A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Nehéz dolog a szerelem

Arról panaszkodsz, fiatal barátnőm, hogy egy megbízhatatlan, munka nélküli, kizsákmányoló kapcsolatból kilépve, nem tudsz örülni a minden szempontból tökéletes, kedves fiúnak, akivel összehozott a jó sors?

Fotó: Shutterstock.com

Hiányzik a szenvedés, az a görcs a gyomrod tájékán, amikor azt várod, eljön, vagy megint átver? Hiányzik ez a fájdalom, a sírás. Túlságosan sérülten jöttél ki a korábbi, méltatlan, megalázó kapcsolatból ahhoz, hogy értékelhessek egy igazán kedves férfit.

Azt hiszem, hogy ez csak olyan, mint amikor az ember a sötét pincéből hirtelen az éles, vakító fénybe lép. Káprázik a szeme, hunyorog, szinte visszavágyik a sötétbe. De aztán megszokja, és örül, a fényességnek, a melegnek.

Azt kérdezed, hogy az ember miért nem tud boldog lenni egy olyan pasival, mint Bence. Aki megbízható, akinek állandó jövedelme, saját lakása van? Ráadásul kedves, figyelmes. Miért nem lehet egyszer egy ilyen rendes pasiba is beleszeretni?

Nos, a nagyokos lélekturkászok szerint bizony nagyon is lehetséges, hogy egy mérgező kapcsolat, amit érzékeny, alakítható, bizonytalan fiatalkorunkban fontosnak élünk meg, az a mód, ahogyan bántak velünk, kialakítja a saját magunkról alkotott képünket is.

Ha a suliban például sokan gúnyoltak, mert kicsik, ducik, vagy ügyetlenek voltunk. Ha a szüleink túl sokat bíráltak, ha soha nem tudunk megfelelni nekik, akkor lehet, hogy azt a képet alakítottuk ki magunkról, hogy értéktelenek vagyunk.

Felnőttkorunkban ennek lehet a következménye, hogy nem merünk egy rendes pasit választani. Azt gondoljuk, hogy ezt mi nem érdemeljük meg.  

Ez olyan, mint valami átok? Kérdezed.

A szakemberek szerint kicsit valóban olyan, mint egy átok, melyet kora gyerekkorunkból hurcolunk magunkban. Van egy kép a fejünkben arról, hogy mi milyenek vagyunk, és arról is, hogy milyen az ideális pasi.

Olyan, mint az a férfi, akit gyerekként szerettünk. Lehet, hogy apánk volt, de az is lehet, hogy egy tanárunk, edzőnk, a szomszéd fiú. Őt keressük. És ha megbízhatatlan volt, link, ha örökké megalázott és sértegetett, akkor is őt keressük. Tudom, hogy ez hihetetlen, de mégis így van.

Persze az is lehet, hogy azért nem merjük elfogadni a rendes, a tökéletes férfit, mert félünk a csalódástól. Attól félünk, hogy ha túl jó hozzánk, mi nem leszünk elég jók neki.

Nem akarjuk elhinni, hogy egy ilyen tökéletes pasi minket választott, s ha mégis belemegyünk a kapcsolatba, örökké rettegünk, hogy vége lesz. Elhagy, megcsal, kiderül róla valami szörnyűség, vagy csak játszik velünk.

Félünk, hogy halálosan beleszeretünk, és bele fogunk pusztulni, ha elhagy, ha véget ér. Akkor már jobb egy kevésbé tökéletes pasi, tele hibával, éppen olyan, mint mi magunk. Az is gyakran megesik, hogyha először rosszul választottunk, ha az első szerelmünk link, megbízhatatlan, durva volt, a többi is az lesz.

Egyszerűen azért, mert ismerjük a hozzá való viszonyulást, a taktikákat. Tudjuk, hogy mikor, mit, hogyan lehet elérni nála. Mitől lesz mérges, és hogyan lehet lecsillapítani. És ez a tudás a biztonság illúzióját nyújtja.

De az is lehet, hogy azért vágyunk vissza a rosszba, mert még dolgunk van vele. A keleti filozófusok szerint, amikor bizonyos történések újra meg újra megismétlődnek az életünkben, azért van, mert a földi élet iskola, így aztán amelyik problémát nem oldottuk meg, amelyik helyzetből nem tanultunk, az addig ismétlődik, amíg végre meg nem értjük, fel nem dolgozzuk.

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!