London még mindig a világ közepe
Ez az a város, amely a ma élő magyarok minden korosztályának sokat adott. Folyamatosan felkeltette és lekötötte az érdeklődésünket, befolyásolta ízlésünket, nem is tudjuk megbecsülni, mi mindenben változtatta meg az életünket. Az angol nyelv, a zene, a divat, a filmek és show-műsorok, a munka- és bulikultúra hatvan éve vesz körül bennünket, és ezt ma már egészen természetesnek véljük.
London volt a minta
Nem volt mindig így. A 1960-as évek voltak azok, amikor a legutolsó tanyára is betört a Beatles és a Rolling Stones, mindenki olyan laza, vagány és szabad akart lenni, mint a londoni srácok. Szüleik elleni lázadáshoz Londonból vették a mintát később is a fiatalok, amikor piros és lila kakastaréjos frizurájuk alól egy vízi hulla zöld szemeivel bámultak anyagiasra forduló környezetükre.
Az ő gyermekeik jutottak ki aztán először Londonba, hogy megtagadva alternatív elődeiket, belevessék magukat a globális karrierbe és a multikulturális élvezetekbe. A mostani húsz év körülieknek London két és fél órás távolságra van, az oda-vissza repülőjegy könnyen kifizethető, olykor viccesen olcsó (15-30.000 Ft). Ma már majdnem mindenkinek van odakint rokona, barátja, kollégája, aki segít szállást keresni, eligazodni a városban és a helyi szokásokban. Eltévedni nem lehet, amíg le nem merül a telefon, és van adatkeret.
Anglia legforróbb bulija
A londoni nyár szabad és forró hangulata kitart szeptemberben és októberben is. Estére ugyan már elkél egy pluszpulcsi vagy dzseki, de a helyiek és a turisták inkább a belső hevítésre esküsznek, és a fűtőanyag minden sarki kocsmában beszerezhető.
Aki augusztus végén érkezik, még éppen elcsípi a Notting Hill karnevált, amely legalább olyan vérpezsdítő és szemkápráztató, mint a riói vagy a New Orleans-i Mardi Gras. A Notting Hill karnevál jól tükrözi London kapcsolatát még a világ legeldugottabb sarkaival is.
Előzménye a kerületeiben lezajlott véres, a szegénységből és faji megkülönböztetésből kipattant 1958-as összecsapás. Itt, Kensington kerületben nagy számban éltek a karibi szigetekről érkezett, de afrikai és indiai önazonosságú munkáscsaládok, akik büszkesége nem bírta tovább a napi megaláztatásokat.
Egy tánc- és énekműsorral akarták bemutatni gazdag kultúrájukat. A kensingtoni városházán megrendezett eseményt 1959-ben még csak a BBC közvetítette tévén, majd évekkel később a gyerekek vitték ki az utcára, aztán a hatvanas években hozzájuk csapódtak a hippik, és mára ez egy hárommilliós ünnep, Anglia legforróbb bulija.
Utcai csodák
Valami hasonló, Londontól nem várt látvány a Vertical Dancers, azaz ’függőleg táncosok’ előadása a Szent Pál-katedrális légterében és oromzatán. A középkort idéző, színes ruhákba öltözött táncosok magasan keringenek a tömeg feje felett – a nézőnek másnap jólesik majd egy nyakmasszázs. A varázslat az augusztus 31-től három héten át tartó, amúgy 700 éves múltú Bartholomew vásár egyik programja. (A vásáron művészek kísérik a vevőket, s adnak értékelő tanácsot, mit miért érdemes megvenni.)
Maradva még a szeptember utcai csodáinál, majdnem egész hónapban látható a London Mural Festival, ahol száznál is több épület falait díszítik a világ legjobb graffitifestői. Az elkészült művek kétségtelenül magas művészi színvonalúak, viták csak arról vannak, mi közük e képeknek ahhoz a környezethez, amelyekben megjelennek.
Szintén sok helyen szétszórva rendezik meg szeptember második felében a London Design Fesztivált, ami komolyan formálhatja igényességünket a belsőépítészet és a használati tárgyak formavilágában. A kiállításokon a legjobb skandináv, latin és távol-keleti tervezők munkái láthatók, és utána már nehéz elfogadni, pláne megvenni az addig vásárolt olcsó, ám igénytelen bóvlikat.
Open House London
Szeptemberben van az Open House London ideje, amikor – és csak ekkor! – ingyen léphetünk be sok, máskor zárt intézménybe, épületbe. Olyan helyekre juthatunk el, mint az Opera, nemesi paloták, a Temzén ringatózó lakóhajók, v
agy a nemrég átadott különleges formájú felhőkarcolók. Soha máskor nem láthatjuk egy-egy bank felhalmozott műkincseit, amelyeket értékőrző célból vásároltak össze. Ellátogathatunk építészek otthonaiba, de felkereshetjük az elmúlt évtizedekben épült bérházakat is – körülbelül ezer hely közül választhatunk. (Az eseménynek van honlapja, és jó, ha bejelentkezünk, jelezve, mit, mikor szeretnénk megtekinteni.)
Az egyes helyszínek között utazva-járva, a Temze partján ráakadhat szemünk a folyón megrendezett evezős versenyre is, amelyen a több száz induló hajó mind a 28 londoni híd alatt áthalad. A Great River Race másik, kifejezőbb neve a Folyami Maraton, amely utal a verseny embert próbáló hosszára és nehézségére.
Szeptember második felében London nevezetes pontjain gyakran találkozhatunk kisebb csődülettel. Az emberek furcsa tárgyat vesznek körül, s hallgatnak valakit, aki e tárgyról mesél. A London Sculpture Week egyik kiállított darabjánál járunk, egy kortárs művész szobránál, amelyet lelkes művészetszeretők igyekeznek megkedveltetni a járókelőkkel. A kéttucatnyi szobor viszonylag közel van egymáshoz, és az alkotások közötti művészeti vezetés ingyenes.
Aki ügyes, megcsípheti a Londoni Divathét egyik bemutatóját, hogy beleszippanthasson a kor fuvallatába. Ha viszont másvalaki tartós hatásra vágyik, egy olyan szellemi fröccsre, ami évtizedekig kitart és frissíti a fantáziát, annak el kell mennie a Camden Inspire rendezvényére. A ma és a jövő kreatív zsenijei láthatók-hallhatók itt nagy tömegben, művészek és gondolkodók, akik ötven év múlva klasszikusok lesznek. Ha fiatal vagy, szereted tömegtől elütő, eredeti dolgokat, ruhákat, zenét, képeket, ételeket, életérzéseket, akkor itt a helyed.
Örökké tartó, sodró változások
„Igen, ez London!”, „Istenem, nem ilyennek képzeltem!” Minden utcasarkon elrebegjük valamelyik mondatot. London meglep, ha ábrándjaink, emlékeink és elvárásaink tényleg találkoznak a valósággal. Borzongtató érzés, hogy ezt megéltük.
Másrészt, London folyamatosan, feltartóztathatatlanul változik, növekszik, és látszólag senkinek nincs hatalma fölötte. Idegen és félelmetesen nagy város. Persze, megvannak történelmi negyedei, de azok egyre kisebbnek látszanak a mindenfelé burjánzó új magasházak és felhőkarcolók lábainál. Messze nem vigyáztak úgy a városképre, mint például Párizsban, Rómában vagy Prágában. Ezért aztán London kuszább, de úgy is fogalmazhatunk – változatosabb, izgalmasabb. Mindig érezzük, hogy egy majdnem 9 milliós városban járunk.
Ha szeretnénk sok mindent látni, érdemes beírni a telefonunkba valamelyik applikációt, mely végigvezet a londoni félmaraton útvonalán. A félmaraton a Pall Mallról a Buckingham-palota előtti térségről indul. Ha követjük az útvonalat, eljutunk a Trafalgar Square-re. Ezzel szemben, a folyó másik oldalán van a London Eye városnéző óriáskereke. Ezután elsétálhatunk a Royal Courts of Justice előtt majd a King’s College egyetemi tömbjei szélei mentén, érinthetjük a Szent Pál-székesegyházat.
A London Bridge előtt járva megnézhetjük az 1666-os nagy tűzvész emlékére állított Monument-oszlopot, hogy végül eljuthassunk a Tower erődjéhez. Innen fordulhatunk vissza, hátunk mögé kerül a Tower Bridge, balkéz felé a Temze túlpartján a Szilánk (Shard), London új felhőkarcolója, az insta-képek készítőinek zarándokhelye. Majd visszaérünk a Big Benhez, átsétálva a Westminster Bridge-en, elérkezünk a Downing streeti célhoz. Ha ezt az útvonalat végigjárjuk, lesz egy erős képünk Londonról.
De még nem láttuk a város leghíresebb és legszebb utcáit. Ezek, a Regent Street, az Oxford Street vagy a Carnaby Street – mindegyike fogalom. Ha ez is megvan, még kihagytad a Covent Gardent. Nem ájultál be az éhségtől és szomjúságtól a Neal’s Yardba (Bitangul hangulatos hely!) És nem piknikeztél még egyetlen parkban sem. Pedig a Hyde Parkot látni kell, ez valóban kihagyhatatlan. És ha megfogadsz egy tanácsot, alkonyatkor légy a Primerose Hill parkjában, a domb tetején, és nézd meg, hogyan hull Londonra az este, hogyan gyulladnak fel a már ismert épületeinek fényei.
Végül, a nemzedékek óta bevált londoni programokból ne hagyd ki a Westminster-katedrálist, amely 1066 óta az angol királyok és királynők koronázási helye. Nem csak gyönyörű, de megrendítő is. Ne kerüld el a British Museumot és a New Tate Galleryt. (Annál is inkább, mert ingyenesek.) A múzeumben az emberi történelem és kultúra nyolcmillió emlékét őrzik. Ha a streed fooddal és az ingyenes lehetőségekkel meg tudtál spórolni egy színház- vagy musical-jegyre valót, este menj a West Endbe, és válassz valamit a több tucat előadás közül.
Őszi kulturális programok
Ősszel rendezik a Frieze London and Frieze Masters kortárs művészeti vásárokat, s ha nem is veszel semmit, legalább látod, hol tart éppen az angol képzőművészet, ráadásul mindezt a Regent’s Park elegáns környezetében.
Ami az óceán túloldalán az Oszkár-gála, az Londonban a BFI filmfesztivál és díjátadó. Itt is nagy a felhajtás, van vörös szőnyeges kifutó, ezer vaku villog, és testközelbe kerülhetsz kedvenc filmjeid, sorozataid szereplőivel, alkotóival. Persze, ha beülsz a moziba, láthatod legújabb filmjeiket is.
Létezik egy October Half-Term nevű iskolai szünet és programözön, amikor száz és száz gyermek- és családbarát esemény zajlik. Kiállítások, kreatív foglalkozások, gyermekszínházak, sportversenyek, vetélkedők – lehetetlen felsorolni, mi mindennel igyekeznek megvigasztalni az iskolájukat nélkülözni kénytelen kölyköket…
Ősszel a Trafalgar téren ünneplik a hindu Divalit, azaz a világosság győzelmét a sötétség felett, a tudás hatalmát a tudatlansággal szemben. Más néven – ez a Fény ünnepe, az egyik legszebb ünnep, melyet az ember kitalálhatott. London sok százezer hindu lakosa ezen a napon ismét a Kelet mesés színeibe öltözteti a várost – az indiai táncosnők legszebb ruháikban ámítják a közönséget –, este pedig milliónyi mécses, csillagszóró, LED-izzócska fénylik.
Aztán kezdődik a Halloween. Túrákat szerveznek a város leghátborzongatóbb rémtettei helyszíneire – van belőlük bőven elég –, és elmesélik London legkísértetiesebb történeteit. Ugye te is hallottál már Hasfelmetsző Jackről? Ne feledd, a Sherlock Holmes (aki Arthur Connan Doyle figurája) és Agatha Christie városában jársz.
A MI segít
Ha megkéred valamelyik mesterségesintelligencia-szolgáltatót, hogy állítson neked össze egy álomprogramot annyi napra, ahányat Londonban kívánsz tölteni, nagyjából a már említetteket fogja ajánlani, ami jó, mert így lesznek közös élményeid azzal a másik 19 millió emberrel, aki ebben az évben veled együtt Londonban turistáskodott.
Ma már azt is megkérheted a mesterséges intelligenciától, hogy telefonod térképre tegye ki azokat a helyeket, amelyeket szeretnél meglátogatni, így internetkapcsolat nélkül is lesz egy teljesen személyes London-térképed. Egészen bizonyos, hogy az MI felhívja majd a figyelmed arra, hogy végy egy London Pass vagy City London Explorer Pass kártyát, amelyekkel szinte mindenhová bejuthatsz fizetés nélkül, és amelyekkel szabadon közlekedhetsz.
Az előbbi nagyjából kétszer annyiba fog kerülni, mint a másik, viszont akkor mész oda, ahová akarsz, amikor úgy tartja kedved, és utad során bármikor föl- és leszállhatsz a városnéző buszokról. A City-kártya rugalmatlanabb, kevesebb helyre érvényes, és oda előre be kell jelentkezned, nem játszhatsz az időpontokkal. Ám spórolsz, és nem vesztesz semmit, ha pont azok érdekelnek, ami a City listáján van. Szóval, a végső döntést mindig te hozod meg.
Még nincs hozzászólás