Mindig csak tevékenyen!
A százéves, márványlépcsős, négyemeletes házba nem építettek liftet. Akik a földszinten élték le az életüket, már ötven fölött sűrűn látogatták a reumatológiát, míg felsőbb emeleti kortársaik a nyolcvanon túl is komótosan, de zokszó nélkül másszák a lépcsőfokokat.
Az egészséges életmód és a helyes táplálkozás immár evidenciának vehető, és a házilagos felmérés alapján is bizonyított jótékony hatásán, meg a géneken kívül kell itt valami más titoknak is lennie. A nyolcadik ikszet taposók egyike testi bajait sorolja a hogyléte felől érdeklődőnek, vagy csak annyit mond: „öregesen” van, míg a másik, hallókészülékkel a fülében, vagy botjára támaszkodva jó kedéllyel mérlegeli az irodalmi folyóirat vitáját, és meséli, hogy ki nyerte az aznapi sakkpartit.
Anya csak egy van
A legfelső emeleti úr épp kilencvenesztendős. Egy évtizede még rendszeresen behívták a régi munkahelyére, ha bonyolult külkereskedelmi ügyet kellett elintézni. Holokauszt-túlélőként nemrégiben is előadásokat tartott egyetemistáknak, akik elcsodálkoztak, hogy miként tud életvidám maradni a letaglózó tematika és a fiatalkori üldöztetés ellenére. A maga szemszögéből nézve megírta a 20. század történetét – németül, mert egyetlen magyar kiadónak sem akaródzott a visszaemlékezést megjelentetnie. Nem jött zavarba amiatt sem, hogy a kéziratot elektronikus formában kérték. Addigra már megtanult bánni a számítógéppel.
Nála egy évvel idősebb fővárosi kortársa nő létére szintén jóban van az új technikával. Amerikában tanuló unokájával hetente e-mailezik. Minden reggel hatkor kel, mert meggyőződése, hogy vállalkozó fia üzletébe az alkalmazottak előtt kell megérkeznie. Igaz, csak félnapos munkát „vállal”, hogy maradjon ereje kártyapartnereivel hetente römizni, meg persze sütni-főzni. Vasárnaponként nála ebédel a fia és az itthon élő unokája. A két meglett férfi ragaszkodásából tudja, neki még dolga van itt. Tévedtek, akik évtizedekkel ezelőtt azt jósolták, rossz vége lesz, hogy agyonajnározza az egy szem gyerekét.
Szibéria is érdekes
A nyolcvankilenc éves hajdani gyámügyi előadó pár hónapja vált munkaadóvá. A falujából alkalmaz egy rendszergazda végzettségű álláskeresőt, aki alkalmi foglalkoztatás keretében digitalizálja az öregúr kézírásos feljegyzéseit. Az elsárgult papírlapok a régmúltat idézik, például a hadifogság éveit, mikor ő volt az egyetlen a sorstársai között, aki, bár maga is megszenvedte a körülményeket, kíváncsi volt Kelet-Szibériára, ahová elhurcolták.
Elsősorban saját történelmi relikviái, ritka könyvei jobb elhelyezése kedvéért szedte a sátorfáját nyolcvan fölött, és gyerekei, barátai legnagyobb megrökönyödésére eldugott, észak-magyarországi vidéki házra cserélte a panellakását. Nappal a kertet, különleges facsemetéit gondozza, fennmaradó idejében a könyveket bújja. A látóideg-sejtjeit sem kímélő agyérgörcse utáni időkben, ha másként nem ment, nagyítóval silabizálta a betűket.
Ingajáratban Budapest és London között
Ingázónk még épphogy „csak” elmúlt nyolcvanéves. 1956-ban, a forradalmi eseményekben részt vállaló egyetemistaként volt kénytelen elhagyni Magyarországot, s most már jó ideje kétlaki. London és Budapest között ingázik, mostanában kocsi helyett repülővel, mert a térde nem bírná a pedálnyomogatást.
A nyarat és a telet ott, a tavaszt és az őszt itt tölti, de mindenhol tudós férje hagyatékát gondozza, rendezi, szakmai tanácskozásokon szólal fel, publikál. A naptárában alig akad üres hely. Angliában „turnusokban” fogadja, gyakran meleg vacsorával várja magyarországi rokonait, barátait, ismerőseit, itthon pedig viszontlátogatja őket. Naprakész a budapesti és – nyilván – a londoni eseményeket illetően.
Mind a négyen egyedül élnek, elváltak vagy özvegyek, mégsem kétségbeesett magányosok. Életbölcsességük szolgálja a jóllétüket. Azzal foglalkoznak, ami kiteljesíti a napjaikat. Szerencsések? Biztosan. Nem gazdagok, de anyagi biztonságban élnek, és koruknak megfelelően egészségesek. Élő példái azon orvosi, pszichológusi véleménynek, amely szerint bizonyos testi bajokkal is könnyebben megbirkózik az, aki jól érzi magát a bőrében.
Még nincs hozzászólás