Megvalósult álom
Szabó Patrícia megvalósította sok kisgyerekes anyuka álmát: otthonról dolgozik, a kétéves kislánya mellett. Vagyis nem pont mellette, ahogy elmondta mert az nem megy. Bármennyire szeretnénk is.
„Erős koncentráció és fegyelem szükséges ahhoz, hogy tudjak otthon dolgozni, ezt nem tagadom. Szerencsére az én munkám legfontosabb eszköze a laptop, és azt bármikor, bárhol föl lehet ütni, csak nagyon oda kell figyelni, hogy én írjak, és ne a gyerek.
Nem mindig sikerül, most éppen a H betű hiányzik a billentyűzetemről… Úgy oldom meg, hogy addig dolgozom, amíg Rozi bölcsiben van. Utána, ha muszáj valamit csinálnom, csak a nagyon rövid e-mailekre vállalkozom, ékezetek és nagybetűk nélkül.
Minden időt kihasználok – például általában tömegközlekedéssel járok, és az utazás alatt is szervezek, telefonálok, e-mailezek – ezt még Amerikában tanultam a főnökömtől. Én egy munkagép vagyok, nincs gondom a hatékonysággal, inkább nem is eszem, ha dolgozom, de soha nem csúszom el a munkákkal.
Viszont nagyon megválogatom, mit vállalok el: számomra az a fő szempont, hogy odaérjek délután a bölcsibe.
Hogy ezt megértik-e az ügyfelek? Hát, nem mindig. Néha furcsállják, hogy ha fölhívnak egy kérdéssel, azt mondom: két óra múlva tudok válaszolni, vagy este küldök e-mailt. Nem értik, hogy miért nem azonnal, de mindegy, én ebből nem engedek.
Sajnos úgy látom, kevesen vagyunk, akik kisgyerek mellett dolgozni tudunk. Nagyon nehezen valósítható meg, hogy az anyuka a munkába visszamehessen, de a bölcsibe-oviba is odaérjen a gyerekért.
Talán nincsenek is ilyen négy- meg hatórás állások; én nem készítettem statisztikát, de egyetlen olyan kisgyerekes barátnőm van, aki vissza tudott menni részmunkaidőben dolgozni. Ami egyébként csak papíron négy óra, a valóságban általában 6-8, jóval kevesebb fizetésért. De félek, hogy amíg a férfiak hozzák a törvényeket, addig nem is nagyon lesz megoldás, mert őket nem feszíti ez a probléma. Úgyhogy jócskán volna még mit fejlődnünk.”
Még nincs hozzászólás