A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Mit kérsz karira?

Hát, ha nem túl nagy kérés, akkor egy repülőjegyet. Lehet fapados is, a lényeg, hogy a gép dél felé menjen, ahol december végén is elég egy könnyű kabát, amíg le nem bukik a nap a hegyek mögött, és hirtelen le nem hűl pár fokot a levegő.

Fotó: Shutterstock.com

Fontos még az is, hogy jó pár nappal karácsony előtt induljunk, és valami nyugodt kis helyen landoljunk. A szállást, a többit én kiválasztom, fizetem.

Valami falucska vagy kisváros, a tenger vagy egy tó partján, ahol sirályok rekedtes rikoltása hallatszik, és nem a fenyő, hanem inkább a tölgy dominál.

Ahol beülhetek egy hangulatos kis kávézóba veled, hogy mosolyogva elképzeljük, mi zajlik most az otthoni plázákban, mekkora dobozokkal próbálják felszuszakolni magukat az emberek a villamosra, milyen ingerülten és elcsigázottan araszolnak a dugókban az autósok, a csomagtartóban ajándékokkal, pontyokkal, dugig tömött hipermarketes szatyrokkal.

Pedig hogy szerettem régen a karácsonyt!

Persze, gyerek voltam még, és az más. De azért nem csak ez volt a különbség. Még nem roskadoztak áruktól a boltok polcai, és egyetlen gyerek sem ejtette ki soha az „ájfon” szót, mert nem volt még jelentése.

„Wartburg 353 W”, ez volt az én bűvös szavam, az egyetlen távirányítós autó, amit árultak a kisvárosunkban, nem éppen olcsó holmi a szüleimnek, akik egyszerű melósok voltak, és év közben hiába rimánkodtam, arra sem telt, hogy megvegyék nekem az Autó-Motor magazin legújabb számát.

Túlzottan most sem mertem reménykedni, de azért vadul turkáltam a szekrényekben, eldugott dobozok után kutatva, hátha… Nem találtam meg előre egyik szekrényben sem, nem volt a mosógépbe rejtve, sehol.

Még az ünnepi vacsora közben is izgultam, kipirult az arcom, lázas tekintettel vizslattam a becsomagolt dobozokat a fa alatt, amikor már szikráztak a csillagszórók, és kellemesen orrfacsaró szaguk lassan betöltötte a levegőt. Mi lesz, ha megint fémépítőt kapok helyette?

Vagy ami még rosszabb: ingeket, zoknikat, melegítőket…

De aztán a fa alatti leggyanúsabb dobozon a saját nevemet láttam, és igen, amikor megrázogattam, úgy zörgött, ahogy kell, és a Wartburgom minden várakozást felülmúlt, mert még dudálni is lehetett vele. Boldogságomban a szüleim nyakába ugrottam.

Most meg maguk alá temetnek minket az árucikkek. És talán már maga a karácsony sem látszik ki alóluk.

Szóval, úgy képzelem, hogy eszünk valami könnyű vacsorát a délvidéki, kisvárosi szállodánk éttermében. Aztán sétálunk egyet kézen fogva a kiürült utcákon.

Amikor végül felmegyünk a szobánkba, az erkélyről letekintve kiválasztunk magunknak egy formás tölgyet. Az lesz a fenyőnk. Bent meggyújtunk egy gyertyát: az lesz a csillagszórónk. Majd az ágy felé vonlak, és megkérlek, hogy csomagold ki a meglepetésedet: engem.

Remélem, nem fogod túl csekélyke ajándéknak találni. Hisz mindennél nagyobb.

Címkék: fenyőfa, karácsonyi ajándék, wartburg 353 w, autó-motor magazin, ünnepi vacsora

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!