Menekülésünk útvonalai
Egyre többen vagyunk, akik úgy érezzük: nem szeretnénk örökké úgy élni, ahogyan éppen élünk. Mert nem szeretjük a munkánkat, elegünk van a melegből, a zajból, a forgalomból, a ránk zúduló sok fölösleges információból, a reklámokból, az ezerszer megismételt filmeket játszó tévécsatornákból, a rohanásból. Váltani akarunk. De hogyan?
Menekülés a nagyvárosból
A mai, városi ember egyik leggyakoribb sóhaja: milyen jó lenne vidékre költözni! Csend, kert, lassúbb élet, barátságosabb emberek. Milyen jó, ha meg lehet állni a bolt előtt, ahová vásárolni megyünk. Nem kell parkolóhelyet keresni, vagyont fizetni érte. Igaz, nincs akkora választék, mint a városi multiknál, de nem kell gyorsabban pakolni a megvásárolt árut, mint amilyen gyorsan a pénztáros lehúzza, ellenkezőleg, jól meg lehet beszélni vele mind a fontos dolgokat.
A városi zaj, a dugók, a tömegközlekedés, a hatalmas bérházak, a kellemetlen szomszédok, a csatornaszagú, szemetes utcák, a zsúfolt lakások ugyan kinek hiányoznak… A statisztikák szerint a magyarok 42%-a gondolkodott már azon, hogy kisebb településre költözzön, és a fiatal családok körében különösen erős ez a trend.
Persze elköltözni nem olyan egyszerű. Hiszen amíg dolgozunk, fontos a munkalehetőség, általában az infrastruktúra, amíg a gyerek kicsi, az óvodák, iskolák, idősebb korban az orvosi ellátás. Ezért egyre többen választják a ’félmegoldást’: megtartják a városi munkát, a városi iskolát, de kiköltöznek az agglomerációba. Ehhez autó kell, és jó idegek, hiszen a nagyvárosokba reggelenként bejutni, esténként kiautózni onnan egyre nehezebb.
Menekülés a túl sok információ elől
Vajon tényleg mindig, mindenről tudnunk kell? A kaliforniai erdőtüzekről, a Nyíregyházán született bébi mókusokról? Azonnal értesülnünk kell az árfolyamváltozásról, a politikai botrányokról, a helyi háborúkról, arról, hogy ki mit foglalt el, hány embert ölt meg, foglalt vissza, ejtett túszul. Valóban azonnal meg kell tudnunk, hogy melyik celeb éppen mit mondott, mi a véleménye bármiről, bárkiről? Az internetről, az okostelefonokról ránk zúduló folyamatos értesítések, üzenetek, sms-ek, a közösségi médiából kiömlő teljesen fölösleges és sokszor vállalhatatlan posztok az agyunkra mennek.
Nem csoda, hogy egyre többen érzik túlterheltnek magukat. A digitális detox már nem luxus, hanem szükséglet. Egy brit kutatás szerint a felnőttek közel 30%-a próbálta már csökkenteni a közösségi média idejét, sokan pedig teljesen le is törölték az alkalmazásokat a telefonjukról. Magyarországon is nő a ’digitális böjt’ népszerűsége: a hétvégi offline napok, a kijelzőmentes esték. De legyünk őszinték, nem könnyű leszokni arról, hogy azonnal ugorjunk, ha jelez a telefon.
Menekülés az egyhangú munkából
Az, hogy valaki a munkáját unalmasnak, kiüresítőnek érzi, egyáltalán nem ritka. Még az olyan esetekben sem, amikor alapvetően szeretjük a munkánkat, egy idő után eljön az ’elég volt’ érzés. A mai világ is arra hajt, hogy változtass, ne ragadj bele a megszokottba, hagyd el a komfortzónádat, próbáld ki más területeken is magad. Ez a szerencsésebb helyzetben lévő fiataloknak jól megy. Ők percig sem gondolkoznak, ha nem felel meg nekik a fizetés, a munka, mennek tovább.
Persze csak a nagyvárosokban van ez így, ahol sok munkalehetőség van. És csak a megfelelő képzettségűek számára. Az alacsony iskolai végzettség esetén, a nagyvárosoktól távol fekvő településeken persze nincs hová menekülni. Nem véletlenül növekszik ezeken a helyeken az olcsó, szintetikusdrog-használat, mely szintén menekülés. Sajnos. Egy felmérés szerint a magyar munkavállalók közel fele gondolkodott már munkahelyváltáson az elmúlt egy évben.
Menekülés a ránk zúduló reklámok elől
Legyünk bárhol, az utcán, a buszon, a tévé előtt vagy az interneten, a reklámok elől nincs menekvés. Egy filmet, bármilyen tv-műsort, vetélkedőt, beszélgetést, egyetlen tartalmat sem lehet megnézni anélkül, hogy félóránként meg ne szakítanák negyedórás reklámokkal. Az állandó fogyasztásra ösztönzés sokakban szorongást kelt.
Nem csoda, hogy egyre többen mondanak nemet, reklámblokkolót használnak, előfizetnek reklámmentes streamingre, vagy úgy osztják be az idejüket, hogy az esti film reklámszüneteiben főznek, ágyaznak vagy ellenőrzik a gyerek leckéjét. De ma már van egy népszerű irányzat, a minimalizmus. Lényege a kevesebb tárgy, egyszerűbb élet, tudatosabb vásárlás. A menekülés itt nem fizikai, hanem lelki próba, mely arra irányul, hogy megszabaduljunk az állandó ’kell’ érzésétől.
Menekülés a rohanó életmódból
A ’nincs időm semmire’ érzés szinte népbetegség. A mindennapi rohanásból sokan próbálnak kitörni: lassúbb tempót választanak, beiktatják a ’semmittevés’ óráit, vagy éppen tudatosan váltanak alacsonyabb sebességre. Persze ez nem mindig elhatározás kérdése, hiszen sokszor azért hajtunk, azért dolgozunk még este tízkor is, azért válaszolunk az e-mailekre, sms-ekre, mert féltjük a munkánkat, mert elvárja tőlünk a cégünk, mert másként nem tudnánk megélni, eltartani a családot.
Igaz, hogy az úgynevezett ’slow living’ mozgalom Nyugat-Európában már széles körben elterjedt, jelmondata, hogy nem kell minden pillanatban tenni valamit, elég a pillanatot megélni is. Magyarországon is egyre többen keresik a lassúbb ritmust, s ha tehetik beiktatják még hétköznapjaikba is a sétát, kertészkedést, a személyes baráti találkozásokat.
Menekülés a mérgező kapcsolatokból
Talán a legnehezebb elmenekülni egy olyan helyzetből, amikor valakinek a környezete, a párkapcsolata, munkahelye, főnöke mérgező. Ilyenkor még az előzőeknél is nagyobb bátorság kell a határok meghúzásához, a szakításhoz, a meneküléshez.
Pedig a mérgező kapcsolatok megbetegítenek, az állandó stresszhelyzetek, melyeket egy rossz főnök örökös elégedetlensége, kritizálása, egy rossz párkapcsolat frusztrációja okoz, állandó szorongáshoz, asztmához, sőt daganatok kialakulásához is vezethet. Éppen ezért lenne nagyon fontos az állandó bántás, a folytonos kritizálás, megalázás, fenyegetés elől elmenekülni. Az ilyen helyzetből, mérgező kapcsolatból, rossz munkahelyről kilépni szó szerint életmentő lehet.
Mit mond a pszichológus?
A pszichológusok szerint fontos különbséget tenni a gyors, pánikszerű menekülés és a tudatos váltás között. Az előbbi rövid távon ugyan megkönnyebbülést hozhat, de ritkán oldja meg a problémát. Az utóbbihoz idő, önismeret és tervezés kell. A menekülés nem gyengeség, hanem annak felismerése, hogy valami nem működik, és az a bátorság, hogy elindulunk másfelé.
Lehet ez egy új otthon, egy csendesebb ritmus, egy reklámmentes délután, vagy éppen egy új, kapcsolat nélküli élet. A legjobb, ha apró lépésekben próbálunk ki új irányokat, és közben figyeljük a hatásukat.
Mi az a minimalizmus?
A minimalizmus nem önsanyargatás, nem arról szól, hogy le kell mondani mindenről, hanem tudatos választás. Csak azt tartom meg az életemben, aminek valódi értéke van. A felesleges kacatokat, az állandó vásárlási kényszert elengedem.
A minimalizmus a 20. század közepén művészeti és design irányzatként indult, melynek lényegük a letisztult formák, egyszerűség, voltak. Az elmúlt évtizedekben életmódmozgalommá nőtte ki magát. A fogyasztói társadalom túlzásaival szemben kínál alternatívát. Azt hirdeti, hogy nem attól leszünk boldogok, ha mindent birtoklunk, hanem ha megtanuljuk, mi az, ami elég.
Nem arról van szó, hogy mindent ki kell dobni. Inkább arról, hogy kérdéseket tegyünk fel. Valóban szükségem van erre? Okoz-e örömöt nekem? Hozzátesz az életemhez? Ha nem, akkor minek?
Hogyan működik a fogyasztói társadalom?
A fogyasztói társadalom lényege, hogy soha ne legyünk elégedettek azzal, amink van. A reklámok és marketinggépezetek folyamatosan új vágyakat keltenek bennünk. Azt sugallják, hogy a telefonod már elavult, a cipőd nem trendi, a konyhád korszerűtlen.
A lényeg nem az, hogy valóban szükséged van-e valamire, hanem hogy úgy érezd, nélküle kevesebb vagy. Ez az állandó ösztönzés pörgeti a gazdaságot, minél többet vásárolunk, annál jobban növekednek a cégek. Csakhogy közben mi magunk a futószalagon találjuk magunkat, mindig egy újabb tárgy, élmény, szolgáltatás hajszolásában.
A fogyasztói társadalom egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben állandó növekedést vár el a gazdaságtól, a bolygónk erőforrásait tönkreteszi. Minden újabb vásárlás, minden új kütyü, ruhadarab vagy utazás nyersanyagokat, energiát és vizet igényel, olyan tempóban, amit a Föld már nem bír követni. Évente kb. 92 millió tonna textilhulladék keletkezik a divatipar miatt, miközben a gyártás hatalmas víz- és vegyszerfelhasználással jár.
A világ évente 50 millió tonna e-hulladékot termel, aminek nagyobb része nem hasznosul újra. Az állandó fogyasztás pörgeti a közlekedést és az ipart, miközben a szén-, gáz- és olajkészletek kimerülnek, az éghajlatváltozás pedig gyorsul. A fogyasztói társadalom tehát nemcsak a pénztárcánkat, a lelkünket emészti fel, hanem a jövő generációk életének feltételeit is.
Még nincs hozzászólás