Nagymamák

2017. május 21. | Írta: Zákonyi Botond

Anyák napja után, gyereknap előtt - mindkettőnek főszereplői, még ha a háttérből is, a nagymamák.

Hétvégi bevásárlás ürügyén járok a piacon. Szó se róla, nem filléres mulatság, 10 deka eperért elkérnek majd' ezer forintot. Előttem nagymama áll a sorban, unokája hívja fel a figyelmét az eperre, amely ránézésre tényleg guszta, Görögországból való. "Szeretnéd?" – kérdi a nagymama, de Katica, mert így hívják az unokát, csak annyit mond: "Nagyi, köszi, de nem, még nagyon drága."

Mennek tovább, én is bámészkodom, Katica elámul a halas akváriumban úszkáló nagy pontyok láttán, közben a nagyi suttyomban visszalép, megveszi az epret, és becsúsztatja a bevásárlószatyor aljába.

A vecsési káposztásnál lecövekelek, vagyunk egy páran, újabb nagymama Petivel, aki már legalább tizenkét éves. "Nézd, mama! – rikkant a gyerek –, van ecetes fokhagymával töltött cseresznyepaprika, csemege gyöngyhagyma és kis dinnye is, a nagypapa kedvencei!"

"Nagyapádnak sok kedvence van – dünnyög a nagymama –, egyen inkább céklát, abban több a vitamin." Petike nem tágít, megküzd a nagypapa dinnyéjéért, a "mama" pedig leszurkolja a sok aprót látott piros műbőr pénztárcából a dinnyére valót.

Focimeccs van, vasárnap délután a megye kettőben játszik a csapatunk, ami nem nagy dicsőség, de azért foci. A szomszéd kisgyerek a hétvégeket a nagyszülőknél tölti, igazolt focista, amúgy a városi serdülőben játszik, de most sérülés miatt kimaradt a csapatból. Nagypapa is lábadozik, gerincműtét után, első ránézésre is van még gyógyulnivalója.

"Nagyikám, kimegyünk a meccsre?" – kérdi a srác a lángost dagasztó idős háziasszonyt, mert a tejfeles lángos állítólag jó a gerincnyavalyákra a nagypapa szerint.

"Kivel játszunk? – jön a bennfentes kérdés. – Remélem, nem a Mencshellyel, mert akkor biztos megint lesz pofozkodás!" A lángos tejfelesen, fokhagymásan, forrón, tálcára rakva a maródi nagypapa előtt a kisasztalkán, a nagyi meg magára kap egy könnyű kiskabátot, aztán irány a pálya, nehogy lemaradjanak a kezdő sípszóról, mert az unokának minden perc számít.

Nálunk a három lány mellett van egy fiú unoka is. Kedves, nyakigláb kiskamasz, alig tizenhárom éves, de már serken a bajsza, egy keréken kunsztozik a biciklijével, és egyre jobban tetszenek neki a lányok. A nagyanyja emiatt egy kicsit aggódik, már előre félti az egy szem fiú unokáját, aki naiv, tapasztalatlan, és különben is, mit lehet tudni a mai lányoknál!

Ferkó külföldön él a szüleivel, az iskolai szüneteket velünk tölti. Napközben a szomszéd srácokkal lófrál, este ránk is jut ideje, már majdnem éjfél van, mire megbeszéljük a világ dolgait. Én lefekszem, Ferkó valamit sutyorog a nagyanyjával.

"Milyet szeretnél?" – hallok félszavakat.

"Amilyet csak te tudsz, nagymama, csúsztatottat!"

Mármint palacsintát. Éjfélkor palacsintasütés, a gyerek az ágyban teli szájjal somolyog, tömi magába a finomságot, a nagymama meg párás szemmel nézi. Állok az ajtóban, nézem őket, mit is mondhatnék, csak úgy magamban suttogom: Isten áldjon, Isten óvjon minden drága nagymamát!

Címkék: férfi, kapcsolat, nők, nagymamák, korosztályok