Menni vagy maradni?
Magyarország lakosságának jelenleg két nagy csoportja van: azok, akik külföldön élnek és dolgoznak, vagy éppen ezt tervezik, míg a többiek inkább itthon maradnak, és idehaza csinálnak karriert.
László Emília csinos, fiatal nő, akinek látszólag mindene megvolt: szép külső, jól fizető munka és felfelé ívelő karrier. Mégsem érezte teljesnek az életét, Dublinban azonban megtalálta a számítását. „Közgazdász végzettségem van, az évek folyamán többféle cégnél dolgoztam. A karrieremet egy reklámajándékokkal foglalkozó vállalatnál kezdtem, majd beléptem a multik világába. Magyarországon az első multis élményem egy alkoholos italokat forgalmazó céghez fűződik, innen mentem tovább az IBM pénzügyi osztályára, majd egy tiszavirág életű utolsó próbálkozás erejéig egy multinacionális mobilszolgáltatónál helyezkedtem el, szintén pénzügyi osztályon. Sajnos ez a legutóbbi nagyon rossz döntés volt, viharos egészségromláshoz vezetett az a fajta terror, ami végül is a külföldre költözésemet eredményezte.
A testvéremnek nagyon sokat köszönhetek, aki Dublinban él, mert amikor besokalltam az itthoni körülményektől, beajánlott egy háztartási elektromos készülékeket gyártó nemzetközi céghez – később egy multi gyógyszergyárnál, és a világ legnagyobb üdítőgyártó cégénél is dolgoztam.
A jógával tíz éve ismerkedtem meg, akkor nem nyűgözött le a dolog. Nyolc évvel később ismét a lelki békémet keresve többfajta jógát is kipróbáltam, végül egy nagyon rokonszenves, profi tanárnál kötöttem ki. Arra biztatott, hogy végezzem el a tanárképző tréninget. A jól fizető állásomat egy felismerés miatt hagytam el. Haszontalannak éreztem magam.
Féltem, belekényszerülök abba, hogy tíz év múlva is ezt csináljam. Időközben azonban a hozzáállásom változott, és természetesen ezt is a jóga filozófiájának köszönhetem. Ebből kifolyólag a jóga számomra küldetés, aki nyitott rá, azzal szívesen foglalkozom. Jelenleg fél lábbal az irodában dolgozom, viszont a másik felem a jóga ismertetésén és tanulmányozásán munkálkodik.”
Mohamed Fatima hazánk egyik legnépszerűbb énekesnője. A Fekete Vonat feloszlása után sokáig nem hallottunk róla itthon, nem véletlenül: külföldön dolgozott évekig, viszont a szíve visszahúzta Magyarországra. „Amikor befutott a Fekete Vonat, akkor még mindannyian gyerekek, tizenhat évesek voltunk. A szakmában úgy ismertek minket, mint szétszórt, rossz tinédzsereket. Habár ez valamennyire fedte a valóságot, mégis be akartam bizonyítani magamnak, hogy nem így van. A saját lábamra akartam állni. Németországot és Hollandiát is megjártam, mielőtt Londonban kötöttem volna ki.
Bébiszitterkedtem – amit nagyon szerettem, hiszen imádom a gyerekeket –, illetve házvezetőnő voltam. Egy nap felhívott egy Angliában élő barátom, hogy az egyik szállodába recepcióst keresnek, én pedig boldogan elvállaltam a munkát. Négy évig éltem Londonban, és nemcsak a jó oldalát ismertem meg a városnak, hanem a rosszat is. Sokan azt hiszik itthon, hogy könnyű ott az élet, pedig ugyanúgy meg kell dolgozni a pénzért, és az árak is magasabbak. Egy idő után honvágyam lett, és nagyon hiányzott már a családom, valamint szerettem volna megint komolyabban foglalkozni a zenével, habár a kintlétem alatt folyamatosan írtam dalokat, ezekből felvettünk egyet-kettőt, illetve fellépéseim is voltak.
A mostani menedzserem, Kiss Áron mindvégig hitt bennem, és amikor visszajöttem, támogatott a zenei karrierem újrakezdésében – ekkor indultam el a Voice-ban. Viszont más céljaim is voltak a visszatéréssel: szerettem volna örömet szerezni a dalaimmal, mosolyt csalni az emberek arcára. A Ragyog a szívem című számomat akkor írtam, amikor nagyon boldog voltam, és úgy gondolom, ezt az érzést sikerült átadnom a dalon keresztül, hiszen akárhol eléneklem, mosolyognak az emberek.”
Még nincs hozzászólás