Mit tanulhatunk a romantikus filmekből?
A szívünket melengető szirupos vígjátékokban visszatérő panel a híres/menő szereplő találkozása az átlagos, kicsit esetlennel. És még egy dolog közös bennük: Hugh Grant!
Igazából szerelem
Kötelező mozi szerelemre vágyóknak a szerelem és a szeretet bűvöletéről. Középpontban a karácsony, és szép lassan kibontakozik a mondanivaló is: a szerelem körülvesz minket. A jóképű miniszterelnök (Hugh Grant) az egyszerű – és kissé dundi – gyakornoklánnyal flörtöl, a középkorú családapa, bár majdnem elcsábul fiatal kolléganőjével, végül a felesége mellett dönt, és folytathatnám még a sort, hiszen a történet sok szálon fut. Ám attól is életszagú, hogy nem mindenkinek jön össze a dolog. Ha épp romantika-deficitünk van, jó szórakozást ígérhet.
Sztárom a párom
„Tudom, mi a halandók sorsa az istenek között” – mondja szomorkásan a könyvárust alakító Hugh, aki véletlenek sorozata folytán belebolondul egy igazi sztárba. A film talán legszenzációsabb jelenete, amikor újságírónak kiadva magát, a Kutyák és lovak magazint képviselve trükközi közel magát világsztár szerelméhez, akit Julia Roberts alakít. Ám lássuk be, az alaptörténet realitása meglehetősen csekély, bár tele van a „bármi megtörténhet” ígéretével, és ilyen mondatokkal: „Én is az a lány vagyok, aki itt áll egy fiú előtt, és arra kéri, hogy szeresse.” Szerencsére ebből a filmből se maradnak ki a bénarandik, amiket annyira szeretünk filmen nézni, és annyira nem szeretünk megtapasztalni az életben.
Négy esküvő és egy temetés
Az angol gyökerű szinglifilmek témaforrásán nincs mit csodálkozni, hiszen statisztikák szerint az angol nők közel fele egyedülálló. Miközben a film pazar esküvőkön kalauzol át minket, egy látszólag házasodni egyáltalán nem vágyó koedukált csoport áll a középpontban. Az esküvőkedvelők dúskálhatnak az eseményekben, és az is kiviláglik, hogy nem mindenki az igazival lép frigyre – legalábbis első körben nem. Az azóta kissé elfeledett Andie MacDowellnek is Hugh Grant (Charlie) volt a harminckettedik pasi az életében, aztán mégis a harmincharmadikhoz ment hozzá, majd el is vált tőle. Hugh közben sokat elmélkedik a házasságról és a tökéletes kapcsolatról, míg nem egy barátja kiokosítja, hogy nagy hiba a villámcsapásszerű szerelemre várni.
Bridget Jones naplója
Abszolút kultuszfilm, kötelező megnézni minden magányos léleknek, már csak a boldog hepiend miatt is, lelki balzsam gyanánt. Mert ahányszor megnézzük, mindig megajándékozhat a reménnyel, hogy akkor is megtalálhatjuk a nagy Ő-t, ha kicsit túlsúlyosak vagyunk, minden örömünk a cigi, a pia és a nassolás, és folyamatosan kínos helyzetekből kell kivágnunk magunkat. A főhősnőt bájos esetlensége kedvesen ismerőssé teszi, hiszen a legtöbb egyedülálló nő életében jut némi szerep az önsegélyező irodalomnak és a fogyókúrás elhatározásoknak. A film romantikus középpontja – amelyben Hugh egyébként rosszfiút alakít – számomra a „jó fiú” Darcy „Nagyon tetszel nekem, úgy, ahogy vagy” mondata volt. Kell több egy ilyen bóknál a reményvesztett női léleknek?
Még nincs hozzászólás