Mennyire engeded, hogy a spiritualitás hasson rád?
A spiritualitás sokféle módon hat a lelkünkre. Vannak, akik nem hisznek dogmákban, egyszerűen csak érzik, hogy egy náluk hatalmasabb erő jelen van az életükben, és talán segít a bajban. Aztán vannak, akik egy-egy vallás szabályait betartva érzik magukat biztonságban. És vannak, akik mindenben a spirituális erő jelenlétét érzik, felhőket értelmeznek, számokat elemeznek, álmokat fejtenek, hisznek a csillagok hatalmában, a Hold változásában, és különféle orákulumoktól, kártyától, ólomtól várják a választ arra, hogyan alakul a sorsuk.
De szinte mindegy, melyik formáját engedjük közel magunkhoz a spiritualitásnak, egy magasabb rendű, titokzatos erő mindenképp jelen van az életünkben, még akkor is, ha sosem tapasztaltuk. A nagy vallások szent iratai, emelkedett emberek, próféták jóslatai, szentek történetei bizonyítják ennek a gyönyörű létezőnek az igazát.
Aki hisz, nincs egyedül
Azt mondják, a hívő ember szerencsés, higgyen bármiben. Mert akinek hite van, az sosincs egyedül. Az akármekkora bajban van is, mindig számíthat egy láthatatlan erő védelmére, egy ölelésre, simogatásra, melyet a test nem érez, csak a lélek. Aki hisz, az bízhat, reménykedhet, és minél erősebben hisz, annál esélyesebb, hogy megmenekül.
Bízol a hitedben?
Persze, eldönteni nem lehet, hogy mostantól hiszünk, és kész. A hit óriási áldás, talán nincs is nagyobb ajándék, mint a bizonyosság, hogy tartozunk valakihez, aki bár láthatatlan, mégis végtelen. A csodálatos, sejtelmes, néhol félelmetes, mégis erős erdőrészletek segítenek megismerni önmagunk viszonyát a spiritualitáshoz.
Segítenek abban, hogy megértsük, jelen van-e a lelkünkben az a varázslatos lehetőség, amit hitnek hívunk, és ha jelen van, eléggé bízunk-e benne, eléggé átadjuk-e magunkat, életünket az erejének. Az erdőrészletek mind utalnak valamire, egy-egy titkos tulajdonságunkra, amely elárulja, mennyire erős a hitünk.
Minél jobban bízunk, annál könnyedebb, csodálatosabb lehet az életünk, és ami szintén nagyon fontos, annál jobb emberek leszünk, hiszen aki átengedi magát felsőbb erőknek, annak nem lesz többé igénye arra, hogy önérdekből rosszat cselekedjék.
Ne a szépet, a vonzót keresd!
A három erdőábrázolás közül egyet kell kiválasztani, méghozzá azt, amelyik a legközelebb áll az aktuális hangulatunkhoz, érzéseinkhez. Ne azt, amelyik a legszebb, hanem azt, amelyik a leginkább vonzza a tekintetünket. Ne gondolkozzunk, melyiket is válasszuk, mert agyunk jobb féltekéje nem agyal, hanem érez. A gondokozás, számítás, mérlegelés a bal agyfélteke dolga, de most nincs rá szükségünk.
Segít a kép kiválasztásában, ha relaxáltunk, sőt, meditáltunk előtte, ha egy csendes szobában ülünk, ahol nem zavarnak meg, és ha engedjük, hogy a tekintetünk egyszerűen csak megnyugodjon abban az erdőben, amelyikben szeretne, még akkor is, ha gondolkodó agyunk számára félelmetesnek tűnik.
Lehetséges, hogy ma a napfényes erdőt választjuk, jövő héten pedig egy borongósabbat. Ennek az az oka, hogy az ember hangulata változik, de remélhetőleg a hite ereje nem. Szabad néha szomorúnak lenni, ugyanakkor ha a hitünk mozdíthatatlan, a remény előbb-utóbb kirángat a búbánatból.
1. Komor erdő utak és fények nélkül
Ha ez a kép vonzza a tekinteted, a szellemiséged a rendszabályok híve. Általában a fegyelmet tartod a legfontosabbnak az életben, nem is érzed biztonságban magad, ha lazábban kezeled a dolgokat, ha megszeged a szabályokat. Ha hívő vagy, valószínűleg tartod magad a dogmákhoz, fegyelemmel és átgondoltan teszed a kötelességeidet, és szinte sosem engedsz meg magadnak egy kis bolondságot, örömöt.
Abban hiszel, hogy ez az élet a kötelességek, a munka terepe, a jutalom mindezért majd a túlvilágon vár rád. Csakhogy a játékosságot, az örömöt, a nevetést is belénk plántálták, mert ha soha nem pihen, nem lazít a lelkünk, könnyen elfárad, elfásul, és a kötelezettségeket sem tudjuk már lelkesen végezni. Szabad olykor nevetni, bolondozni, játszani! Ajándékozd meg a szeretteidet, embertársaidat néha egy mosollyal, nevetéssel, mert a vidámság gyógyít.
2. Sejtelmes, árnyas erdő, lebegő párával
Gyerekkorunkban ilyen rengeteget képzeltünk el, ha arról olvastunk, hogy Jancsi és Juliska eltévedt az erdőben, a fák mögül kísértetek lesték őket, az odvakból rémes hangú baglyok rikácsoltak… Szentimentalitás jellemzi a hitedet, a bibliai szövegeket hajlamos vagy megszínezni romantikus csodarészletekkel.
Hiszel az angyalokban, a boszorkányokban, a szemmel verésben, a tenyérjóslásban, de a szíved mélyén tudod, hogy mindez csak játék, a lényeg maga a létezés csodája, ahogy ennek az erdőnek a fái is megcsillantják a ragyogó nap fényét a kérgükön.
A vaksötét és a vakító ragyogás egyszerre talál helyet a szívedben, és ez éltet téged. Soha nem hagy el a remény, biztosan tudod, hogy minden keserűség és bánat pillanatok alatt eltűnik, ha a fénysugárra koncentrálunk, ráadásul a Szentlélek mindig velünk van, akár az angyalok, akár egy jó szellem, akár a fák közt kavargó hófehér pára képében.
3. Varázserdő fényzuhogással
Nem rettensz meg a sötéttől, a szakadékoktól, a homálytól, az árnyaktól. Olyan mély és tántoríthatatlan a hited, hogy még a fizika törvényeinél is erősebbnek véled, és igazad is van. Most, hogy már kiválasztottad ezt a képet, nézd meg jobban! A jobb oldali fák között mintha volna egy tükör, amely megismétli a képnek ezt a részletét.
A földön lévő mélyedések, az összeérő fatörzsek elárulják, hogy a fotó tükrözéssel készült, de ez kicsit sem zavar téged. Számodra hihető a csak a kép feléig áttörő napsugarak csíkja éppúgy, ahogy az egymásra másolódó fatörzsek, mert bármit elhiszel, ami a lelkednek szépséget, erőt ad.
Az is elképzelhető, hogy az élet nem tartogat lépten-nyomon ilyen csodákat, de te mégis csodákat fogsz látni, mert a te szemed nyitva van, és hívja, várja, kéri a láthatatlan valóságot. Örülj ennek, bízz magadban, higgy a hitednek, és adj belőle másoknak is.
Még nincs hozzászólás