Maradj otthon, nézz tévét!
Ámor nyila bármikor eltalálhat bennünket, negyven- vagy hetvenévesen is. Igen ám, de hol kaphat esélyt a kis Cupido? Hol van lehetősége egy negyvenes nőnek megismerkedni álmai férfijával?
A negyedik ikszen túl egy-két szarkaláb biztosan megjelenik minden nő arcán, az alkata is kitelik, de ez biztosan nem ok rá, hogy ne találja meg álmai férfiját.
A magukra adó hölgyek negyvenen túl is sportosak, csinosak, ápoltak, ráadásul sokkal magabiztosabbak és rugalmasabbak, mint húszéves társaik.
Persze, már túl vannak a bulizós korszakon, rendszerint egy házasságon és egy váláson is, és biztosan akad egy-két kisebb-nagyobb gyerek is a tarsolyukban. Egzisztenciálisan viszont sokkal jobban állnak, mint a fiatalok: rendszerint már van saját otthonuk, autójuk és spórolt pénzük.
Mégsem talál rájuk a következő nagy szerelem!
Ismerkedni ugyanis manapság nehéz. A megszokott baráti borozások-sörözések sajnos zártkörű események. Ide haverok járnak, akikkel remekül lehet dumálni, de ők már kialakult kapcsolatokban élnek. A fitnessterembe ugyan nagyon jóképű, kigyúrt pasik vesznek bérletet, csak egyfelől túl fiatalok, másrészt amilyen jó a testük, olyan nehéz velük két értelmes szót váltani. A hétvégi felkapott szórakozóhelyeken pedig vagy a szabad prédára leső urakkal ismerkedik meg az ember negyvenes lánya, tudva, hogy maximum egy éjszakára szól a kaland, vagy megvigasztalja a mellette csatakrészegen zokogó húszéves srácot, akit épp elhagyott a barátnője...
Különben is, a romkocsmákban rozézgató, márkás ruhákban feszítő, ápolt, szarkalábas hölgyek csoportja riasztó látvány a pasik számára: inkább nézik őket amazonoknak, mint potenciális partnernek.
Nincs tehát ismerkedési terep egy negyneves, gyerekeit egyedül nevelő, nem feltétlenül házastársat, hanem tartós partnert kereső hölgynek? Fogadjuk meg Kis Pál – és a borz – tanácsát, menjünk haza, nézzünk tévét, és mondjunk le arról, hogy valaha is még egyszer ránk talál Ámor?
Üljünk otthon, böngésszük az internetes társkereső oldalakat, és reménykedjünk?
Nos, ennél azért jobb a helyzet – valamivel. A bulizás ugyan nem a legjobb hely az ismerkedésre, de találhatunk olyan hobbit, amit klubokban űzhetünk, és ott bizony akadhat egy negyvenes-ötvenes komoly facér férfi. Egy bridzsklub, egy búvártanfolyam vagy egy kirándulócsoport egész jó esélyeket tartogathat. Vagy a negyvenesekkel együtt öregedő – immár huszonegy éves – Sziget és a többi fesztivál, például Kapolcs vagy Orfű. Egyszóval valami olyan terület, ami az érdeklődési körünkkel kapcsolatos, ezért jó benyomást tudunk kelteni, és az sem feltétlenül látszik, hogy az ismerkedésért megyünk...
De mindennél fontosabb, hogy egy negyvenes nő szeresse önmagát, és sugározza azt az erőt és magabiztosságot, amit valóban érez. Ne gondolja, hogy a hozzá illő férfiak csak a húszéves Barbie babákat szeretik: valahol mindenkinek megvan a tökéletes párja, biztosan nem is egy – csak rá kell találni.
Még nincs hozzászólás