Mit ugrálsz, kishaver?
Ha félretesszük az előítéleteinket, hogy ami hangos, szemtelen és kakis, az csak rossz lehet, akkor máris rámosolyoghatunk a helyes kis verébre. Hogy hol van? Hát mindenhol.
Eredetileg énekesmadár, csak hát nem tud énekelni. Legfeljebb idegesítően csipogni. Ehhez jön, hogy vagy repül, vagy ugrál, mást megint csak nem tud. Viszont irigylésreméltóan jó a humorérzéke és a társasági jelenléte. A verebek mindig csapatban ugrálnak, lökdösődnek, csipkelődnek, versenyeznek és szemetelnek.
Lassan elfogynak a városokból
Az utóbbi évtizedekben a madártanológusok észrevették, hogy fogy a veréb. Legalábbis a városokból. És nem csak a magyar veréb fogy, de például a lengyel vagy francia veréb is.
Összedugták a fejüket a tudósok, hogy vajon mi lehet az oka ennek, hova lettek, merre mentek. Elköltöztek volna? De hát a veréb nem költöző madár! Ha nem is költözik, de éhesnek éhes. Itt a probléma kulcsa. Régen, amikor még lovas kocsik jártak autók helyett, a lópottyok telis-tele voltak kicsipegethető takarmánnyal. Ó, azok a régi szép idők! Most meg mi van? Benzingőz és olajfolt.
Sem eresz, sem bozót
A másik ok a verébköltözésre, hogy a modern városokban egyre kevesebb a bozontos zöld terület, a házakon pedig alig van eresz, szellőző, rés. (Ezért lett 2010-ben március 20-a a tünedező verebek világnapja.) Így hát a verébsereg fogta magát, és kijjebb költözött a zöldebb területekre, mert ott több a sáska meg a szúnyog, így a fiókákat is jól lehet lakatni.
Verébszerelem
Érdekes a verebeknél, hogy miközben folyton csapatokban buliznak, nagyon is monogámok. A lány veréb választja ki a megfelelő nagy őt, és attól a perctől akár meg is verekszik érte. Ha összeállt a pár, hűség van a sírig. Ez azért nem olyan ijesztő holtomiglan, mint nálunk, embereknél, mert a veréb átlagéletkora csak három év.
Sok kis ugribugri
Verébanyu évente kétszer-háromszor tojik, az öt-hat apró, pettyes tojást pedig eldugja a szalmából, szénából, szöszből és tollakból tákolt fészekbe, amely belül puha és meleg. 13-14 nap alatt kelnek ki a fiókák. A derék szülők hajnaltól estig etetik őket, rengeteg rovart, főleg lepkehernyókat hordanak a kicsiknek. 16-18 napos korukban repülnek ki először. Az öreg madarak néhány napig még etetik őket, majd önállósodva hasonló korú társaikkal kis csapatokba verődnek.
Amíg a fészekben vannak, szüleik parányi talajrészecskéket, apró kavicsdarabkákat is visznek nekik a bőséges rovartáplálék mellé. Később aztán jöhet a svédasztal: amikor a gabona megérik, rávetik magukat, de rámennek a cseresznyére, az eperre, mindenféle magra, zsenge rügyekre. Elfogyasztják a szúnyoglárvát, a cserebogarat és a repcebogarat is. No, meg a kiflimorzsát.
Házi vagy mezei?
A városi ember számára majdnem mindegy, hogy a veréb házi-e vagy mezei, hisz látványra alig van köztük különbség. Tény, hogy a mezei veréb ritkábban leledzik a városlakók szeme előtt.
A mezei veréb fejtetője egészen a tarkóig csokoládébarna, élesen határolt kis fekete torokfoltja van, piszkosfehér pofáin ugyancsak fekete, hosszúkás folt látszik. Háta barna, fekete hosszanti csíkokkal, faroktollai egyszínű barnásak, alsóteste szürkésfehér. Hím és tojó hasonló színezetű, a fiatalok halványabbak, torokfoltjuk palaszürke. Hangja rövidebb és keményebb a házi verébénél. Szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori.
Ellentétben a házi verébbel, amely kizárólag emberi környezetben él, a mezei veréb szintén megtelepedett a városokban, csak külső, kissé már falusias területein fészkel. Emellett út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, öreg temetőkben, gyümölcsösökben telepszik meg, mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál.
Házi ez a javából!
A házi alig különbözik a mezei verébtől, 16 centiméter hosszú, és 25–40 gramm. A tojók és a fiókák halványbarnák és szürkék, míg a hímeknek élénkebb barna, fekete és fehér tollazata van. A Passer nemzetség egyik tagjaként egész Európában, a Földközi-tenger medencéjében és Ázsia nagy részén megjelent. Az egyik legelterjedtebb vadon élő madárfajnak számít.
A házi veréb ragaszkodik az emberi környezethez. Kerüli a sűrű erdőket, a füves pusztákat és a sivatagokat, melyek távol esnek az emberek településeitől. Túlnyomórészt fűfélék és gabonafélék magjaival táplálkozik, de fogyaszt rovarokat és egyéb táplálékot is. Mindkét verébfaj védett, természetvédelmi értéke 24 ezer Ft.
(Forrás: Kistermelők Lapja)
Még nincs hozzászólás