A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Louis Vuitton hátizsák kontra kémia

Úgy tűnik, kedves fiatal barátnőm, egyáltalán nem az életkoron múlik, hogy egy nő milyen szempontok szerint választ. Hogy miért köti az életét, ha csak kis időre is egy fiú mellé.

Fotó: Shutterstock.com

Azért, mert a férfi eltartja, vacsorázni, utazni viszi, szép ruhákat, ékszereket vesz neki. Vagy ez bármilyen vonzó és kényelmes, nem a legfontosabb szempont.

Bár én könnyen beszélek, ma fiatalnak lenni nagyon nehéz. Amikor én voltam a párkeresős időszakomban, nem voltak ember és ember között ekkora életszínvonalbeli különbségek.

Az én szüleim az alsó középosztályba tartoztak, nekem mégsem volt rosszabb ruhám, cipőm, kevesebb zsebpénzem, mint annak a nagyon jó barátnőmnek, akinek a szülei vezető beosztásban dolgoztak. Nagy cégek most úgy mondanák, csúcsmenedzserek. Mi Erzsivel mégis ugyanoda jártunk bulizni, ugyanúgy autóstoppal mentünk a Balatonra, és ugyanúgy sátorban aludtunk, mint mindenki körülöttünk. 

Senkinek nem volt luxus terepjárója, vitorlás jachtja az Adrián, sok százezres mobilja, hatvanezres trikója, Louis Vuitton-hátizsákja. Sem fehér por a táskájában, hogy el bírja viselni azt, hogy bármit bárkit megvehet. Senkinek eszébe sem jutott, hogy a pénzért álljon szóba a másikkal.

Más volt az érték.

S számomra ma is más.

Azt szoktam mondani, hogy ha valaki a pénz, a jólét miatt köti össze az életét valakivel, akit nem szeret, az a legstrapásabb dolgok egyike. Hiszen akkor nem napi 6-8-10 órát dolgozik a pénzért, hanem huszonnégyet, hiszen mindig rendelkezésére kell állnia annak az embernek, akinél a pénz, a döntés, a másik ember feletti hatalom van. S ez nem csak megalázó, de kényelmetlen is.

Ezért én éppen úgy, ahogyan elmeséled, soha nem választottam férfit a pénze miatt. Mindig büszke voltam arra, hogy képes vagyok annyit keresni, amennyivel a szükségleteimet kielégítem. Akkor is, ha netán egyedül maradok. Soha nem kellett senkit elviselnem azért, mert elromlott a mosógép, vagy be kellett fizetnem a villanyszámlát. Igaz, nem voltam gazdag sosem. Nem voltak filléres gondjaim, de alaposan meg kellett gondolnom, hogy mikor cserélek autót, hová mehetek nyaralni, eljutok-e télen síelni.

Tulajdonképpen szerencsém volt, mert soha nem voltam sem nagyon gazdag, sem nagyon szegény. Mindig voltak vágyaim, melyekre nem jutott, és ezt nem bánom. Azt gondolom, hogy ha az embernek nagyon sok pénze van, mondjuk, nyer a lottón, akkor megvehet mindent, miközben elveszíti az álmait. Mindene megvan, mindenhová eljutott, mindent kipróbált, és akkor rájön, hogy nincs miért küzdenie.

Na jó, azért kipróbálnám, hogy milyen gazdagnak lenni. És persze, azt azért el tudnám képzelni, hogy valaki, akit nagyon szeretek, akivel soha nem unatkozom, akivel jókat lehet dumálni, nagyjából ugyanazt gondoljuk a világ dolgairól, ráadásul működik közöttünk a kémia is. Szóval, ha egy ilyen pasi eltartana, azt azért nem bánnám. De a párválasztásaimat soha nem ez a vágy irányította.

Talán tévedek, de azt gondolom, hogy eltartottnak lenni egyfajta kiszolgáltatottságot jelent. S ez számomra, miként – úgy látom – számodra sem vonzó túlságosan.

Címkék: ha a férfi eltart, eltartott nő, kiszolgáltatottság a kapcsolatban

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!