Nagyvárad, a királyok zarándokhelye
Aki több, mint tíz éve járt Nagyváradon, az nagyon meglepődik majd. Aki húsz-harmic éve, alig fog hinni a szemének. Aki pedig még Ceausescu idejében, úgy fogja érezni, csoda történt. Nagyvárad újra fontos szerepet játszik Magyarország életében, hiszen sok ezren ingáznak ide a közeli régiókból dolgozni, vásárolni, szellemileg feltöltődni, gyönyörködni. És sokakat vonz a kíváncsiság, igazak-e a hírek, hogy Románia rohamosan fejlődik.
Szép számmal érkeznek a városba Szent László tisztelői is, vagy éppen azok, akik Léda és Ady kezdődő szerelmének helyszínein szeretnének kószálni. Mindezeket a célokat könnyű elérni, hiszen a város alig tizenöt kilométerre van a határtól, ám gyakorlatilag kiér odáig – Nagyvárad kereskedelmi és ipari negyedei bekísérnek bennünket a belvárosba.
Ott kezdd, ahol kezdődött
Ha autóval érkezünk a városba, jobb, ha valahol a vár környékén parkolunk le. Hely bizonyára lesz, mert az erődítmény lábánál mélygarázsok épültek. A vár körül, az egykori várárok helyén széles parkolósávot találunk. Az árokban egykor termálvíz gőzölgött, hogy az ostromló seregek ne tudjanak a téli jégen támadni.
Szép séta bejutni a várba, ahol koncert, színház, kiállítás, vásár vagy ünnepség fogad. A várat építtető, városalapító Szent Lászlóról talán csak azért nem csináltak eddig akciófilmet, mert az túl drága lett volna. Élete olyan fordulatos volt, mint azok az évtizedek (kb. 1040 és 1095 között), amikor élt. A zsenge magyar állam nélküle bizonyoson felbomlott volna, ha nem harcol sikeresen ezer kilométeres körzetben szinte minden szomszéddal, hatalommal, s országán belül valamennyi rokonnal, nagyúrral.
A korabeli források szerint legalább egy fejjel kimagaslott a többi ember közül (’Isten Atlétájának’ is nevezték), s testi erejéhez csak szervezőképessége, hadvezéri tudása volt fogható.
Itt, egy időközben lebontott székesegyházban temették el, a ma látható templomnak ehhez nem sok köze van. Sírjához a magyar királyok-királynék közül több is elzarándokolt, és úgy rendelkezett, hogy halála után László lábaihoz temessék. E sírokat azonban 1565-ben túlbuzgó protestánsok feldúlták, a csontokat szétszórták, s azok most a vártemetőben várják, hogy DNS, C–14-es szénizotópos eljárással azonosítsák őket. Ha a feladathoz meglesz a pénz és akarat, menni fog, mert Szent László néhány csontját ereklyeként őrzik Győrött, Bolognában és Dubrovnikban is.
A vár épülete gyönyörűen van felújítva, pedig Románia utolsó diktátora, Ceausescu le akarta romboltatni az egészet. Végül meggyőzték arról, ez irdatlan sok pénzbe kerülne, abból a pénzből inkább építtessen köré magas házakat, amelyek eltakarják a városból nézve.
És leülsz majd Ady mellé
A Sebes-Köröst átívelő híd nevét – szerintem – ki tudod már találni. A másik oldalon, a néhai Bémer téren (ma Piata Regele Ferdinand I) áll a Szigligeti Színház, amely a Liliomfi helyi születésű írójáról kapta nevét. A tér másik, irodalmilag is nevezetes épülete a Starill-palota, amelynek földszintje fogadta be az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) kávéházát.
1903. szeptember 6-án itt találkozott először Ady Endre és Diósy Ödönné Brüll Adél, Léda. Viharos szerelmük mára érettségi tétellé vált. E kávéház okán meg kell említeni, hogy könnyebb volna azon magyar írok nevét leírni, akiknek nem volt közük Nagyváradhoz, mint azokét, akik hosszabb-rövidebb időre itt éltek és alkottak. S ahányan voltak, mind-mind más arcát mutatták be a városnak.
Vélhetően, a legvidámabb Nagy Endre, ’a magyar kabaré atyjának’ könyve, az ’Egy város regénye’. Aki kíváncsi a kor egymást ugrató, bohém figuráinak életére, minden rendű-rangú polgár mulatságos ügyeire, a város számos kaszárnyájában szolgáló tisztek izgalmára, ahogyan a kolozsvári színház új primadonnáit várták, nos, e könyv szórakoztatni fogja őket. Ellentétben Adynak, a századforduló drámaian sötét arcát bemutató cikkeivel, novelláival, amelyeket a mai napig gyakran idéznek még a közösségi oldalakon is.
Szintén e téren áll a románok szeretett Mária királynéjának szobra, akinek országa rengeteget köszönhet. Alakjáról nem csak szobor, hanem 2019-ben film is készült, hiszen sorsa felettébb izgalmasan alakult. A színházat jobbról kerülve a Calea Republiciira jutunk, régi nevén ez a Nagy vagy Fő utca volt.
Meg fogunk lepődni. Nagyon. Az utca közepére települt kávézók, büfék már nyitáskor megtelnek, s a hangulat mindenütt derűs, oldott. A helyiek tudnak élni, és a turisták is – nem nagy szó – imádnak erre korzózni, hiszen az egyik szemkápráztató palota a másikat követi, van mi előtt fotózkodni. (Mindig sokan szelfiznek a Kolozsváry ház, a Stern-, a Moskovits- és Veiszlovits-paloták előtt.) Az első háztömb után feltűnik a Holnaposok irodalmi társaságának szoborcsoportja. Három alakja ül, Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, egy áll, aki Emőd Tamás. Az ő széke üres – fogadok, hogy leülsz majd rá.
Séta a főtérig
A várral a hátunk mögött átkelünk egy hatalmas parkon – évszázadokon át piacterek voltak itt –, majd kijutunk a főtérre vezető egykori Zöldfa, ma Vasile Alecsandri utcára. Aki nem készült előre a városból, azt megdöbbentik az utca itt-ott előbukkanó káprázatos szecessziós házai. Nos, ha rajongója vagy ennek a stílusnak, akkor tölts itt több napot, vagy akár egy hetet is, mert a város tele van ilyen ragyogó épületekkel.
Annyira, hogy a turistáknak „Nagyvárad – a szecesszió fővárosa Romániában" jelszóval népszerűsítik Nagyváradot. Az interneten a Szecessziós Magazin nagyváradi oldalán sok-sok palota leírása és térképhelye található. A Sebes-Körös másik oldalán, a Darvas-La Roche-házban állandó és álomszép kiállítása van a helyi szecessziónak. Azért is érdemes megnézni, hogy fogalmunk legyen, hogyan élt a 1900-as századforduló környékén a város leggazdagabb száz családja.
A főteret az évszázadok során sok néven említették, Magyarországon utoljára Szent László térként, ma Piatia Unirii a neve, amely a Román Királyság és Erdély 1918-as egyesülésére utal. A térnek nem csak a neve változott, a magyar múltra utaló szobrokat román hősök váltották fel, de az épületek – a hídtól jobbra lebontott Körös-parti házsortól eltekintve – állnak.
Megvannak a templomok, a Szent László, a Holdas (megismered majd holdjáról a kapuja felett, amely valójában egy páratlan holdóra), a Görög-Katolikus Székesegyház és a püspöki palota, a Városháza és tornya, ahová érdemes felmenni, és ott a leglátványosabb szenzáció, a Fekete Sas palota. Az 1907-ben elkészült palota a mai napig divatos alapötlete, egy amolyan minden-az-egyben komplexum, ahol szálloda, vigadó, irodák, lakások, üzletek, kiállítótermek fedett passzázsos udvarokkal összekötve váltják egymás, önálló világként a városban. Száztizenhét évvel átadása után is csodálatra méltó, mindenképp be kell járni.
Ha mégis maradnál
Maradj, hiszen annyi mindent nem láttál még! Például, hallottál már a Kanonoksorról, nem akarnád megnézni? Utcájának (strada Sirul Canonicilor) másik oldalán a szokatlan formájú, de fenséges szépségű Római Katolikus Székesegyház, és mellette a püspöki palota. A bazilika előtt Szent Lászlónak a Főtérről ideköltöztetett szobra, rajta virágok és nemzeti szalagos koszorúk százai, nehéz száraz szemmel szemlélni.
Mégis, a legszebb látvány a palotát körülvevő kert, vagy inkább különböző kertek világa, amelyet az 1700-as évek közepén kezdtek kialakítani. Fél napig bolyonghatsz bennük. Ami a kerteket-parkokat illeti, Nagyvárad gazdag ezekben. Az idegen a Körös-parti, árnyas, vízillatú Szabadság parkot (Parcul Libertatii) irigyli a legjobban. Sétányát divatosnál divatosabb éttermek és bisztrók kísérik. Ha szeretnéd kisimítani az idegeidet, sétálj rajta egy nagyot, vagy egészen a végéig, ahol az Aquapark Nymphaea vár.
Sétára hív a most Gomba-dombnak hívott egykori Kálvária-domb is, amelynek tetejéről 1955-ben eltüntették a kápolnát, és helyére étterem, kilátó került. A hely Nagyvárad legmagasabb pontja (210 méter), és onnan jól rögzül a város lánya emlékezetünkben.
A hűség átka
Nagyvárad minden magyar város közül az egyik legsikeresebb volt a XIX. század lehetőségeinek kihasználásában. A váradiak pénzéből az egyházi nagybirtokok terményeit a fiumei kikötőbe eljuttató vasútvonal előbb épült meg, mint az, amelyik Pestet kötötte össze az Adriával.
Kis idő alatt gyárak vették körül a várost, amelynek bankjai bőségesen ellátták a Pártiumot. Mindez főként a nagyváradi zsidóságnak volt köszönhető, ők tervezték, építették és lakták a ma megcsodált palotákat. A városban egykor 18 zsinagóga állt, mára a fele eltűnt, a többség rom, de amennyi maradt, így is mély benyomást tesz a látogatóra. Leginkább a Sebes-Körös partján álló Cion neológ zsinagóga imponáló, ez az egyetlen ma is működő ortodox imahely.
A zsidóság egykor a város lakosságának majdnem negyedét adta, felekezeti megosztottsága ellenére magát magyarnak vallva. Trianon után saját pénzükből magyar tannyelvű iskolákat hoztak létre. ’Hálából’ az 1940-ben visszacsatolt Észak-Erdély magyar hatóságai négy év múlva 131.639 zsidót küldtek a halálba. Ezzel és a cigányok deportálásával a magyar nyelv kisebbségbe került a legtöbb visszacsatolt városban. Az egykor majdnem színmagyar Nagyvárad az 1960-as évek közepére vált román többségűvé, és mára már csak körülbelül 23% a magyarok aránya.
Partium
A mai Magyarországon élők úgy gondolják, hogy Erdély Ártándnál, Méhkeréknél és Nagylaknál kezdődik. A korábbi magyarok és az erdélyiek szerint viszont a Királyhágón túl. A kettő között elterülő rész a Partium (a latin szó ’rész’-t jelent), a török háborúk során háromfelé szakadt ország azon területeit jelöli, amelyek ugyan a magyar királyság részei maradtak, de az erdélyi fejedelmek igazgatták őket.
Ismertebb városaik Nagybánya, Zilah, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Arad. Mindezt azért említjük, mert az itt élő magyarok ’párciuminak’ gondolják-mondják magukat, s nem erdélyinek.
Még nincs hozzászólás