Mezítlábas szellemi torna

2014. április 29. | Írta: Sárdi Krisztina

Amikor Tóth Enikő színésznő először beszélt a Ridikülben arról, hogy NIÁzni jár, felkaptuk a fejünket. Mi a NIA? Úgy hangzik, mint valami új kreatív-művészeti tanfolyam, a rajzolós fajtából, tudják, amire a kuponos hírlevelekben óriási kedvezményeket ajánlanak. De lehetne akár keleti meditációs tréning-szerűség is.

Egy kies, napsütéses-madárcsicsergős tavaszi reggelen kiderült, a NIA talán az egyik legjobb mozgásforma, amit valaha kitaláltak.

E sorok írója, miután abbahagyta a sportolást, sokféle edzésformát kipróbált már, a zumbától a hip-hopon, a callaneticsen és a futáson keresztül a port de bras-ig, nem túl sok sikerrel. Hol az órarenddel volt probléma, hol a túl sok résztvevővel vagy éppen túl kevéssel. Hol az edzés intenzitása nem volt megfelelő (nem elég „pörgős”, vagy nagyon lassú), de előfordult olyan is, a mozdulatokat nem tudta követni, olyan bonyolult és gyors volt a koreográfia. Illetve rájött, hogy az egyszerű tornafajtákon, aerobic-edzéseken halálra unja magát – ha pedig nem érzi jól magát az ember lánya, miközben mozog, akkor mi értelme az egésznek?

Táncolj, mert jó

Nos, életem első NIA-óráján (ami igazából másfél óra) mindent megkaptam, amit az eddigi edzés/mozgásformáktól elvártam.

Tánc és torna egyben, tehát megszabadít az egyszerű fitness-edzések izzadságszagú, teljesítményorientált légkörétől (amit én személy szerint ki nem állhatok). Résztvevőit tényleg a mozgás, a tánc öröme motiválja, hogy miközben erősödik az állóképességük, és javul a mozgáskoordinációjuk, jól is érezzék magukat – megszabadulva a mindennapok nyűgétől, a problémáktól, a rájuk váró feladatoktól. Ez már a terembe lépve kiderül, amikor mindenki mosolyogva, kedvesen, nevetve fogadja (igen, reggel 9-kor!) a betolakodó, újonc újságírót.

Aztán, amikor Eőry Enikő, kék öves NIA-oktató megkér, hogy vegyem le a zoknimat – táncórára készültem, de nincs gyakorlócipőm, így marad a vastag-tapadós zokni –, mert mezítláb táncolunk (micsoda?), rögtön elfog a lelkesedés, érzem, ez jó lesz. Ami nem véletlen, mert a mezítlábasság egy kicsit a gyermekkori gondtalan időket hozza vissza – felszabadít a kötöttségektől, kényelmetlenségektől.

Arról nem beszélve, hogy így tényleg érezzük a lábunk alatt a talajt, ami a NIÁ-nál nagyon fontos szempont: az érzékelés, a tapintás, a fogás, annak felfedezése, hogy a testünk mi magunk vagyunk. Annak megtapasztalása, hogy itt és most mire vagyok képes, illetve hogy hol vannak a határaim, mi az, amit nem tudok megtenni. Vajon szembe tudsz-e nézni önmagaddal? – sugallja a tükör. „Ezt nem mindenki meri megtenni – mondja Enikő. – A tükör az elején többeket nagyon zavar, ilyenkor azt szoktam javasolni, ha könnyebbség, egy darabig táncoljanak csukott szemmel. Akkor nézz bele a tükörbe, amikor képes vagy rá.”

Ez utóbbi pedig nemcsak a tükörre, hanem az egész órára érvényes. „Ha fáj, ne csináld. Ha kimerültél, szapora a pulzusod, ha nem bírod, csináld lassan. A lényeg, hogy táncolj, mozogj, úgy, ahogy neked jó” – foglalja össze a szükséges tudnivalókat Enikő.

Szellemi torna

Ez már önmagában elég jól hangzik, nem? „Végre egy hely, ahol senki nem fog csúnyán nézni rád, ha elrontod” – gondolom magamban, miközben Enikő elmondja, hogy a mai alkalommal az idegrendszerrel fogunk foglalkozni, a jobb és a bal agyféltekét egyaránt kihasználó koreográfiákkal. „Minden órán más-más a téma – mesélik később a lányok az öltözőben. – Hol az idegrendszer vagy a gerinc, hol különböző érzelmek, vagy a stresszkezelés”.

Így tehát ez a mozgás tulajdonképpen terápia is: a különböző mozdulatokon keresztül segít megismerni, előhozni, felismerni vagy éppen megoldani a problémáinkat. Amikor éppen a levegőbe bokszolunk, nyugodtan lehet kiabálni, fújtatni, és odaképzelni a hülye főnökünk fejét. Jó érzés kicsit elveszíteni az állandó kontrollt, miközben becsukott szemmel forgunk. Két kézzel fogni a fejünket, és a hullámzó mozgás közepette „kijajgatni” belőle minden problémánkat, legyen szó pasiról, gyerekekről. Talán nem véletlen, hogy a NIÁ-t rendszeresen űzőktől sok olyan történetet hallani, hogy miután elkezdték, szépen lassan megoldódtak a szakmai, magánéleti válságaik – sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek.

Mindent átmozgat

És szebbek, illetve egészségesebbek is, mert mégiscsak egy mozgásformáról beszélünk. A heti egyszer vagy kétszer végigtáncolt másfél óra pedig meglátszik a vonalainkon is. Elsőre nem tűnik izzasztónak, hiszen tánc (nem ugrálunk, hasizmozunk vagy futunk folyamatosan), ugyanakkor változó intenzitású kardiomozgás, ami a zsírégetés szempontjából a legjobb, valamint minden apró ízületet, porcikát átmozgat. A másnapi izomláz tehát garantált.

Ha valakinek mindez nem lenne elég, a tánc mellé rendkívül jó zenék is társulnak: latinos és indiai dallamokra mozgunk, törzsi dobok ütemére vagy slágerekre (például a Flashdance filmzenéjére), amiket nyugodtan lehet teli torokból énekelni, ha bírjuk szusszal, nem fognak ránk szólni.

Mi a legjobb az egészben? Maga az egész!

Címkék: nia, táncos torna nőknek, mozgás, kardio, relaxál, egészséges életmód