Mi lesz veletek, Zék és Alfák?
Amikor a mai tíz-tizenöt évesekről beszélünk, legyünk szülők vagy nagyszülők, fojtogató szorongást érzünk. Tehetetlenséget. Mi lesz ebből az örökös kütyünyomogatásból, ebből a virtuális térben létezésből, ebből a személyeskapcsolatok-nélküliségből?
Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, akik nem olvasnak, nem köszönnek, és nem érdekli őket a kemény munka? Természetesen ez nem mindegyikükre igaz. Csak majdnem.
A Zék és az olvasás
Ma Magyarországon hat generáció él egyszerre, de sokszor úgy tűnik, hogy nem együtt, inkább egymás mellett. S mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnék, egyszerűen nem értik egymást.
Az 1946–1964 között született, úgynevezett Baby Boomerek számára például egy lakás elképzelhetetlen volt könyvek nélkül. Lehet, hogy csak dísznek volt a könyvespolcon a Jókai-összes, és ronggyá csak a krimiket olvasták, akkor is értéknek tekintették a könyvet, és szégyennek a műveletlenséget. Ők, a mai 2000 után született nemzedékek nagyszülei, szörnyülködve mesélik egymásnak, hogy a mai fiatalok nem olvasnak.
Pedig dehogynem! Csak máshogyan és mást. Egyetlen korban sem olvastak annyit, hiszen a chat-, az e-mail-, az sms-, a Facebook-bejegyzések és kommentek mind betűből vannak. Ezeket mind el kell olvasniuk, és tudni kell reagálni rájuk, feldolgozni őket.
Amikor régi lakásunkból a mai kisebbe költöztünk a sok ezer kötetes könyvtárunkat nem tudtuk magunkkal hozni. Kihívtuk hát a központi antikváriumot, hogy vegye meg a könyveket. Nagyon keveset vittek el. Hiszen az előző (ki emlékszik már rá) rendszerben egy-egy könyvet sok tíz-, olykor sok százezer példányban adtak ki, és nagyon olcsón árulták.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 4. számának 6. oldalán!)
Még nincs hozzászólás