Modern hozományvadászat
A nők mindig azt hiszik el, amire vágynak. „Nem én csapom be őket, ők csapják be magukat” – mondja Farkas Gábor hivatásos házasságszédelgő a Kaméleon című, valós történet ihlette magyar filmben. Ő eleinte csúnyácska nőket szed fel, és a házasság ígéretével csalja ki a pénzüket.
A múlt század első felében még igazán nagy jelentősége lehetett a klasszikus házasságszédelgésnek, hiszen ekkor a házasodásnak még rangja volt. Korabeli bulvárcikkek szólnak például egy magát erdélyi földbirtokosnak kiadó úrról, aki 350 ezer koronát csalt ki egy „magánzónőből” az esküvő ígéretével, de találunk írást Nyáry Pál grófról is, aki állítólag egy osztrák nevelőnőtől kapott több ezer pengőt, majd szó nélkül eltűnt a hölgy életéből.
Vannak, akik a céljaik elérése érdekében semmitől sem riadnak vissza. Ilyen volt a hatvanas évek hírhedt csalója, Szőlőssi György, akinek esetéről Fejes Endre írt regényt Jó estét nyár, jó estét szerelem címmel. A könyvből film és musical is készült. Az említett csaló három hölgyet vert át, a másodikat a lebukása után meg akarta mérgezni, de nem sikerült neki, a harmadikat nőt viszont, hogy elkerülje a lelepleződést, megölte.
Bár a házasságnak ma már nincs akkora becsülete, a mai kornak is megvannak a maga házasságszédelgői, akiknek az online világ a keze alá dolgozik. Míg a hölgyek családról álmodnak, és gyakran mindent megtennének a hőn áhított elköteleződésért, még ha észreveszik is a jeleit annak, hogy reménybeli férjük nem feltétlenül tisztességes, elhessegetik a gondolatot – akár még támogatják is az urat, amíg az hirtelen el nem tűnik az életükből.
Érdemes gyanakodni, ha a férfi még hetek elteltével sem mutatja be egyetlen rokonát vagy barátját sem, miközben komoly kapcsolatról, családalapításról beszél, ahogy az is furcsa, ha nincsenek kollégái, sem konkrét munkahelye. Szintén vészjósló lehet, ha jómódúnak adja ki magát, de utoljára talán az első randevún fizetett, mert hol ellopják a bankkártyáját, hol a másik zakójában felejti a pénztárcáját; folyamatosan érik a „szerencsétlenségek”, amelyek miatt a hölgy pénze egyre csak apad.
Ám aki azt hiszi, hogy csak férfiak próbálkoznak ezzel a módszerrel, téved: nemrég egy olyan, húszéves iráni nőről cikkezett a sajtó, aki két év alatt tíz alkalommal használta ki Irán válással kapcsolatos jogszabályait. Jól szituált urakkal ismerkedett meg, rávette őket, hogy mielőbb vegyék feleségül, majd a házasságkötés után közölte férjeivel, hogy mégsem akarja elhálni a nászt.
Ilyen esetekre az iráni törvény azt mondja, hogy megilleti a feleséget a férj hozományának a fele, ami a fiatal nő esetében válásonként 30 ezer dollárnyi aranyat jelentett.
Mivel a házasságszédelgő asszony azzal a lehetőséggel is élt, hogy töröltetheti volt férje nevét a hivatalos dokumentációból, gyakori vendég volt az anyakönyvi hivatalban, s ez okozta a lebukását: az ott dolgozóknak feltűnt, hogy sűrűn megfordul náluk, és értesítették az iráni ügyészséget.
Még nincs hozzászólás