Mit lát a 'harmadik szem'?
Vajon a gyerekek mindent elmondhatnak? Sokan csak mosolyogva legyintenek, mikor a gyerekeik különleges, földöntúli meséket adnak elő. Az erős fantáziát, illetve a különleges érzékenységet azonban nem szabad elfojtani, a szülők támogató hozzáállása elengedhetetlen.
„Úgy hívták, Tünde. Az anyukájával a felhők között lakott, és több lova is volt. Néha lejött hozzám játszani” – mesélte a húgom, mikor a gyerekkori képzeletbeli barátnőjéről kérdeztem. Sok gyerek számol be olyan dolgokról, amiket a szülei nem látnak vagy nem érzékelnek. A gyermeki fantázia határtalan, de állítólag nekik még „nyitva van a harmadik szemük”, azaz olyan energiákat is felfognak, amiket a felnőttek már nem.
Fantázia vagy valóság?
Kicsi koromban volt egy bokor a kertünkben, ahová sokszor húzódtam vissza játszani, ott éltek ugyanis a manóim. A szorgos kis lényekről tudtam, hogy a fantáziám szüleményei, mégis jó volt elképzelni őket, a szüleimnek pedig valóságként adtam elő a történetüket. Ám nem mindig egyértelmű, hogy egy gyerek mikor meséli a saját történeteit, és mikor érzékel valóban valami különlegeset.
„Ezt keresztkérdésekkel könnyű kideríteni – válaszolta a kérdésemre Hajdú Laura lélekgyógyász. – Megkérdezhetjük konkrétumokról: hogy néz ki, mit visel, mi a neve annak, amit lát. Ha csak fantáziál, elgondolkodik a válaszokon, de a gyerekek ilyenkor többnyire nagyon részletes, határozott válaszokat adnak. Ennek ellenére úgy gondolom, egy szülő fel tudja ismerni, mikor mond igazat a gyermeke.”
Ne hazudj, kisfiam!
Minden családban előfordul, hogy a gyerek nem mer például bemenni a sötét szobába, mert szerinte van ott valaki vagy valami. „A legrosszabb, amit ilyenkor a szülő tehet, hogy elutasítóan viselkedik, nem hisz a gyereknek, vagy csak legyint az egészre” – mesélte Darányi Krisztina, aki médiumnak vallja magát és saját halálközeli élménye óta foglalkozik a témával. A szakemberek szerint ilyenkor különösen fontos az apa és az anya viselkedése, hiszen könnyen elveszíthetik a gyermekük bizalmát, ami odáig vezethet, hogy bezárkózik a kicsi. Ilyenkor érdemes beszélgetni vele, kérdezgetni azokról a dolgokról, amelyekről mesél. Segíthet, ha lerajzoltatjuk vele, így érezheti, hogy a szülei hisznek neki.
Ha a szülő is megijed
„Anya, ott a néni” – szinte mind hallottunk már ilyen történeteket, amelyek különösen ijesztő lehetnek, ha a saját otthonunkban, és ismételten szembesülünk velük.
„Sokan fordulnak hozzám a problémával, hogy a gyermekük olyan dolgokról számol be, amiket a szülő nem lát. Amit nem lát, nem ismer az ember, attól természetesen fél. Nagyon fontos, hogy a szülő ne essen kétségbe, inkább nyugtassa meg a gyermekét. Ne ijedjen meg a témától, hanem olvasson utána, tájékozódjon, és esetleg kérje szakember segítségét” – válaszolta a kérdésemre Hajdú Laura. A szakemberek szerint – aszerint, hogy ki miben hisz – segíthet a tértisztítás, a házszentelés vagy az imádság, de a legfontosabb, hogy a gyereket szeretetburok vegye körül, ne pedig félelemmel, szorongással teli környezet.
Áldás vagy átok
Az effajta érzékenység a gyerekekben már óvodáskorban, de legkésőbb hétéves korukra elmúlik. A szakemberek szerint a rendhagyó látásmódot nem pszichológiai betegségként, vagy túl erős fantáziaként kell felfogni, hiszen az ilyen képesség inkább áldás. „Nem szabad elfojtani, és a racionális világba lerántani a gyereket, hiszen különleges a kicsi. Az ilyen emberekből, ha hagyják őket kibontakozni, nagyszerű képzőművész, zenész, író vagy táncos válhat” – mondta Darányi Krisztina.
Még nincs hozzászólás