Ne haragudj, de erre nemet kell mondanom!
Azt mondják, jobb egyszer nemet mondani, még ha kellemetlen is, mint azután sokáig viselni az igen következményeit. De miért esik olyan nehezünkre kimondani ezt a rövidke szót?
Annak, aki nem tud nemet mondani, az élete minden területére rátelepszik a stressz. A munkahelyen túlórát ígérünk a főnöknek, a kedvesünk kedvéért rábólintunk, hogy az egyetlen szabadnapot az anyóséknál töltjük, a barátok kölcsönkérik a féltett kocsinkat, a hajléktalan elkunyizza az utolsó vasunkat…
De miért nem mondunk nemet? Mert félünk. Attól félünk, hogy ha nemet mondunk, nem fognak szeretni. Vagy attól, hogy csúnyát gondolnak rólunk. Vagy attól, hogy soha többé nem kérnek tőlünk semmit. Vagy, hogy nem mi kapjuk meg a kinevezést. Vagy egyszerűen csak attól, hogy egy aprócska NEM olyan lavinát indít el, aminek aztán óriási balhé lesz a vége.
Azóta tisztel a főnök
Pedig lehet, hogy épp a nemleges válasszal tudunk tekintélyt kivívni magunknak. A ma már csoportvezetőként dolgozó, 36 éves Tamás évekig rettegett a főnökétől. Elég volt, ha a főnök csúnyán néz, ő már szaladt is, hogy a kedvében járjon. Hogy nemet mondott volna bármire is? Ez elképzelhetetlen volt. Attól tartott, hogy ha a főnök megorrol rá, nemhogy a kilátásba helyezett kinevezése, de a munkahelye is veszélybe kerül.
– A főnök jó pszichológiai érzékkel válogatta ki maga köré a hozzám hasonló, bólogató embereket – mondja Tamás. – Mindannyiunknak ígért valamit a távoli jövőre nézve, cserébe viszont olyan kívánságai voltak, amik rég meghaladták a munkaköri leírásunkat. Hajnaltól estig túlórázhattam, ingyen. Rendszeresen hordatta velem szervizbe a kocsiját, én mentem az öltönyéért a tisztítóba, parfümöt vásároltam a feleségének, amit elfelejtett kifizetni, és sorolhatnám.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 5. számának 41. oldalán!)
Még nincs hozzászólás