Nicsak, ki ugat?
Nemcsak az etológusok, zoológusok izgalmas feladata megérteni az állatok kommunikációját. Nézzünk körül a saját környezetünkben, és - ha eddig nem tettük volna - figyeljünk azokra is, akik nem szavakkal fejezik ki magukat! Bár elfogult gazdik szerint például az ő kutyájuk igenis beszél, énekel, számol...
Ha külföldre utazunk, nem várjuk el, hogy az emberek értsék, amit magyarul magyarázunk. Inkább megtanuljuk a célország egy-két alapvető kifejezését, vagy az univerzális angolhoz nyúlunk. Kérdem én: a kutyánktól, aki ráadásul más fajba tartozik, miért várjuk el, hogy értse, amit mondunk?
„A kutya nem ember, így nem érti az emberi beszédet. Megtaníthatunk neki egy-két vezényszót, de a körmondatos dicséretet vagy a válogatott leszidást sosem fogja tudni értelmezni” – kezdi a beszélgetést Szita Boglárka, kutyaiskolai tréner. Szerinte az első lépés az, hogy a gazda megtanuljon kutyanyelven, és el tudja magyarázni a kis kedvencének, mit szeretne. Csak ezután várhatja el, hogy egy-két kifejezést a kutya is megtanuljon „emberül”.
Fontos tudni, hogy a kutyák szagjelekkel (pl. odapisilés, fenékszaglászás), hangjelekkel (pl. ugatás, vonyítás, nyüszítés) és testjelekkel (pl. farokcsóválás, szőrborzolás, hanyatt fekvés) kommunikálnak egymással. Mivel a szagok kommunikációs csatornája emberként, lássuk be, nem járható út, maradnak a hang- és a testjelek a kutya–ember-érintkezéseknél.
„A kutyus elsősorban a hangsúlyokat érzékeli. Ha dicsérjük, azt magas és kedves hangon tegyük, ha vezényszót adunk, azt határozottan mondjuk, ha tiltunk, akkor pedig vegyük elő a legmélyebb és legfenyegetőbb hangunkat” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy igyekezzünk mindig ugyanazokat a rövid, tömör vezényszavakat használni, megkönnyítve ezzel a négylábú dolgát.
Egy példa: mindegy, mire tanítjuk meg: „kérem” vagy „ereszd”, de akkor következetesen azt használjuk, ha a játékát akarjuk elvenni.
A testjelek esetében nem csak a kézjelekre kell gondolni, amikkel ültetést vagy fektetést kérhetünk. Ide tartozik a simogatás vagy éppen a fizikai figyelmeztetés is.
„Vannak, akik idegenkednek attól, hogy rácsapjanak a kedvencükre, vagy erősebben megrántsák a pórázt. Pedig be kell látnunk, hogy a kutyák egymás közt gyakran használják ezt a csatornát, így értenek belőle” – mondja Bogi, aki szerint igenis belefér, hogy az engedetlen ebnél ilyesmit használjunk, a saját nyelvén magyarázva el, hogy mit nem szabad neki. Ettől baja nem lesz, de érzékelni fogja, hogy valamit nem jól csinált. Pláne, ha mindezt kemény hangú szidással egészítjük ki.
A tréner szerint elengedhetetlen, hogy ha úgy döntünk, összekötjük az életünket egy kutyussal, akkor megtanuljunk „kutyául”. Érdemes elmenni egy kutyaiskolába, mert az legalább annyira szól a gazdi, mint a házi kedvenc képzéséről. „Ha egy bonyolult elektronikai cikk vásárlása után elolvassuk a használati útmutatót, akkor egy még bonyolultabb élőlény esetén is vegyük a fáradságot, hogy megtanuljuk, megértsük.”
Még nincs hozzászólás