Négy szó, ami megváltoztatja az életet
Amikor elgondolkodtam azon, hogy miért nem a „soha ne add fel” hozzáállás a kiindulópontunk, rájöttem, hogy nemcsak az akarattal van problémánk – sokkal inkább arról van szó, hogy mélyen belül félünk a kudarctól.
Néha én is azon kapom magam, hogy így gondolkodom. Éppen a második könyvemen dolgozom, és amennyi munka van vele, el-eltűnődöm, érdemes-e csinálni. Rengeteg időt és energiát emészt fel, anyagilag messze nem kifizetődő, és ki tudja, milyen lesz a fogadtatása. Hát kell ez nekem?
Abban a pár ezer munkaórában pihenhetnék, és akkor talán nem gyulladna be a szemem, csinálhatnék olyat, ami jobban fizet, és nem kellene azon sem aggódnom, hogy a megjelenés után hány nappal kerül fel befénymásolva a torrentoldalakra, megölve az eladási számokat. Szóval van egy csomó okom, hogy ne írjak.
Hogy miért csinálom mégis? Edison miatt!
Közismert anekdota, hogy Thomas Alva Edisonnak az 1870-es években nagyjából a tízezredik próbálkozásra sikerült összeraknia egy működő villanykörtét. A neves feltaláló mégsem tekintette kudarcnak a 9999 nem világító körtét: szerinte mindegyik próbálkozás egy lépés volt a siker felé.
Néha eltűnődöm, én vajon hányadiknál adtam volna fel. Tízig biztosan elmegyek, de a tizenötödiknél már elgondolkodtam volna a képességeimet illetően, aztán öttel később végképp feladom, mondván, ez lehetetlen. Hagyjuk ezt a fránya izzót, inkább csinálok egy szendvicset. Meglesz az emberiség villanykörte nélkül, eddig is milyen jól elvoltunk gyertyákkal meg gázlámpákkal. Majd kitalálja ezt a hülye lámpát valaki más!
A leghíresebb és leginspirálóbb személy, aki a „soha ne add fel” elvet követi, nem más, mint a XIV. dalai láma. A buddhista szerzetes 1959 óta száműzetésben él, hazáját, Tibetet megszállta Kína, a tibeti kultúrát pedig a teljes megszűnés fenyegeti. Mondjuk ki: minden oka meglenne a pesszimizmusra. Ehelyett az együttérzés világszerte ismert szószólója, és tőle származik a „soha ne add fel” nevű mantra, ami azóta sokak nem hivatalos himnuszává vált.
Nincs bennem sok közös sem Edisonnal, sem a dalai lámával, de az biztos, hogy a filozófiájukat be tudom építeni az életembe. Mert működik ez kicsiben is. Erre itt vagyok példának én, hiszen, ahogy feljebb említettem, rengeteg jó okom lenne nem írni, mégis csinálom.
Az írás az én villanykörtém, és eszem ágában sincs félredobni, folytatom, amíg nem kezd világítani az izzószál.
Kicsit coelhós közhelynek fog hangzani, de ettől még nagyon igaz: azért nem szabad félni a kudarctól, mert ha feladjuk, és nem csinálunk meg valamit, rengeteg élménytől (jótól és rossztól) fosztjuk meg magunkat. A legnagyobb kudarc pedig az, ha úgy éljük le az életünket, hogy nem történt velünk semmi, és csak szendvicseket kenegetünk nap nap után.
Még nincs hozzászólás