Meg van írva sorsunk?

2014. március 11. | Írta: Zádrovich Aliz

Régóta tudjuk, hogy a DNS-ünkbe nemcsak az van belekódolva, milyen színű a hajunk vagy a szemünk. Felfedezték már a boldogság, az alkoholizmus, de még a hűtlenség génjét is, egy friss kutatás szerint pedig a házasságunk kimenetele is függhet a genetikai állományunktól. Vajon a génjeink tényleg ennyire meghatározzák a sorsunkat, vagy nekünk is van beleszólásunk a dolgokba?

Már a kilencvenes években beazonosították a „boldogság-gént”: azt a DNS-szakaszt, amelyik a boldogsághormonként ismert szerotonin felszabadulását segíti. Akiben ez rövidebb, az hajlamosabb a depresszióra, és általában sötétebben látja a világot, viszont ha nagy öröm éri, akkor a fellegekben jár. Akiknél pedig ugyanez az allél (génvariáció – A szerk) hosszú, azok sokkal kiegyensúlyozottabbak, kevésbé vannak kitéve a szélsőséges érzelmi és hangulati ingadozásoknak. Most ugyanerről a génről derült ki egy újabb információ, mégpedig az, hogy a párkapcsolatunkkal való elégedettségünkre is hatással van.

A kaliforniai Berkeley Egyetem tudósai száz pár genetikai állományát vizsgálták meg. Azt találták, hogy azok a legboldogtalanabbak, akiknél mindkét fél rövidebb „boldogság-génnel” rendelkezik – viszont ha jó a kapcsolatuk, ők szárnyalnak a legmagasabban. A hosszú allélú párok viszonya viszont többnyire nem ennyire szélsőséges.

Külföldön már léteznek olyan cégek, amelyek géntesztekkel megállapítják, egy pár mennyire illik össze – akárcsak egy science fiction filmben. De tényleg laboratóriumokra kellene bíznunk a döntést, hogy kivel házasodjunk össze?

Nem fekete-fehér

Dr. Peták István rákkutatóként közel két évtizede vizsgálja, hogy a génjeink milyen betegségekre hajlamosítanak bennünket, és hogy felülírhatjuk-e a beléjük kódolt információkat. Éppúgy, ahogy a testi betegségekre való hajlamot, a belső tulajdonságainkat is örökölhetjük a szüleinktől.

„Minden génünkből – így a »boldogság-génből« is – kettő van, egy az anyai, egy az apai ágról, ezért két rövidet, két hosszút vagy egy rövidet - egy hosszút is örökölhetünk. Azt, hogy egy párkapcsolaton belül mi az előnyösebb, nagyon nehéz megmondani. Hogyha egy két rövid és egy két hosszú génnel rendelkező ember találkozik, akkor a nyugodt természetűnek az agyára mehetnek a másik hisztijei. A párja pedig, akinek mindkét boldogság-génje rövid, attól őrül meg, hogy mennyire unalmas a másik. Ugyanakkor lehet ez előny is, hiszen kiegészítik egymást. Ketten együtt sokkal stabilabban vészelhetik át az élet viszontagságait, mert attól függően, hogy éppen milyen élethelyzetben van a család, mindig tudnak alkalmazkodni.

Épp ez a genetika csodája, hogy a változatosság egyben stabilitást is jelent. A nagyon egyszínű genetikai állománynak az a veszélye, hogy nem tud alkalmazkodni a környezet változásaihoz: egy bizonyos helyzetben nagyon optimálisan működik, a többiben viszont nem” – magyarázza dr. Peták István.

Legyen hasonló, de különböző is

Sokszor halljuk, hogy általában azok a párok maradnak együtt hosszú távon, akik hasonlítanak egymásra: nagyjából azonos az értékrendjük, hasonló a vérmérsékletük, a fontos dolgokról ugyanúgy gondolkodnak. Akik viszont nagyon különbözőek, azoknak többnyire rövidebb, de sokkal szenvedélyesebb a viszonyuk. Az, hogy a másik tökéletesen az ellentétünk, a kapcsolat elején nagyon vonzó lehet, de később kiderülhet, hogy nem tudunk együtt élni. Ennek is megvan a genetikai magyarázata.

„Nem véletlen, hogy van bennünk egy nagyon mély tiltás arra vonatkozóan, hogy családtaggal ne házasodjunk össze – hiszen így a hibáink is összeadódnának – mutat rá Dr. Peták István. – Ha két ember egy bizonyos tulajdonságban teljesen egyforma – például mind a ketten hajlamosak az alkoholizmusra –, akkor egyszerre lehetnek alkoholfüggők. Vagy ha mindketten túlságosan optimisták, akkor esetleg felvesznek elképesztő összegű hiteleket, és egyikük sem figyelmezteti a másikat a veszélyekre. Ha a párunknak ugyanazok a rossz tulajdonságai, mint nekünk, akkor ezeket semmi sem fogja kompenzálni, míg ha különbözőek vagyunk, akkor tudjuk védeni egymást. Ugyanígy van ez a betegségeknél is: hogyha van egy hibás génünk, ami betegséget okozna, de örököltünk egy másikat, ami viszont egészséges, akkor nem jelentkezik a betegség. Persze, az sem jó, ha teljesen különbözőek vagyunk, hiszen az már az együttműködést veszélyezteti. Az az optimális, ha nagyrészt hasonlítunk, mégis van egy kis különbség. Ha ezt tudatosítjuk, akkor el kell tudnunk fogadni azt is, hogy néha vannak konfliktusok, hiszen a különbözőségünkből nagyon sok előnyünk származik.”

Nem eleve elrendelés

Éppen ezért nincs értelme eleve elrendelésnek tekinteni azt, ami a génjeinkbe van kódolva. Igenis fellázadhatunk a „sorsunk” ellen. A géntesztek és a kutatási eredmények nem arra valók, hogy ezekre hagyatkozva döntsünk életünk nagy kérdéseiben. Sokkal inkább alkalmasak viszont arra, hogy segítsenek bennünket a problémáink megoldásában. Hiszen, ha tudjuk, mire vagyunk hajlamosak, akkor könnyebb küzdeni is ellene. Dr. Peták István hangsúlyozza: „A genetika nem a sorsunk, hanem csak a lehetőségeinket hordozza, és a mi döntésünk, hogy mit kezdünk vele.”