Mozdulj meg az egészségedért!
Góg Anikó, aki triatlonistaként komoly országos és nemzetközi sikereket ért el, és 2000-ben az olimpiára is kijutott, jelenleg személyi edzőként, az IWI Fitnesziskola tanáraként és health coachként dolgozik. Lelkesedése és lendülete töretlen: merész, hiteles, vagány és kellően "krézi" ahhoz, hogy neked is kedvet csináljon a mozgáshoz, ami klimax idején még fontosabb, mint gondolnád. Olvass bele az Anikóval készült beszélgetésbe, hogy képben légy, aztán nincs kifogás, mozdulj meg te is! Anikóval a helloklimax program életmódcsatornájának podcastjában Ferencz Gabriella beszélgetett.
Gyermekkorban még természetes, hogy mozgunk, de ahogy telnek az évek, egyre nehézkesebbek, lustábbak leszünk. Pedig tudjuk, és minden tanácsadó meg is erősíti ezt, hogy a mozgásnak elsődlegesnek kellene lennie az egészségünk megőrzése érdekében. Vajon mi az oka annak, hogy felnőttként ilyen lustán állunk a mozgás kérdésköréhez?
Sajnos én még sötétebben látom a kérdést, mert már gyerekkorban elindul ez a folyamat: akkor, amikor a gyerek beül az iskolapadba, vagy amikor ’megkínáljuk’ őt az első táblagéppel, amit simogathat. A színes, lüktető világgal szemben, melyet a gép kínál, a labda utáni szaladgálásnak esélye sincs. Márpedig ha ezek a gyerekkori alapélmények nincsenek meg arról, hogy mozogni élvezetes és jó, akkor később, felnőttkorban nincs mihez visszacsatolni, és így sokkal nehezebb elkezdeni a testmozgást.
A szülők felelőssége tehát óriási: érdemes a lehető legkésőbb beengedni a gyerek életébe minden olyan eszközt, amely a mozgástól eltántoríthatná. Persze ha az anyuka maga is a telefonját nyomkodja, míg porontya a játszótéren a mászókán csimpaszkodik, akkor ezt a példát látva nehezen várható el a gyerektől másfajta viselkedés a későbbiekben. Fontos tehát a tudatosság a szülő részéről. Talán a saját gyermekük érdekében képesek ők is változtatni a szokásaikon.
Mi a testmozgás jelentősége?
Nem véletlenül hívják a testünket mozgásszervrendszernek: arra teremtődött, hogy mozogjon. A mozgás során a testünket olyan impulzusok érik, amelyek ’megacélozzák’ az erejét, és a szervezetünk úgy értelmezi ezeket az üzeneteket, hogy érdemes karbantartania saját magát.
Ha mozgunk, akkor a szív pumpál, lüktet, erősödik az érrendszer! A hazai vezető halálokok egyike a szív- és érrendszeri betegségek mögött is éppen a mozgás hiánya húzódik. Mert az inaktivitás is egy impulzus a szervezet számára: azt üzeni, hogy „nyugodtan építsd le magad”, hiszen nem kell terheket cipelni, nem kell pulzálni, ventilálni. Minden szervünk megsínyli az inaktivitást.
Mi számít mozgáshiánynak? Mennyi az ajánlott mozgásmennyiség?
A WHO ajánlása szerint a heti 150 perc közepes intenzitású keringésfokozó mozgás a minimum, ami – úgy is mondhatnám – a túlélésünkhöz kell, de ettől még a teljesítményünk lényegesen nem fog javulni. Viszont ha a jelenlegi mozgásszintünk nulla, mert hol a kanapén ülünk, hol a kocsiban, hol a számítógép előtt, akkor már az is jó, ha először heti kétszer 20 perc keringésfokozó edzést célzunk meg.
És amikor edzést említek, akkor senki ne egy izzasztó, rendkívül leterhelő dologra gondoljon. Akár az is edzésnek számít, ha már egy kicsit lendületesebben kezdünk el sétálni. Mindenkinek az aktuális fizikai állapotából és terhelhetőségéből kell kiindulnia, és ehhez képest kell leheletnyivel feljebb tenni a lécet.
Érdemes monitorozni a mozgástevékenységünket, akár órával vagy applikációkkal, bármivel, ami a motivációnkat erősíti. És ha a kétszer húsz perc megvolt, akkor szépen lassan emelhetjük a tétet, 5-5 percekkel növelve az időtartamot, amíg meg nem érkezünk a heti 150 perc edzéshez. Ha a heti teendőink közé tudatosan betervezzük a mozgást, akkor az edzések beépülnek majd a heti rutinunkba.
Azt javaslom, keressük meg azokat az időablakokat a napirendünkben, amelyek jelenleg inaktívak, és oda tervezzünk be némi mozgást. Pl. a 40 perces ebédszünet lehet csak 20, és a másik 20 percre menjünk ki sétálni. A táblagépet lehet séta közben is simogatni, vagy éppen a szobakerékpáron biciklizve. Legyünk tudatosak és éberek: mielőtt azt mondanánk, nincs időnk a mozgásra, vegyük végig őszintén, hogy mennyi időt töltünk a közösségi média híreinek a görgetésével!
Sokan csak akkor kezdenek a változtatáson gondolkodni, amikor már baj van.
Sajnos nagyon el lehet ezt húzni, valóban. Kicsit az az eset, amikor lassan melegítjük a béka alatt a vizet. Hiszen sokan nem is észlelik, hogy baj van, mert már hozzászoktak a rossz gyakorlathoz. Cipeljük először a két kiló túlsúlyt, aztán a hármat meg az ötöt, és el sem tudjuk képzelni, milyen érzés lenne, ha az a pluszsúly nem lenne rajtunk. Mennyivel könnyebben lélegeznénk, mozognánk.
Ha pedig már baj van, többnyire akkor sem az jut eszünkbe, hogy min kéne változtatnunk, mit tehetnénk magunkért, hanem elszaladunk az orvoshoz, és bekapdossuk a pirulákat. Ez egyszerűbb, mint az életmódunkon való változtatás.
Te, aki élsportoló voltál, és akinek a mozgás olyan, mint nekünk az evés, mennyit sportolsz mostanában naponta?
Napi egy-másfél órát mindennap, de persze van olyan, hogy pár alkalom kimarad. Általában reggel ezzel kezdek, hogy utána a többi feladatomra fókuszálhassak. Nem vagyok függő, de kétségtelen, hogy sokkal jobban érzem magam, ha a napi edzésem megvolt.
Milyen mozgásforma ajánlható a menopauza időszakába érkező negyvenes nők számára, ha addig például semmit nem sportoltak?
Mindenképpen az egyszerűséget kell szem előtt tartani. Kezdjünk például a gyaloglással, bármennyire triviálisnak is tűnik ez. Mi is készítettünk egy ingyenes gyaloglóprogramot, amit mára több mint hétezren töltöttek le. Szerencsére sokan érzik azt, hogy itt kell kezdeni, ez az alap. Ahogy említettem, ha megtaláljuk a napunkban azokat a perceket, amelyeket sétával tölthetünk, akkor a hét végére összejöhet akár másfél órányi gyaloglás is. Minden lépés számít!
Mire hívnád fel azok figyelmét, akik változtatni szeretnének az életformájukon?
Több tízévnyi szokásrendszereket kell átalakítani úgy, hogy közben maga a változás egy lassú folyamat. Ahogy a kilók sem úgy jöttek fel ránk, hogy egyik reggel arra ébredtünk, meghíztunk, úgy a fogyás is fokozatos, és nem gyors. Viszont amint megérezzük, hogy a változás megkezdődött, már nem feszül a ruha, könnyedebb vagyok, az őrült jó érzés, ami erőt ad a folytatáshoz.
Tudnunk kell ugyanakkor, hogy csak úgy lehetük sikeresek, ha tudatosak és kitartóak vagyunk. Hiszen nem egy pár hetes feladatról van szó, és nagyon könnyű visszanyúlni a régi szokásainkhoz. Ha túl nagy célokat tűzünk ki, szinte garantált, hogy idő előtt bedobjuk a törülközőt azzal a felkiáltással, hogy ez nekünk nem megy. De ha apránként hagyjuk el a "rossz" szokásainkat, és csöpögtetjük be a napi rutinunkba a céljainkat szolgáló újakat, az inkább sikerre vezethet.
És akkor sincs semmi baj, ha van olyan nap, amikor nem sikerül betartanunk a magunknak tett fogadalmainkat. Ne adjuk fel! A következő napon folytassuk, amit elkezdtünk, és akkor az eredmény nem marad el. Ha valaki nem tudja, hogyan lásson hozzá a váltáshoz, vagy rossz tapasztalatai voltak, akkor érdemes pár alkalommal személyi edző, diéta esetén táplálkozás-szakértő segítségét igénybe venni. A szakember jelenléte a kitartásban is támogató erő lehet.
A mozgás segíthet a menopauza tüneteinek enyhítésében?
Ismerjük a sport fiziológiás előnyeit, hogy milyen hatással van a hormonháztartásra, hogyan hat a mozgásszervrendszerre. Már a legkisebb életmódbeli változás is jelzés a testnek, hogy mire számítson, milyen irányba kell elmozdulnia. Ha pedig sikerül a mozgást úgy beiktatni az életvitelünkbe, hogy az egyfajta ’énidőt’ is jelent, akkor nemcsak fizikailag, hanem lelki értelemben is hozzáad a jóllétünkhöz.
A teljes interjú megtekinthető a helloklimax program Youtube csatornáján, ahol kéthetente keddenként újabb beszélgetésekkel bővül a kínálat.
Még nincs hozzászólás