Megszállottan jó az élet
Játékos tanítási módszerek reggel, korrepetálás délután, tanárfröccs este - minden percét a valódi értelemben vett tanítás tölti ki, s már évtizedek óta így tartja ezt jónak. Ahogyan a sportolóból lett kocsmáros is azért lakik a vendéglője felett, hogy rendelkezésre álljon, mindenen és mindig rajta tarthassa a szemét. Nem azért, mert félti a személyzettől a javait, hanem mert ő is megszállottan szereti a szakmáját.
Bohókás matektanár
„Miért kell ennyi baromságot tanulnunk matekból?” – kérdezi egy most érettségiző lány a tanárát, Iván Lászlót a szombat esti kihelyezett fogadóóráján. „Hogy ne tudjanak átverni a pasik” – nevet a megkérdezett, aki cseppet sem érzi tantárgya elleni támadásnak a fanyalgó megjegyzést.
A másik delikvens 95 százalékos érettségire hajt emelt szinten, a harmadiknak már az édesanyját is tanította Iván László. Negyvenes volt diák is érkezik. Ő most írja a doktori disszertációját, erről beszélnek a korsó sör és az úgynevezett tanárfröccs mellett.
Bohókás megjelenése, szemüvegébe hulló, vállig érő göndör haja láttán, a beszélgetőtársaira zúdított poéneső hallatán alig hihető, hogy már hatvan körül jár. Munkahelye, ahol 1992 óta dolgozik, a Városmajori Gimnázium mindig ott van az országos lista első tíz helyezettje között, de neki ez a kihívás sem elég.
A Felvidéken született, s hetedikes korában ült először magyarórán Iván László. A jövőjét az általánosban osztályfőnöke, Szendy Iván, a gimnáziumban Baky Ágnes matematikatanár határozta meg. Ő is olyan megszállott tanár akart lenni, mint ők voltak. Országos bajnokságokon induló szertornászként testneveléssel párosította volna a matematikát, de abban az évben csak fizikával lehetett. Pályája során három iskolában tanított. A Villányi úti József Attila Gimnáziumban, majd miután az épület a cisztereké lett, a Városmajori Gimnáziumban. Szerencséjének tartja, hogy általános iskolában szerezhetett gyakorlatot: Ott lehet megtanulni tanítani, az ő ábrázatukon látszik, mit nem értenek. A gimnazistának már pókerarca van.
Humán, ahogy ő fogalmaz „ének–zene–büfé–ruhatár” szakos osztályokat kér, és a matematika- meg a fizikaórát velük is megszeretteti. Kedvencük az elektrosztatikus kísérlet, amikor mindenki haja égnek áll, de mókás a bőrből maga gyártotta Ivámpír nevű denevér is, „aki” átrepeszt az aula fölé kifeszített damilon.
Cseppet sem haragszik arra, aki „zokni” a tárgyaiból, vagyis legfeljebb közepes szinten teljesít, és csodát is tud tenni. Személyisége a szorongókban is eredményesen oldja a vizsgagörcsöt.
„Gondolkodni tanítom őket – magyarázza. – Sose használtam tankönyvet, csak példatárakat, méghozzá a régebbieket, amelyekből az újakat igyekeznek több-kevesebb sikerrel összeollózni. A matekórát logikai feladatokkal zárom, ezekért pontot lehet kapni. Négy ilyen pontból összejön egy ötös, de dolgozatnál is beválthatók. Emiatt a gyerekek kalkulálni kezdenek, hogy járnának jobban. Ez is egyfajta logikai feladvány.”
Kvízbajnok a kocsmában
Az éjszakába nyúló „fogadóóra” helyszíne a Wichmann, a budapesti romkocsmakultúra egyik előfutára. Tulajdonosa, Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok Pro Urbe Erzsébetváros-díjat kapott 2013-ban.
Az indoklás szerint „részt vett a kerület arculatának, élhetőségének kialakításában, maga hozta létre a Király utca és a Kazinczy utca sarkán található játszótér elődjét”, amely kocsmája szomszédságában található.
„Pohárból száz fogy félévente – mondja a kocsmáros, aki a vendéglátóhely fölött, az elsőn lakik családjával, így könnyebb hajnalig a vendégek rendelkezésére állnia. – Szerencsére nem egymáshoz vagdossák, hanem emlékként hazaviszik az emberek a korsókat. Talán érdemes lenne hirdetési szöveget íratni rájuk.”
A hely híre enélkül is terjed, országhatárokat nem ismerve. A külföldi bédekkerekben vad keleti csehóként szerepel, még francia filmet is forgattak itt.
Miután a szocialista országok bojkottja miatt nem vehetett részt az 1984. évi Los Angeles-i olimpián, Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok elkezdte szervezni a civil életét. A budapesti Kazinczy utcában 1987-ben nyitotta meg máig közkedvelt kocsmáját. Amellett, hogy magyar és külföldi fiatalok buliznak itt, európai filmes stábok is előszeretettel forgatnak nála. Büszke rá, hogy kezdettől sok sportoló és majd minden utcazenész - köztük Lóczy Péter a maga gyártotta négyszögletes gitárral - ide járt mulatni és mulattatni.
A bejárat mellett emléktábla hirdeti: „E helyen állt Schneider József kártyafestő műhelye. Itt készült a magyar kártya 1836-ban, amely Tell Vilmos szabadságharcának felidézésével a játékos kedvű honpolgárok nemzeti öntudatát élesztgetve azóta is kézről kézre jár.”
A Pató Pál Párt és a Magyar Talon Társaság levéltári dokumentumok nyomán a millecentenárium évében állíttatta a táblát, és ezzel gyakorlatilag megmentette a kocsmaépületet a lebontástól. Minden december 29-én koszorúzással és nagy kártyacsatával itt ünneplik meg a magyar kártya napját.
Ugyanő a kocsmakvízkultúra megteremtője. Ma is hétről hétre M. Nagy József, a tévés kvízjátékok kérdéseinek kiötlője gyártja nekik a kérdéseket. A tulajdonos öccse pedig mindre tudja a választ, kiérdemelve ezzel az ország legműveltebb csaposa címet.
Még nincs hozzászólás