Ne nyaldoss már!
Marcipán, az örökbe fogadott, piszén pisze kiskutya egyre több szokását ismerteti meg velünk – ha örülünk, ha nem.
Az első és legfontosabb a kukázás. Bizony, ez elég kínos, mert hát megy a jól öltözött, láthatóan nem koldus, középkorú nő az utcán egy hozzákötözött, szintén jól öltözött, elegáns frizurájú kiskutyával, aki nem képes elmenni egy kuka mellett sem, hogy meg ne próbálja felborítani.
Ez elég vicces látvány, mert a kuka háromszor magasabb, mint Marcipán két lábra állva, de úgy látszik, történt már olyan, hogy fel tudta borítani, hiszen ezt gyakorolta Salgótarján belvárosi utcácskáin, amikor még kóbor kutya volt, szóval a menhely előtt. Amikor még nagyon éhes volt.
Aztán a menhelyen már nem volt nagyon éhes, mert amikor egy esedékes oltás miatt állatorvoshoz vittem, a doki meghökkenve bámult, hogy aztán melyik menhelyen hizlalják ilyen szép kerekre a kutyákat. Tehát az elmúlt egy évben Marcipán nem éhezett, mégsem tud elszakadni a drogtól, ami neki a kukaborogatás és a szutymófalás, ez van.
Ha kukázni nem is engedem, séta közben gyakran kerül elő egy-egy parkoló kocsi alól némi elemózsiával a szájában, ami lehet például pizzaszelet vagy száraz zsemle, esetleg félig rágott csirkecomb. A mi kerületünkben rengeteg a gyorsbüfé, így hát jut kaja annak, aki éhes, még ha kutya is.
Na mármost. Nem látszik egyértelműen, hogy Marcipán szájában egy döglött rántott hús darab van, amikor kijön a kocsi alól. Eleinte észre sem vettem, hisz olyan nagy a szőre, hogy sem eleje, sem vége, inkább csak egy gombóc.
Viszont feltűnt, hogy ilyenkor egyenesen hazafelé húz, úgy kell szaladni utána, és otthon eltűnik egy kis időre. Követtem. Titokban. A hálóba rohant, fel az ágyamra, ahol gondosan elásta a zsákmányt a párnám alá.
Egy pillanatra meg is hatódtam, hogy tehát a husit nekem szánja, hogy majd éjjel, ha arra ébredek, hogy a szemem kopog, csak benyúlok a párna alá, és már majszolhatom is a zöld pöttyös panírt.
Aztán valaki azt mondta, hogy dehogy, ez az ő rejtekhelye, az én párnám alja, és magának dugja oda a kaját szűkebb időkre. Végül is mindegy, ki fogja megenni, a lényeg, hogy rejtély, mi minden fordul meg a szájában a séták alatt, és itt csúcsosodik ki az alapprobléma.
Hogy Marcipán a sziesztaidőkben, amikor én például ernyedten bámulom a tévét, engem nyaldos. Szorgalmasan és kitartón, például a talpamat, vagy ami a közelében van. Újabb önáltatás következett, hogy Marcipán azért nyaldos, mert szeret. (Egyébként én nem szeretem az annyira szolgai kutyákat, akik folyton nyalogatják a gazdájukat. Jobban szeretem, ha van egy ebnek tartása, saját akarata és függetlensége. Csakhogy Marcipánnak igenis van.)
Tehát pusztán azért nyaldos, mert szeret. Gondoltam. Aztán meg azt olvasom, hogy talán szeret, talán meg csak beleléptem a konyhában valami lefolyt kajába, és azért nyaldos. És nem engem szeret, hanem a pörköltszaftot. Na jó, egyébként tényleg szeret, mert ha nem szeretne, nem ugrana fel minden reggel az ágyamba, hogy orron nyaljon, igaz? Vagy csak az elásott elemózsiáját keresi???
(Folytatjuk)
Lássuk, mit írnak a kutyaszakértők arról, hogyan mondja el a kutyánk, hogy szeret!
- A kedvenc játékodat vagy tárgyadat pottyantja az öledbe – nagy eséllyel legyilkolva.
- Vacsorája végeztével jókorát böffent az arcodba.
- Utánozza az ásításodat.
- Átnéz rajtad, mikor munkába indulsz otthonról.
- Képtelen kontrollálni kitörő örömét, amikor hazaérsz.
- Kihívóan farkasszemet néz veled játék közben.
- Megemeli a szemöldökét, úgy figyel téged.
- Teljes testsúlyával a lábadhoz dől.
- Elterpeszkedik az ágyadon egy kicsi helyet sem hagyva neked.
- Minden egyes percet veled szeretne eltölteni.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy minden rosszaságot, csintalanságot el kell nézned a kutyádnak, sőt! Tudnia kell, mit szabad és mit nem – de néha gondolj arra is a dorgálás előtt, lehet, hogy ő csak ennyit akart mondani neked: Szeretlek!
(Forrás: kutyabarathelyek.hu)
Még nincs hozzászólás