Miért veszünk össze minden karácsonykor?
Eleinte csak készülődik a karácsony, levél íródik a Jézuskának, amit apának kell majd kézbesíteni, de nem szabad ám elolvasni, mert titok. Az anyukák nagytakarítást rendeznek, ilyenkor sokat és hangosan sírnak, aztán leszaladnak (titokban) lezsírozni a cukrásznál a bejglit, a kifőzdésnél a halászlét, a fodrásznál az időpontot.
A nagymamák előveszik a spórolós borítékot és belesóhajtanak, a nagypapák új elemet tesznek a táncos lábú gagyi télapóba, az apukák zenélős fényfüzért aggatnak az erkélykorlátra (a tavalyit már látta a szomszéd).
Ha mindezzel kész vannak, akkor meg sorban állnak, és ha épp nem állnak sorban, akkor meg lázasan terveznek, apa meg anya, titokban, hogy kinek mit és mennyiért, és majd melyik rokonhoz melyik nap, és hánytól hányig, és ki legyen majd meghíva, és kinek legyen csak írva, és kit kell majd etetni, kit elég csak itatni, és különben is miből.
Aztán apa felhoz a tárolóból egy óriási bőröndöt, ami telis-tele van ajándékkal tavalyról, szépen felcímkézve, hogy Erzsikétől Mikiéknek szeretettel karácsonyra, és anya előkapja a szintén összegyűjtött csomagolópapírokat, meg egy csomó új üdvözlőkártyát, és ügyesen átcímezi az ajándékokat, persze úgy, hogy apa közben figyel, nehogy az kapja, aki adta, vigyázz, a papír sem egyezhet!
És anya közben fogja az ajándéklistát, és boldogan pipál, hogy ennek is megvan, annak is megvan. Titokban.
Aztán apa kilopózik, hogy megvegye a fát, amit a nagy bajuszú fejszés ember kivágott az éjjel, és felköti a nagyszoba ablaka alá, hogy meg ne lássa a gyerek, hisz azt az angyal hozza majd, titokban.
És este anyával a tévét nézve arra gondol, persze csak titokban, hogy fene essen a karácsonyba már megint, hogy az ember már novembertől stresszel, hogy minden rendben menjen, miközben a gatyája megy rá. (Anya meg arra gondol, vajon idén megkapja-e azt a szép kis karkötőt, amelyet kinézett, vagy lejárt testápoló jut-e neki megint.)
Aztán kitör az ünnep, csupa nagybetűvel, és néznek egymásra (meg a testápolóra) apa meg anya, na meg a rokonok, Erzsikék és Joli nénik, hogy szép, szép ez a karácsony, de hol maradt az egész évi szeretet, és nem is titkolják, hogy ez mennyire fáj, hanem odaszurkapiszkálnak egy kicsit, és vummm, már lobban is be az egész felcicomázott hóbelevanc, és lángol, mint a pokol.
Eközben a karácsony nem stresszel, nem piszkál és nem veszekszik, mert úgy van vele, hogy ő bizony akkor is van, ha leég a bejgli, vagy morog a mama. Fénygömböket aggat a kültéri fákra, zúzmarát szór a játszótéri padokra, szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben.
Elmegy az iskolai fenyőünnepségre, hogy újra megnézze a három királyokat, és nem titok, hogy picit meghatódik, amikor igaz ölelést lát.
Még nincs hozzászólás