Munkamánia kikapcsolva

2017. június 18. | Írta: Kocsis-M. Brigitta

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy állandóan dolgozom. Az okostelefonomnak hála jöttömben-mentemben is átnézhetem az e-mailjeimet, vagy elintézhetek egy-két életbe vágó telefonhívást. Még nyaralni is laptoppal és stúdiómikrofonnal indulok, biztos, ami tuti alapon.

Idén azonban elhatároztam, máshogy lesz. Visszafogom a munkamániám, és elengedem az intéznivalókat arra a pár napra, amit pihenésre szánok. Komoly tervem is van rá: leírom, hátha másnak is jól jön.

TUDATOS ELŐKÉSZÍTÉS

Minden a jól átgondolt felkészüléssel kezdődik. Előre jelzem a kollégáimnak, hogy mettől meddig leszek szabadságon, és hogy ez idő alatt bizony nem fogom az e-mailjeimet nézegetni. Ha valamit szeretnének, most mondják, vagy hallgassanak a hazaérkezésemig.

Átgondolom, milyen határidőim járnak le a vakáció alatt vagy közvetlen utána: előre dolgozom, vagy megkérek valakit, hogy foglalkozzon az üggyel a távollétemben. Senki sem pótolhatatlan, hiába hízelgőbb azt hinni, hogy nélkülem megáll forgásában a Föld.

Utolsó nap beállítom az automatikus ’out of office’ válaszüzenetet: most ne keress, aktívan pihenek. Sürgős ügyekre pedig megadok egy telefonszámot, persze szigorúan nem a sajátomat.

CSAK SEMMI PÁNIK

A telefonom adatforgalmát kikapcsolom: semmi internet, semmi csipogó hang az e-mailekről, semmi léleknyugtató céges naptárnézegetés. Csak és kizárólag reggel és este engedélyezek szigorúan fél óra online aktivitást: ez pont arra elég, hogy feltöltsem a legfrissebb napozós fotóimat, és csekkoljam a többiekét.

Ahogy jógaórán tanultam: ha felüti a fejét egy gondolat a forgatásokkal, cikkekkel, határidőkkel, kollégákkal kapcsolatban, hagyom, hogy amint jött, menjen is el. Csak semmi pánik: béke és harmónia.

TÚLÓRAMENTES VISSZARÁZÓDÁS

Hazaérkezve nem vetem még bikiniben és szalmakalapban a gép elé magam, mint valami eszelős, hogy azonnal behozzam a lemaradásomat. Várok az első munkanapig, és ahelyett, hogy mindent azonnal érkezési sorrendben elkezdenék intézni, egy (vagy kettő vagy három) csésze kávé mellett végigpörgetem és fontossági sorrendbe rendezem a leveleket.

A feladatok megvárnak, magától senki sem vállalja át őket, így ami nem fér bele az első napomba, az majd a másodikon jön. Nem túlórázom, nem mondom le az esti tornaórát, mondván, hogy összedől a ház. Nem dől. Az élet megy tovább. A munka ráér.

Ui.: A terv tökéletes, majd küldök füstjeleket, mennyire ment a megvalósítás.

Címkék: munkamánia, nyaralás, kapcsolj ki