Mi legyen egy női RIDIKÜLben 2016-ban?
„A humornak ünnepnek kellene lennie – mondja a Ridikül nevetésről, nevettetésről szóló műsorának felvétele előtt Aranyosi Péter humorista. – A mosoly, a közös nevetés összekovácsolja az embereket, feloldja a feszültséget, sőt, még gyógyít is.
Ezért, ha most azt kérdezi tőlem, mi legyen az új évben feltétlenül egy női ridikülben, természetesen azt válaszolom, hogy először is nagy adag kacagás. Az kis helyen is elfér, és az sem baj, ha kihallatszik abból a női táskából. Hadd legyen másnak is jó kedve, nem csak annak, aki belekukkant. Remélem, lesz 2016-ban kitartás is abban a táskában, s legalább annyi türelem, hogy a sok bolond férfit elviseljék a hölgyek.
Kell pénz is a ridikülbe, mert a nők önbecsülését a pénztelenség aláássa, s annak mindenki kárát látja. Persze, nem baj, ha abból a pénzből ránk is költenek! No, nem direkt módon, hanem rafináltan, ügyesen.
Elmondom, mire gondolok: az én feleségem az a fajta nő, akinek ha adok tízezer forintot, hogy költse el, ő vesz magának egy fekete pólót, egy könyvet, és visszaad ötezret. Apám azt mondja, hogy csodálatos feleségem van. Én meg néha arra gondolok, hogy egy csipkés hálóingnek mennyivel jobban örülnék...
Ha ajánlhatom, legyen fitneszbérlet és könnyű színházi szórakozásra szóló bérlet is a ridikülben; a tragédiát kerüljük inkább, a vígjáték a mai nehéz időkben jobban hiányzik. Határidőnapló is legyen benne, de ne túl sok bejegyzéssel – jobb, ha a férj igénye szerint telik meg.
Már most be lehet jegyezni például a foci-Eb időpontját. S ha erre gondolok, azt hiszem, hasznos lenne abban a táskában egy borotvahab is, amivel a nők vonalat tudnak rajzolni a fűbe, hogy a férjek gyakorolhassanak sorfalat állni. Ezzel még jobban beleélhetnék magukat a játékba, s a ridikülből előkerülő síp hívó hangjára engedelmesen mennének ők is vacsorázni. Az emberi szó úgyis elszáll majd a fülük mellett.
Rúzs? Pláne kettő? Kézkrém, háromféle alapozó és korrektor? Felesleges. Egy csomag kézfrissítő törlőkendő? Minek? Se műtétet nem fognak végezni egy étteremben, se kétszáz menekült szír gyereknek nem fogják megmosni a kezét. A tollat meg hiába is mondom, azt úgyis kifelejtik.
De a legeslegfontosabb mégis az, hogy legyen még abban a RIDIKÜLben sok szeretet. Ha jól bánnak vele, az is árad, mint a kacagás, s minél több ember osztozik rajta, annál több lesz belőle – fura jószág, de éppen így a jó!"
Még nincs hozzászólás