Népi építészeti emlékek
A szentendrei skanzen eddigi fél évszázados történetéből dr. Cseri Miklós főigazgató vagy harminc évet tudhat a magáénak. A világ első szabadtéri múzeumának az ötlete egyébként a svéd Artur Hazeliusé, ő alapította meg 1891-ben az első ilyen múzeumot Stockholmban.
Ami Magyarországot illeti, a millennium évében, 1896-ban már megvolt a skanzen első gondolata, de aztán a történelem és a világháborúk közbeszóltak. A dolgok 1949-ben fordultak jóra, mikor a műemlékvédelem a megőrzésre érdemes objektumok közé sorolta a népi építészeti alkotásokat. Még röpke huszonhárom év, és 1972-ben megalakul az önálló Szabadtéri Néprajzi Múzeum a szentendrei Sztaravoda-patak völgyében. A még egyetemista Cseri Miklós néhány év múlva már itt nyári gyakorlatozott.
'Mentem házat bontani és menteni a Balaton-felvidékre, és akkor el is dőlt, hogy népi építészettel szeretnék foglalkozni. És itt volt ez a csodálatos kisváros, Szentendre, ahol van egy múzeum, ami éppen ezzel foglalkozik – gondoltam, milyen jó lenne, ha összekapcsolódhatna vele a sorsom.'
Néhány év kitérő után aztán egyszer csak megcsörrent a telefon Cseri Miklósnál, és a vonal végén dr. Füzes Endre néprajzkutató volt, az akkori főigazgató. 'Ő annyira komolyan gondolta, hogy én leszek az utódja, hogy végigdolgoztatott az egész múzeumon, aztán jártam külföldre skanzennézőbe, és begyűjtöttem a nemzetközi tapasztalatokat.'
A Prima Primissima-díjas skanzenben – ahol nem kevesebbet vállaltak magukra, mint hogy továbbmentsék és megmutassák Magyarországi népi építészeti és szellemi örökségét – nagy becsben őrzik azt az ásót, mellyel az első kapavágást tették az elődök, mikor nekiláttak a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építési munkálatainak.
Az elmúlt évtizedek alatt szisztematikus munka eredményeként egy modern, 21. századi élménymúzeum lett a völgyben, az építészeti múzeumból pedig társadalmi múzeum, ahol az ország néprajzi értékeit egy helyen ismerhetjük meg. 'Arra törekszünk, hogy a skanzen soha ne veszítse el a kapcsolatát azokkal az emberekkel, akiknél jártunk, és ahonnan elhoztunk ide egy házat, benne egy család történetével. Sokszor mi többet tudunk róluk, mint ők maguk, mert kitartóan faggatjuk a levéltári, az egyházi és a gazdasági forrásokat.'
A skanzen amellett, hogy generációk nőttek és nőnek fel rajta, személyes élettörténetek fontos helyszíne még manapság is.
'Néhány hónapja kaptam egy régies írású levelet egy nénitől. Arról írt, hogy neki a mándi református templomban volt az esküvője – ez volt a skanzenalapítás utáni legelső épületek egyike, ami idekerült –, és hogy nagyon szeretné ebben a templomban újra kimondani a boldogító igent az ötvenedik házassági évfordulójukon. Azonnal beleegyeztünk, hiszen mi nem elhoztuk a templomot, csupán megmentettük.'
A kutatómunka egyébként egy pillanatra sem állt meg a szentendrei skanzenben, mert már tíz éve dolgoznak azon az örökségmentő projekten, amellyel Erdély tájegységét szeretnék felépíteni úgy, hogy az épített örökségen túl megismerhessük Erdély és a Partium hagyományos és jelenkori kultúráját, mindennapi életét.
'Az új típusú historikus múzeumok segíthetnek feldolgozni a történelmi kataklizmákat, és nekünk azokból volt bőven. Valahogy rendet kell rakni a fejekben, a rózsaszín mámort ugyanúgy el kell tudnunk vetni, mint a negatív előítéleteket. A korszerű skanzen attól különleges, hogy nem mítoszokat vagy népi romantikát közvetít, hanem szembesíti az embereket a történelmi valósággal.'
Nekünk nincs más dolgunk, mint a tájegységek között barangolva átadni magunkat ennek az ’élő történelemnek’, és közben megtudhatjuk azt is, hogyan lett a skanzen jelképe a nemesborzovai harangláb.
SZENTENDREI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM
Szentendre, Sztaravodai út, 2000
Nyitva tartás: 9.00–17.00
Még nincs hozzászólás