Mi leszek, ha nagy leszek?
A mai óvodáskorú fiúk pókemberek, a világ megmentői, a kislányok állatorvosok vagy hercegnők akarnak lenni. Általános iskolában aztán változik a helyzet. A kiskamaszok többsége sok pénzt akar keresni. Persze egészen mást mutat egy ilyen felmérés akkor, ha fővárosi jómódú középosztály gyerekei körében végzik, mint akkor, ha egy mondjuk, borsodi kis falu óvodájában kérdezik meg a kicsiket.
Változó vágyaink
1972-ben a televízió Fabula című műsora: Mi leszek, ha nagy leszek? címmel készített egy beszélgetést akkor nyolcadikos gyerekekkel. Azt kérdezték tőlük, hogy emlékeznek-e, mik akartak lenni óvodáskorukban, és mondják, el, hogy most tizennégy évesen mik szeretnének lenni.
A megkérdezett fiúk úgy emlékeztek, hogy óvodásként a következő foglalkozásokat találták vonzónak: csillagász, mert az csak éjjel dolgozik, és reggel addig alszik, amíg akar. Állatidomár, emlékezett egyikük, mert nagyon szerette az állatokat. Egy másik fiú hentes akart lenni, mert imádta a kolbászt, volt, aki focistaként képzelte el a jövőjét, mert jó tudott cselezni. Egy szőke fiú úgy emlékezett, hogy pilóta akart lenni, ezért állandóan körbe-körbe rohangált a lakásban, és úgy berregett, ahogy szerinte a repülőgép berreg.
A fiúk tipikus foglalkozásválasztása a buszvezető volt. Többen is mondták, hogy ezért ha utaztak, mindig a buszvezető fülkéje mögött ültek, mert azt játszották, hogy ők vezetnek. A lányok választott szakmája között leggyakrabban a táncdalénekes, a színésznő, az állatorvos, kutyakozmetikus és a fodrász szerepeltek.
Nyolcadikos korukra legtöbben elbizonytalanodtak. Nem tudták megmondani, hogy mik szeretnének lenni. Erős unszolásra egyikük beismerte, hogy dzsesszdobos, egy lány biztosan tudta, hogy világhírű matematikus, illetve sokan olyan szakmára vágytak, amivel sokat lehet utazni, tehát pilóta, vagy légiutas-kísérők akartak lenni. Gyakran felmerült a vágyott szakmák között a régész, a katona és a kém.
Sok pénz és hírnév
Sajnos mostanában nem készült hasonló kikérdezés, ezért megkíséreltük saját környezetünkben megkérdezni a gyerekeket, mik lesznek, ha megnőnek. Az óvodás fiúk többsége Pókember, Vasember, Harry Potter, Ninja szeretne lenni, de tartja magát a rendőr is. A lányok hercegnők, fodrászok, királykisasszonyok, divattervezők, híres énekesnők szeretnének lenni.
A középiskola első évére jórészt eltűnnek ezek a foglalkozások. A fiúk között sokan vannak olyanok, akik szerint mindegy, csak sok pénzt lehessen keresni. Volt a megkérdezettek között egy fiú, aki híres autóversenyző akart lenni. Egy másik, aki azt mondta, neki jól megy a foci, úgyhogy marad focista. A lányok ebben a korban nem tudják, vagy arról álmodnak, hogy divattervezők, lakberendezők, színésznők, modellek, de legfőképpen híresek akarnak lenni.
Nem reprezentatív felmérésünkből az derült ki, hogy kamaszkorban két fontos legjellemzőbb vágy a sok pénz és a hírnév. Hogy ezeket mivel, hogyan lehet elérni, már nem is annyira fontos. A huszonöt tizenéves megkérdezett között két olyan kislány volt, aki pontosan tudta, hogy számítógépes grafikus, illetve olimpiai bajnok szeretne lenni. Ők mindketten már évek óta sokat is tesznek azért, hogy álmaikat egyszer majd valóra váltsák. Tanultak rajzolni, képzőművészeti gimnáziumba készülnek. Már ötödikes koruk óta mindennap edzésre járnak, és rendszeresen versenyeznek.
Túl sok lehetőség
A pszichológusok úgy látják, hogy a mai gyerekek azért nem tudják eldönteni, hogy mik legyenek felnőttként, és azért választanak nehezen, mert túl sok lehetőségük van. Nagyvárosokban gyakori az iskolaváltás. Sok szülő már az óvodák között is válogat, sőt, előfordul, hogy egyik oviból átviszi egy másikba a gyereket, mert nincs megelégedve az óvónővel vagy a többi gyerekkel.
Iskoláskorban aztán fokozódik a jövés-menés. A gyerekek azt tapasztalják, hogy nem kell feltétlenül kitartani egy iskola, egy szakma mellett. A jobb gimnáziumok már az általános negyedik osztályában kiválogatják a legjobb tanulókat. A válogatás hatodikban folytatódik. A kevésbé jó tanulóknak maradnak a gyengébb gimnáziumok, vagy a szakképzés, mely 14 évesen arra kényszeríti őket, hogy döntsenek, könyvelők, vízvezeték-szerelők lesznek-e vagy kozmetikusok.
Erre ebben a korban a gyerek természetesen nem képes. Ezért bár elmegy valahová tanulni, ha tud, gimnáziumba, és kitolja a választás idejét. Aztán ha felveszik valamelyik egyetemre, sokszor ott is rájön, hogy ő nem is ezt akarta. Igaz, hogy állatorvos akart lenni, de rájött, hogy nemcsak cuki kutyusokat meg cicákat kell gyógyítani, de felfúvódott teheneket és lovakat is. Igaz, hogy régész akart lenni, de azzal nem számolt, hogy a tűző napon, iszonyú porban térdelve, apró csontokat kell majd egész nap mókusecsettel tisztogatni, miközben folyik a hátán az izzadság.
Így aztán kevés emberből lesz az, ami gyerekként szeretett volna lenni. Sok fiatal még a harmincas éveiben is azt a foglalkozást keresi, amelyik megfelelne neki, s valahogy nem találja.
Miből lesz a cserebogár
Volt a BBC-nek egy kitűnő sorozata. Az volt a címe: Miből lesz a cserebogár. A sorozat egy kutatási program bemutatása volt. A film gyerekpszichológus készítői 2000-ben 22 olyan családot kezdtek tanulmányozni, melyben abban az évben gyermek született. A forgatócsoport azt örökítette meg, hogy miként zajlik a fejlődés, mitől leszünk olyan felnőttekké, amilyenekké leszünk.
Olyan kérdésekkel foglalkozott, hogy a fejlődés során e gyerekeknél miként alakul a félénkség és magabiztosság, a tisztességtelenség, a nyelvi fejlődés. Mi a siker titka, mikortól kezdenek a gyermekek hazudni, Mitől nagyobb egyesek képzelőereje és kreativitása?
A sorozatból kiderült, hogy az a gyerek lesz az életben sikeresebb, amelyik egy későbbi cél elérése érdekében képes lemondani a pillanatnyi nyereségről. A kísérletben a részt vevő gyerekek választhattak, hogy azonnal megkapnak egy kocka csokoládét, vagy lemondanak róla, és akkor egy óra múlva megkapják az egész táblát. Az a gyerek, amelyik képes volt lemondani arról, hogy most azonnal bekaphassa az egy szem csokit, később jobban teljesített az iskolában. Pontosabban meg tudta mondani, hogy mi lesz, ha nagy lesz, s ez a sorozat forgatásának huszonkét éve alatt sem változott.
Sok múlik a szülőkön
Ha a szülő elfogadja és támogatja gyermeke elképzelését arról, hogy mi szeretne lenni, merre szeretne menni, elképzelhető, hogy sikerül álmait megvalósítani. Sok esetben azonban a szülő úgy gondolja, hogy ő jobban tudja, mi lenne jó az ő gyerekének, milyen sportot válasszon, milyen iskolába menjen. Ilyenkor sok kreatív energia elvész, de rendszerint nem múlik el teljesen. Előfordulhat, hogy a gyerekkori álomból a késői felnőtt, sőt esetleg nyugdíjaskorban lesz valóság.
Még nincs hozzászólás