Mozogni mindörökké!
A kisgyerek imád mozogni. Futkározni, ugrálni. Még kisiskolás korában is. Aztán történik valami. Elindul egy folyamat, amelynek során az izgő-mozgó gyerekből lusta serdülő és sajnos nagyon sokszor mozgáshiányos felnőtt lesz. Miért?
Talán azért, mert felnőtté válásunk során csak ritkán találkozunk olyan tanárokkal, edzőkkel, akik fenntartják bennünk a mozgás szeretetét. Az iskolai testnevelés akkor lenne jó, ha a gyerekek olyan mozgásfajtát választhatnának, amelyet élveznek. Nem kislabdadobást meg kötélmászást. Ezt azonban ritkán engedik meg nekik.
A szülőnek pedig sokszor nincs elég kitartása, lehetősége, pénze, ideje ahhoz, hogy gyermeke számára a megfelelő sportot megtalálja. Sokszor négy-ötfélét is ki kell próbálni, amíg a gyerek sikerélményt kap, amíg valamelyiket szívesen és eredményesen csinálja.
A sportpszichológusok szerint nem szabad feladni az első néhány alkalom után, de túl sokáig sem érdemes erőltetni egy-egy sportágat, ha a gyerek nagyon tiltakozik. Lehet, hogy tényleg nem neki való.
A szakemberek szerint az a gyerek, aki 10-11 éves korára megtalálja a neki való mozgást, és azt rendszeresen csinálja, valószínűleg felnőttkorában is rendszeresen mozogni fog. Aki azonban már gyerekkorában sem szeretett mozogni, és a szülei sem éltek sportosan, valószínűleg nehezen lesz rávehető arra, hogy megmozduljon.
Több mozgás, kevesebb betegség
Pedig azoknál az embereknél, akik rendszeresen mozognak, kevesebb problémát okoz a stressz, jobban megbirkóznak a munkahelyi, családi konfliktusokkal, ritkábban depressziósok, túlsúlyosak. A rendszeresen sportolóknál alacsonyabb az időskorral összefüggő krónikus betegségek kialakulásának rizikója.
A kutatók szerint még a visszafogott edzésmunka is pozitívan hat az elkövetkező húsz év egészségi állapotára. A rendszeresen végzett aerob mozgás akár 12 évvel is javíthatja a biológiai kort. A dallasi Cooper Institute kutatói közel 15 ezer 49 éves átlagéletkorú férfi és nő egészségi állapotát követték nyomon 38 éven át.
A szakemberek azt vizsgálták, hogyan alakul a résztvevők 65 éves kora felett a leggyakoribb nyolc betegség: az Alzheimer-kór, a vastagbél- vagy tüdőrák, a krónikus vesebetegség, a COPD, a stroke, az ischemiás szívbetegség, a cukorbetegség és a pangásos szívelégtelenség.
A tudósok szerint minél jobb erőnlétben volt valaki középkorúan, annál kisebb volt később a nevezett betegségek kialakulásának aránya. Ebből a szempontból még az alacsonyabb fittségi érték is védőhatásúnak bizonyult, bár minél jobb erőnlétben volt egy személy a negyvenes éveiben, annál kisebb volt az esélye a krónikus betegségek kialakulásának időskorában, illetve kevesebb betegséggel kellett szembenéznie.
Nyolcvanig nincs gond
Angliában Ray Fair és Edward Kaplan professzorok azt tanulmányozták, hogy mikortól és milyen mértékben csökken az ember teljesítménye, ha nem éri baleset, nem betegszik meg és rendszeresen sportol.
A kutatási adatok szerint bár 40-en felül általában egyre kevesebbet tud lefutni az ember, ez a teljesítménycsökkenés nagyon sokáig kíméletesen lassú: mindössze 1% évente. Ha valaki 40 évesen le tud futni 10 km-t egy óra alatt, 50 évesen még mindig menni fog 9 kilométer szintén egy órán belül, és feltehetőleg 80 évesen is képes lesz úgy 6 km-t lenyomni 60 perc alatt. Az adatok szerint 80 éves kor körül válik csak drasztikussá a teljesítőképesség csökkenése.
Abból indultak ki, hogy a különböző életkorú maratonfutók általában hány perc alatt teljesítik a 42,195 kilométeres távot.
Dr. Fair a következőt nyilatkozta: az emberek fizikailag sokkal tovább képesek futni, mint gondolnánk. Aki formában tartja magát, az a hatvanon, sőt a hetvenen túl is szinte ugyanolyan teljesítményre lesz képes, mint húsz-harminc évvel korábban.
A kutatók szerint rossz társadalmi beidegződés, hogy az 50-60 felettieknek azt szokták tanácsolni, hogy pihenjenek, üljenek otthon, és ne kockáztassanak meg túl sok mozgást. Pedig ha megőrizték egészségüket, nagyon sok mindenre képesek maradnak.
A teljesítmény csökkenését idős korban pont az okozza, hogy az emberek kevesebbet mozdulnak ki, kevesebbet mozognak, kevésbé aktív életet élnek, holott többre is képesek lennének. Gyakorlatilag 80 éves korunkig jól bírjuk az edzést, ha nem hagyjuk abba.
A csapat tinije 64 éves
Azt, hogy a dallasi kutatók megállapításai Magyarországra is érvényesek, mi sem bizonyítja jobban, mint Budapest egyik szeniorközpontja. Az időpont ottjártunkkor délelőtt tíz óra volt, a helyszín a hetedik kerület. A teremben az átlagéletkor hatvanöt év.
A hatvanperces, kemény mozgás során Gréta, a szeniortornatréner a résztvevők minden porcikáját megmozgatja. Az arcokon elszántság, a mozdulatokban már rutin, a tarkókon izzadságcseppek. Kemény munka ez. De jólesik.
Cipzárt fel, lapos a has, kilégzés, emel a törzs, felfele nézünk – mondja Gréta. – Az alsó háti szakasz marad lent, nem sietünk sehová. Kis sóhajtás a teremben. De nem baj, ez már a hasizom, mindjárt végzünk.
Idős úr farmerben, fehér trikóban és tornacipőben derekasan küzd a csípőemeléssel. A szomszédos cicanadrág viselője ellenben kifejezetten hajlékony. Úgy ül föl, ahogyan a nagykönyvben írva van, oldalfekvésből, lassan.
A házi feladat, mondja Gréta, háromszor tíz plank. Nevetés. A hangulat kifogástalan, s a résztvevők szívesen nyilatkoznak. Unokákról, sőt, dédunokákról folyik a szó, és arról, hogy bár valamennyien nyugdíjasok, percnyi idejük sincsen, hiszen kétszer egy héten ide járnak, meg úszni a Gozsdu-udvarba, azt is ingyen. Hétvégeken túrázni szoktak együtt. Összeszokott csapat.
– Néha előfordul, hogy nincs kedvem jönni – mondja Kata, aki saját állítása szerint 77 éves, bár én ezt nem hiszem el. – De mindig erőt veszek magamon – bólint.
– Vagy mondjuk, elalszol – próbálok mentséget találni az esetleges hiányzásra, de mint kiderül, ez nem fordulhat elő. A 75 éves Mária azt mondja, ő tizenöt éve, amióta ide jár tornázni, csak egyszer aludt el. A többiek akkor is felhívták, hogy mi van vele.
A 67 esztendős Zsuzsa saját bevallása szerint torna-, Judit viszont táncfüggő. – Én számítok tininek a csapatban – szólal meg a 64 éves Éva, és hosszasan magyarázza, hogy miért szeret ide járni.
Nincs két egyforma óra, mert Gréta mindig elmondja, hogy milyen izomcsoportokat mozgatunk éppen, tőle tudjuk, hogy van például csuklyás izmunk is. Az óra eleji koreográfiák karbantartják az agyunkat, az egyensúlygyakorlatok segítenek megőrizni a fiatalosságunkat. És magyaráznak, nevetgélnek, széles mozdulatokkal gesztikulálnak boldogan.
Bármikor el lehet kezdeni
– Meddig képes az ember rendszeresen sportolni? – kérdezem Horváth Grétát, a szeniortorna imádott vezetőjét.
– Szerintem – mondja – bármeddig. Én tartok személyi edzést nyolcvan év felettieknek is.
– Ha valaki fiatalon nem sportolt rendszeresen, elkezdheti idősebb korban is?
– Bármikor. Lehet, hogy szeniorkorban a fejlődés lassabb, de mindig van fejlődés. Sokan nyugdíj után szánják rá magukat a rendszeres tornára, hiszen ekkor van rá idejük. Sok klub ma már a délelőtti óráit a szeniorkorú vendégei igényeihez alakítja. És ez nagyszerű dolog.
– Máshogyan kell edzést tartani idősebb korúaknak?
– Alapvetően nem. De hosszabb bemelegítés kell, többször kell szólni, hogy igyanak néhány kortyot. Lassabban, kontrolláltabban, tudatosabban kell végrehajtani a gyakorlatokat a sérülés elkerülése érdekében. A koordinációt fel kell építeni, az izolált mozgásokat meg kell tanítani, és persze kerülni kell az ugráló, futó, extrémen nyújtó gyakorlatokat. Nem tanácsos sokat hason feküdni, és a levezetésre is nagyon oda kell figyelni.
– Milyen egészségügyi előnyökkel jár a rendszeres testmozgás?
– A rendszeres mozgás a pozitív életminőség fenntartásának kulcsa. Mozgás nélkül előfordulhat, hogy a legegyszerűbb tevékenységek, mint mondjuk az ablakpucolás, vagy egy függöny levétele is gondot okoz, mert a váll mozgástartománya annyira beszűkül.
Ha az ilyen hétköznapi tevékenységekhez is segítséget kell kérni, lelkileg is rossz hatással van erre a nemzedékre. Ha viszont rendszeresen végzünk ízületi átmozgatásokat, ez a mozgástartomány-szűkülés sokkal lassabban következik be. Szóval a rendszeres mozgás bizonyítottan és nyilvánvalóan javítja az életminőséget.
Még nincs hozzászólás