Amikor a pihenés is egy feladat
Manapság egyre gyakrabban érezzük úgy, hogy képtelenek vagyunk leállni. Mindig csinálnunk kell valamit. Tennivalók, gondolatok, határidők pörögnek, és ha végre leülünk, valami akkor is hajt belülről. A testünk talán pihen, de az agyunk zakatol tovább, a gondolataink pörögnek, a figyelmünk szétaprózódik. Megpróbálunk pihenni, de azt érezzük, ha nem csinálunk semmit, nem is létezünk.
Állandó készenlét
Ez a belső nyugtalanság nem idegesség, nem szorongás, hanem valami alattomosabb: az egy helyben maradás képtelensége. Az az állapot, amikor minden pillanatban tennünk kell valami hasznosat. Rápillantani az e-mailekre, még egy mosást elindítani, még egy elemzést elolvasni. Ez a ’még egy’ kultúrája.
Sokan észre sem vesszük, hogy ez az állandó készenléti állapot milyen kimerítő. A szervezet folyamatosan, enyhe stresszüzemmódban él. A kortizolszint magasabb, a pulzus kicsit gyorsabb, az idegrendszer nem tud regenerálódni. Mindez hosszú távon nemcsak fáradtságot, hanem alvászavart, emésztési problémákat, sőt, hormonális egyensúlytalanságot is okozhat.
A pörgés mögött a hiány
A túlpörgés gyakran nem energiatöbblet, hanem hiányállapot. A szervezet nem pihen, mert a belső ’üzemanyag’ – többek között a B6- és B12-vitamin – nem elegendő ahhoz, hogy lecsillapodjon. Ezek a vitaminok kulcsszerepet játszanak a szerotonin és dopamin termelésében, vagyis abban, hogy egyáltalán képesek legyünk megélni a nyugalmat.
És ott a másik ok, a gondolataink függősége. Az információ, a társas visszajelzés, a feladatok sodrása. A legtöbben nem is észleljük, hogy állandó elérhetőségünk valójában a dopaminrendszerünket tartja fogva. Minden apró üzenet, like, értesítés egy minijutalom. És ha nincs inger, hiányérzet támad, ezért nyúlunk újra a telefonhoz, akár percenként.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 6. oldalán!)
Még nincs hozzászólás