Nem költözünk!
Magyarországon a fiatalok szempontjából az utóbbi harminc év egyik legfontosabb változása, hogy idősebb korban költöznek el a szüleiktől, mint azt korábban tették. 1990-ben a 20–39 éves korosztály ötöde (21%), 2000-ben harmada (34%), 2011-ben pedig, több mint harmada (37%) élt a szülei háztartásában, gyermekstátuszban.
Eközben csökkent azok aránya, akik párkapcsolatban és a gyermekükkel élnek 40 éves koruk előtt: míg a rendszerváltás idején a fiatalok több mint fele (56%) élt saját alapítású családban, addig napjainkra ez alig több mint a fiatalok harmadára (37%) jellemző.
Így 2011-re a 20 és 39 éves fiatalok épp ugyanakkora aránya él még a szüleivel gyermekként, mint amennyien már saját családjukban, a gyermekükkel. Kevéssé látványos, mégis jelentős változás történt még az élettársi kapcsolatban élő fiatalok arányát tekintve, hiszen míg 1990-ben a fiatalok mindössze 1%-a élt így, addig 2011-re már 7%-uk.
A saját család alapítását sok minden késlelteti. Szerepe van ebben annak is, hogy a fiatalok sokkal később lépnek tartós párkapcsolatra. Ha (egyáltalán) házasságot kötnek, vagy ha gyermeket vállalnak, idősebb korban teszik. Ez tehát nem sürgeti őket az önálló élet kialakításában.
A tartós gyerekstátuszt erősíti az is, hogy egyre hosszabb időt töltenek a felsőoktatásban, és a diplomaszerzés időpontja sokaknál kitolódott. A felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt és alatt is a diákok egy része külföldön tanul, esetleg külföldön vállal munkát, illetve gyakrabban váltanak szakokat, hallgatnak át más intézményekbe, mindezek pedig megnyújtják az egyetemi időszakot. A 2010/2011-es tanévben a felsőoktatásban tanuló 241 ezer nappali tagozatos hallgatónak valamivel több, mint egyharmada 23 éves, vagy ennél idősebb volt.
A tanulmányok befejezése után nem zökkenőmentes a munkavállalás, ami miatt szintén elhalasztják a költözést. A KSH 2009-es adatfelvétele szerint a 15–34 éves nem tanuló népesség 16%-ának még sohasem volt legalább 3 hónapig tartó munkája.
A szülőkről való kései leválásban szerepet játszik az is, hogy egyre nehezebb önálló lakáshoz jutni, legtöbb esetben a rendkívül magas költségekkel járó lakásbérlet jöhet csak szóba. A hitelfelvétel nemcsak nehezebbé vált, hanem a 2000-es évek második felében, különösen a világméretű válság évei alatt, rendkívül sok családot döntött teljes bizonytalanságba. Ez nyilvánvalóan hosszú évekre visszaveti a hitelfelvételek gyakoriságát.
Forrás: TÁRKI: Társadalmi riport 2012. „Családi struktúrák az életciklusban” Harcsa István (Fényes Elek Társadalomstatisztikai Egyesület) – Monostori Judit (Népességtudományi Kutatóintézet) tanulmánya.
Még nincs hozzászólás