Mindenütt helytállni
Anyának lenni, vagy kimagaslani a munkánkban? A kettő együtt gyakran csak hatalmas kompromisszumok árán megy. Persze, kivételek mindig vannak – például az Aranyanyu Díj fő támogatójánál is nő ül az egyik vezérigazgatói székben, de hasonló gondokkal kell megküzdeniük a segítőszakmában dolgozó anyáknak is.
Anyaként a munka világában helytállni a lehető legnehezebb dolog, hiszen gyakorlatilag két teljes állást kell nap mint nap vinni. Nem kérdés, hogy melyik ezek közül a fontosabb, ám a nők időről időre szembesülnek azzal, hogy válaszút elé kerülnek: a szívükre hallgatnak, és a gyerekre összpontosítanak, vagy áldozatot hoznak azért, hogy előrébb jussanak a ranglétrán.
Egy közép- és felsővezetőket kereső magyar fejvadász cég toborzási specialistájától megtudtuk: ezen a szinten a nőkkel szemben elvárás, hogy pontosan ugyanannyit dolgozzanak, mint a férfiak. Ha ezt vállalják, nincsenek hátrányos helyzetben az állásinterjúkon. Ilyen magas pozícióban egyébként a nők már jellemzően karrieristák, így nem is jellemző, hogy kibúvókat keresnének.
Nagy Beáta közgazdász-szociológus szerint össze lehet egyeztetni az anyaságot a karrierrel: ezek még erősíthetik is egymást. Csak hát még mindig sok az ezzel kapcsolatos félelem.
„Kutatások azt mutatják, hogy a munkáltatók sokszor megkérdőjelezik a nők megbízhatóságát és elkötelezettségét, mert még mindig úgy gondolják, nekik elsősorban anyaként kellene működniük. Emiatt pedig kialakult az úgynevezett anyasági hátrány. Új munkaerő felvételekor a nőben már a potenciális anyát látják, gyes után nehezebben veszik vissza, alacsonyabb fizetéssel, előléptetéskor pedig a kevésbé megbízható munkaerő csoportjába sorolják. Mindezt tudva már a nők is sokszor visszafogják magunkat, nem bíznak benne, hogy előrébb juthatnak a ranglétrán.”
Nagy Beáta szerint a mai fiatalokon jóval több a nyomás, mint akár a szüleiken: a karrier vagy család kérdése pár évtizede még fel sem merült. „És nem merül fel a férfiak esetében sem, ami furcsa, hiszen ők is egyre jobban vágynának rá, hogy aktív apák lehessenek” – tette hozzá.
Persze, vannak igazi sikertörténetek is. Zolnay Kriszta szegedi patikusból lett az Aranyanyu Díjat is támogató Richter angliai leányvállalatának vezérigazgatója. Háromgyermekes édesanyaként ő soha nem tartotta áldozatnak azt, amikor bizonyos megalkuvásra volt szükség. Ezt úgy tekintette: lemond valamiről, de helyette felépít egy olyan jövőt, ami aztán újabb lehetőséget teremt az egész család számára.
„Egy édesanyának nem kérdés, hogy mi a prioritás. A lényeg, hogy ha valamiről lemondunk, találjunk magyarázatot a magunk számára. Így talán könnyebb, még akkor is, ha akadnak nehéz időszakok. Egyébként a saját életemben is voltak, és biztosan lesznek is pillanatok, amikor »anyai« döntést hozok. Könnyedén lemondtam jó néhány üzleti útról, ha valamelyik gyermekem megbetegedett. Mert akkor és ott úgy gondoltam, hogy anyaként kell helytállnom.”
Zolnay Kriszta szeptember óta dolgozik a szigetországban. Úgy látja, Angliában könnyebb anyaként érvényesülni. „Az állásra jelentkezőktől szigorúan tilos megkérdezni, hány gyerekük van, így ez biztosan nem jelent hátrányt. A legnagyobb vállalatok kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy nők is kerüljenek a vállalati managementbe. Azt hiszem, szép, új világ vár ránk a jövőben, csak hinnünk kell magunkban.”
Még nincs hozzászólás