Meddig elfogadott az együttélés a szülőkkel?
A felnőtté váló fiatalok önállósulásának egyik feltétele a különköltözés, az önálló háztartás létrehozása. Európa egyes országaiban eltérő a vélemény a tekintetben, hogy mikor illik elhagyni a szülői házat. A férfiakkal a közvélemény toleránsabb, és fél-egy évvel későbbi életkort határoz meg, mint a nőknél.
Az a korhatár, amikor „túl idős az ember ahhoz, hogy a szüleivel éljen”, a skandináv országokban huszonhat-huszonhét év. Nyugat-Európában ez az életkori küszöb huszonhét-harminc esztendő.
Észtországban és Lengyelországban a legszigorúbb a fiatalok és a szüleik együttélésének megítélése, és az önállósulás elvárt kora huszonhét-huszonkilenc év.
Az olasz férfiak is egyre húzzák az otthonról való elköltözést – derült ki egy itáliai kormánykutatásból. Egynegyedük a harmincadik születésnapja után is a szüleivel él. 2000-ben a harminc és harmincnégy év közötti olasz fiatalok 27 százaléka lakott otthon, míg 1990-ben még csak 14 százalékuk. A szülőkkel maradók kétharmada férfi. A kutatók a gazdasági helyzettel, a hosszabb életkorral, a tanulmányok kitolódásával és a hagyományos férfiszerep megváltozásával magyarázzák a jelenséget. De benne van a hagyományos olasz anya-imádat és a mama főztje, hiszen enni is nagyon szeretnek. Kétszer annyian laknak otthon, mint tíz évvel korábban, és az elemzők arra számítanak, hogy a számuk a jövőben tovább nő.
A TÁRKI Családi struktúrák az életciklusban című tanulmánya szerint Magyarországon az emberek idősebb korban költöznek el a szüleiktől, mint harminc éve. 1990-ben a húsz-harminckilenc éves korosztály ötöde (21%), 2000-ben harmada (34%), 2011-ben pedig több mint a harmada (37%) élt a szülei háztartásában, gyermekstátuszban. Csökken azoknak a száma is, akik negyvenéves koruk előtt párkapcsolatban élnek: míg a rendszerváltás idején a korosztály több mint fele (56%) élt saját alapítású családban, addig napjainkra ez alig több, mint 37 százalék.
Világjelenség, hogy egyre nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik akár a harmincas éveikben is a szüleiknél laknak. Sőt, vannak örök visszatérők, akik egyszer már elköltöztek otthonról, de nem ment vagy nem volt elég kényelmes az önálló élet, így visszahurcolkodtak a szülői házba, akár magánéleti, akár pénzügyi gondok miatt. Őket hívja a szakma bumeráng-gyerekeknek.
A húsz-harminc éves, főleg értelmiségi fiatalok között gyakori, hogy bár már felnőttek, nem önállósodnak, kitolják a tanulmányaikat, halmozzák a diplomákat és a szülői házban laknak. A ksh.hu adatai szerint egyesek úgy vélik (a férfiakra vonatkozóan 35, a nőkre 43 százalékban), hogy egy gyermek bármeddig együtt élhet a szüleivel.
Még nincs hozzászólás