A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Majd eljussak mindenkihez, akit szeretek

Emlékszem, kicsi koromban már november közepétől sóvárogva vártam a karácsonyt. Pedig elvált szülők gyermekeként nem is volt mindig könnyű az ünnep.

Fotó: Shutterstock.com

Úgy éltem meg az egészet, mintha két különböző családom is lenne, anya családja és apa családja. Volt ebben azért sok minden jó is.

Egészen nyolcéves koromig hittem abban, hogy az ajándékokat a Jézuska angyalai rejtik a fa alá, csak amikor rátaláltam anyám hálószobájában az ágy alá dugott játékaimra, akkor értettem meg, hogy azok a kis angyalkák nem mások, mint a szerető a szüleim.

Ettől fogva én is igyekeztem megajándékozni minden egyes családtagomat, és már teljesen másképp tekintettem a szeretet ünnepére. Átéltem az ajándékozás izgalmát és örömét.

Emlékszem, mennyi papírmasé kis karácsonyfát festegettem. Sőt, egyszer portrét rajzoltam nagyapámról, és bár nem sikerült túl fényesen, nagyapám mégis kiakasztotta a falra. A mai napig érzem a büszkeséget, ami akkor feszített.

Aztán lassan elfogyott alólam a kisgyerekkor. Ahogy teltek az évek, már abba is beleszólhattam, hogy melyik nap, mikor, hova szeretnék menni ebédre vagy vacsorára. Minden évben édesanyámnál volt a gyertygyújtás, és nagypapáéknál az ünnepi vacsora.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2019. évfolyama 12. számának 56. oldalán!)

Címkék: elvált szülők gyereke, szenteste, karácsony gyeerekként, karácsony felnőttként, gyertyagyújtás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!