van szó, ezért borzasztó sok dolgot kell egyszerre csinálni, amikben könnyű elveszni. Ebből a szempontból művésznek lenni olyan, mint bármi más foglalkozás, ezt az életformát is meg lehet unni. Arról nem beszélve, milyen veszélyes, amikor rájössz, hogy ezt vagy azt rutinból is meg tudod oldani: ennek a kísértésnek nem szabad engedni, különben nagyot koppansz!”
Ezenfelül pedig ott vannak még az egyéni problémák, az összehasonlítgatástól való félelem, az egyre feljebb és feljebb kerülő léc megugrása, ami Peti elmondása szerint kifejezetten nyomasztóvá tudja tenni a mindennapokat. Mint ahogy az is, hogy egy-egy ballépés, hiba maradandóbb tud lenni a legnagyobb sikereknél is, „mert hatással vagy az emberekre. Ezt a felelősséget vállalni kell – ugyanakkor sok jóra lehet használni, példát tudsz mutatni másoknak. Az ízlésformálás nem merül ki annyiban, hogy felveszem a szponzor által küldött cipőt a koncertre, hanem igyekszem felhívni a rajongók figyelmét mondjuk arra, milyen menő olvasni.” Például úgy, hogy posztolja a közösségi oldalakon az éppen olvasott könyv borítóját, vagy szakít időt arra, hogy elmenjen egy-egy gimnáziumba diákokkal beszélgetni.
Amikor zárásul megkérdezem, visszatekintve mit tanácsolna a siker kapujában álló, tíz évvel ezelőtti önmagának, a tudatosság és az adott helyzet megragadásának fontosságát hangsúlyozza: „Mindent abban a pillanatban kell megfogni, amikor eléd kerül. Nincs olyan, hogy majd később elintézem. Nem ér rá holnap.”
Még nincs hozzászólás