Marcipán kincsei

2022. december 16. | Írta: Vág Bernadett

Megható látni, hogy Marcipán milyen boldog, ha birtokolhat valamit. Merthogy egy lelenc kutya nem ismeri a tulajdonlás örömét, hisz az intézetben, ahol eddig élt, legfeljebb a bundáját birtokolhatta.

De mára már egész más a helyzet, van saját nyakörve és póráza például. Eddig az sem volt neki, mert a telepről nem vitték ki őket az utcára sétálni. És nem volt gumikacsája sem. De már van. És plüssmacija és labdája. Amikor ezeket átadtuk, majd kiugrott a bőréből, aztán annyi. Marcipán ugyanis nem tudott játszani, mivel a menhelyen nem volt játék, de ha volt, azzal ő akkor sem játszhatott, mivel Marcipán nem komondor, hanem egy kis izé.  

Amikor megkapta az első plüsst, ötször körbeszáguldott a szobában, majd eltűnt. Néhány perc múlva visszatért nagy nyugalomban, és eldőlt. Így szokott csinálni, ha aludni tér. Kerestük a plüsst, hogy dobáljuk neki, de nem találtuk.

Néhány nap múlva megkapta a gumikacsát, ami még csipogott is, ha megnyomta az ember. Ugyanaz történt vele, mint a plüssel, néhány kör extázisban, majd csend, aztán Marcipán előjött a kacsa nélkül, és felborult.

Pár nap múlva labdát kapott, mert azt gondoltuk, nem kisgyerek ő, hogy egy gumikacsát nyomkodjon, hanem sportember, aki szaladgálni és focizni akar. Rettenetesen örült a labdának, körbefutott néhányszor az összes helyiségben, aztán eltűnt. Előjött, labda sehol, és szunya.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 12. számának 66. oldalán!)

Címkék: a kuya és az ajándékozás, menhelyi kutya nevelése, kutya és a sün