Ne rántsd ki a pendrájvot!
A fél életünket digitálisan tároljuk: családi fotók, videók garmadája, üzleti szerződések, kimutatások, adatbázisok tucatjai. Sok ezernyi emlék és dokumentum, amiket már nem papíron, hanem elektronikusan kezelünk. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem kapunk egy hibaüzenetet: a dokumentum nem található, vagy a fájl sérült, nem nyitható meg.
Adatvesztés történhet hardveres és szoftveres úton. Az előbbi esetében az eszköz maga sérül: leesik, megütődik, szennyeződik, kiég, beázik, vagy egyéb módon szenved mechanikus kárt. Ezzel szemben szoftveres adatvesztésről akkor beszélhetünk, ha ugyan az adattároló teljesen ép, mégsem férünk hozzá az információkhoz. Ezt leggyakrabban véletlen törlés vagy formázás, vírustámadás, vagy az operációs rendszer hibája okozhatja.
Az adatvesztések zöme némi felhasználói tudatossággal kivédhető: tegyük tokba a lemezeinket, ne rántsuk ki leválasztás nélkül a pendrive-unkat, ne dobjuk a kocsi csomagtartójába a laptopunkat, ne hagyjuk túlmelegedni a winchesterünket.
A digitális adathordozóknak három csoportját különböztetjük meg. Beszélhetünk optikai adattárolókról: ezek esetében lézerfény segítségével olvassuk le a CD-, DVD- vagy Blue Ray-lemezről a tárolt információkat. A mágneses adattárolók közé sorolható a szalagos audio- és videokazetta, valamint a forgó mágneses lemezt tartalmazó floppy és merevlemez. Itt egy olvasófej értelmezi a szalag vagy lemez felületén lévő mágneses részecskéket, azok polaritása alapján. A flash adattárolók, mint a memóriakártyák és a pendrive-ok, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, hiszen nem tartalmaznak mozgó eszközt, így kevésbé sérülékenyek.
Ugyanígy fontos, hogy csak megbízható forrásból származó programokat telepítsünk, és mindig készítsünk biztonsági másolatokat: akár másik eszközre, akár „felküldve a felhőbe”. Ma már léteznek olyan szoftverek, amelyek a biztonsági mentést folyamatosan, az írás pillanatában végzik, így a beállítás után ez már plusz fáradságot sem jelent.
Emellett beszélnünk kell az adathordozók öregedéséről is: egy merevlemez 3-5 évig, egy CD 10 évig, egy szalag 15-20 évig őrzi meg biztonságosan az adatot, így célszerű az archív dokumentumokat bizonyos időközönként átírni.
Ma már pár ezer forintért szerezhetünk be új pendrive-ot, memóriakártyát vagy merevlemezt, ha meghibásodna a régi. Az elmentett, pótolhatatlan adataink viszont nem lesznek rajta a frissen vásárolt eszközön. Így ma már nem az adathordozó, hanem a rajta tárolt adat az érték.
Ha pedig megtörtént a baj, ne kezdjünk otthon barkácsolni: ezzel ugyanis lehet, hogy a későbbi, szakemberek által végzett adat-visszaállítás lehetőségét is kiiktatjuk. Forduljunk adatmentő céghez, ahol megfelelő szaktudással és műszerekkel rendelkeznek az információk megmentéséhez.
Gondoljunk csak bele: merevlemez esetében az író-olvasó fej csak néhány nanométer magasan repül a mágneses lemez felett. Összehasonlításul tudni kell, hogy ez ezerszer kisebb, mint egy átlagos porszemcse. Így ha egyetlen, akár szemmel nem is látható pihe vagy szösz kerül az eszközbe (mondjuk, mert kínunkban és kétségbeesésünkben szétnyitjuk a winchestert), az végzetes hibát okozhat.
Ezek mechanikus szétszerelését a profi szakemberek tiszta terű laborban végzik, maszkban, védőruhában, hogy biztosítsák a tökéletesen pormentes környezetet az eljáráshoz. Valljuk be: ezt otthon, a garázsban vagy a konyhában nem tudjuk reprodukálni.
Az adatmentési eljárás rendkívül költséges, több tíz- vagy akár több százezer forintra is rúghat, a mentendő rendszer nagyságától függően. A sikerességi arány pedig a legjobb cégeknél is 80-82 százalékos: azaz sok esetben még a szakemberek sem tudnak segíteni. Éppen ezért itt is érvényes a mondás: a megelőzés sokkal könnyebb, mint a tűzoltás.
Még nincs hozzászólás